Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.03 . 27 KMKSZ – 20 KISZO 20090303 Február 26a számomra éppen olyan csendesnek tűnt, mint a tavalyi. Vagy mint 25e vagy 27e. Nem v olt ünnepi rendezvény, hivatalos nyilatkozat, esetleg pezsgőbontás. Pedig nem akármilyen dátumról van szó. Húsz éve annak, hogy első elnökének, Fodó Sándornak a születésnapján, 1989. február 26án megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ ). Az ilyen évfordulók alkalmasak arra, hogy mindenki végig- és újragondolja az eseményeket. A stratégiát, a célokat, az eszközöket. Azt, hogy mi az, ami az elképzelésekből megvalósult, s mi az, ami nem. Merre is visz az a bizonyos "végzet", s azt is be ke ll ismerni legalább önnönmagának, hogy mikor is lépett a szervezet az előtte álló szűk palló mellé, és miért. "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok." – írta egykor Kazinczy Ferenc. Hogy ez a fajta gondolkodásmód a mai KMKSZre igaze, jellemzőe vagy sem, min denki döntse el maga. Az viszont tény, hogy két évtizeddel ezelőtt e gondolat jegyében alakult meg a kulturális szövetség. Az a pillanat és az azt követő néhány esztendő így, utólag "áldott békeidőnek" tűnik. Egy olyan periódusnak, amikor a kárpátaljai mag yarság politikai szempontból egységes volt. Értékelték az egymás iránti toleranciát, az együttgondolkodást és működést, és az akkor elért eredmények így utólag sem tűnnek csekélynek. Mert közösek voltak a célok, és ugyanaz a lelkesedés fűtött mindenkit. H a van valami, amit nemcsak hogy érdemes, hanem mihamarabb szükséges 1989ből meríteni, visszahozni a mába, gondolkodásunknak ismét integráns, ugyanakkor természetes részévé tenni, az az egymás iránti tolerancia, az együttműködés, a közös fellépés. Éppen az ok a tényezők, amely nélkül maga a KMKSZ sem jött volna létre. És ha van valami, amit a mából ki kell gyomlálni, az az acsarkodás. Persze, 1989. február 26a többet soha nem fog visszajönni. Ma már szervezetileg és politikailag kétpólusú a kárpátaljai magy arság nemzeti értékek mellett elkötelezett része. A baj nem ez, hanem az egymás megértésének, tiszteletének, a közös gondolkodásnak és tervezésnek a hiánya. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt a legutóbbi választások is igazolták. Mert az nem megy, hogy itt, Kárpátalján (vagy bárhol) a magyarnak a magyar legyen a legnagyobb ellensége. Fodó Sándor sem ezt akarta. vissza Tóth Viktor Faller Jenő Kárpátalján KISZO 20090303 Kijevi tárgyalásait követően Kárpátaljára látogat ott Faller Jenő, a magyar külügyminisztérium szakállamtitkára. A Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusán tárgyalásokat folytatott az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetőivel, valamint a t örténelmi egyházak képviselőivel. Ezt megelőzően az egybegyűlteket tájékoztatta kijevi tárgyalásainak tapasztalatairól. – Életemben először járok Kárpátalján, a magyarságnak, a magyar kultúrának egy olyan részén, amit korábban soha nem volt lehetőségem sze mélyesen megismerni – emelte ki a szakállamtitkár. – Ez a klasszikus diplomata életút, az ember előbb jut el DélAfrikába vagy Ázsiába, mint a szívéhez közel álló területre. A diplomata Kijevben az Európai Unió – Ukrajna nemzetközi konferencián vett részt. K ihasználva az alkalmat, ukrán politikai vezetőkkel találkozott. A megbeszélések – amelyek magas szintű összejövetelek előkészítésére irányultak – nagyon jó hangulatban teltek, konstruktívak, nyitottak, őszinték voltak. Tárgyalt az energiaügyi parlamenti bi zottság elnökével, az elnöki titkárság és a külügyminisztérium vezetőivel. Ugyancsak találkozott Oleg Havasival, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnökével. – A fő kérdés mostanában természetesen a világválság kezelésének különböző módszerei, illet ve a tapasztalatcsere – mondta Faller Jenő. – A másik kiemelt téma Ukrajna euroatlanti csatlakozásának támogatása, előkészítése volt. Szóba kerültek a gazdasági kapcsolatok is. A két ország között jelentős a kereskedelmi forgalom, ami jelenleg 45 milliárd dollárt tesz ki. Örömteli, hogy ez évente 40 – 50 százalékkal nő. Emellett mindig tárgyalunk a régiók kérdéseiről, arról, hogyan tudjuk egymást segíteni a nemzetközi szervezetekben. Természetesen felmerült az ukrajnai magyarság helyzete is. Jelenleg energia, pénzügyi, bank- és finanszírozási, s mondhatjuk, hogy szellemi, bizalmi válság van. Ebben a helyzetben, a magyar gazdaság teljesítőképességét figyelembe véve a kárpátaljai magyarság számára megnyugtató lehet, hogy a magyar kormány az elkövetkezőkben is b iztosítja az eddigi támogatást. Ugyanakkor fontos, hogy a szponzoráció terén Kárpátalján is felhasználják a