Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.16 . 37 arányosak a befektetett anyagi és humánerőforrásbeli adatokkal. Azaz ahhoz sok idő kell, hogy bepótoljuk a több száz éves mulasz tásunkat. Nem fognak a moldvai csángók saját papjukkal szembefordulni, hiszen Isten földi helytartójának tekintik évszázadok óta, a közösség fő szellemi vezetőjének még akkor is, ha a magyar nyelvet ez a pap nem tartja üdvözítőnek és a templom után az utób bi évtizedekben a családi otthonokból is megpróbálja kiirtani. – Egyik kollegám szerint a csángóügy olyan téma, mint a cigányság integrációja. Rengeteget beszélnek róla, sokat is költenek rá, csak éppen az eredmény nem akar látszani. Ön szerint megmenthet őe a magyarság számára ez a Moldvába szakadt népcsoport? Vissza lehete „csábítani” magyarnak azt a több mint kilencezer csángó fiatalt, akikről a nagyváradi konferencián beszélt? – Mi úgy látjuk, hogy a moldvai csángók ügyét sokan és sokféleképpen meglo vagolták. Volt, aki politikai tőkét, mások anyagiakat reméltek az ügytől, de a konkrét helyben és következetesen szervezett cselekvés hiányzott. Így sajnos az egy illúzió, hogy sokat beszéltek erről az ügyről, hiszen érdemben nagyon keveset. Sokat beszélte k levegőbe az ügyről: sokszor és sokan ígérték, hogy zászlójukra tűzik, s aztán megfeledkeztek róla. És illúzió az is, hogy sokat költenek rá. Az elmúlt 20 év statisztikáit tartva szem előtt jelenleg a legmagasabb a Csángóföldön csángó ügyekre elköltött tá mogatások mennyisége. Jelenleg is összesen annyit költhetnek a különböző magyar érdekeltségű civil szervezetek oktatásra, kultúrára az egész vidéken (20 településen), amennyi egy átlagos méretű magyarországi általános iskola összköltségvetése egy évre. M árpedig Csángóföldön még ma is van hozzávetőlegesen kilenc ezer iskolás korú gyerek, aki valamilyen szinten ért vagy beszél magyarul, csángósan. Még negyedével se foglalkozunk e gyerekseregnek, nem futja a magyarságnak annyira, hogy akár a helyi román veze tők akarata ellenében is pl. Bogdánfalvára (és még 2530 másik csángó faluba) két tanítónőt küldjünk, akik legalább az esélyét megteremtenék a gyerekek számára őseink nyelvének és kulturális értékeinek tanulására, visszatanulására. – Petru Gherghel és Tők és László püspököknek a napokban közzé tett levélváltása jól mutatja, hogy mekkora különbség van a csángók ügyének magyar és román megközelítése mögött. Áthidalhatóke ezek a nézetkülönbségek? – A csángó kérdés ma a románmagyar politikai csatározások tém ái közt legalább akkora ellentéteket szül, mint a területi autonómia ügye. Azt gondolom, mindkét esetben úgy kell egyre többet tárgyalni a románsággal, hogy közben ne feledkezzünk meg a cselekvésről se. – Ha lehet stratégiákról és tervekről beszélni, mibe n látja a továbblépés lehetőségét a csángóügy rendezésében? – Azt gondoljuk, hogy több fronton kellene tevékenykedni: oktatási, kulturális, szociális, gazdasági, vallási téren kell cselekednünk. Cselekedeteink pedig mindig két irányból és egymással összha ngban kell történjenek: alulról is építkeznünk kell, a moldvai csángó falvakban jelen kell lennünk, de a nemzetközi és a bukaresti, jászvásári hatalmasságok irányába egy felülről jövő nyomást is gyakorolnunk kell, azaz állandóan terítéken kell tartani a té mát és szembesíteni mindenkit azzal, hogy Európa egyik értékét veszítjük el, ha felelőtlenül cselekszünk. Az oktatás terén úgy gondolom jó az a stratégia, ahogyan elindultunk: egyegy csángó faluban iskolán kívüli foglalkozásokkal kezdjük tevékenységeinke t, majd a szülők, gyerekek tájékoztatása mellett az állami iskolákba is bevezetjük a magyar órákat. Jelenleg a középiskolát magyarul végző tanítványainkat Csíkszeredába irányítjuk (80 diákunk tanul ott). Ez a szám is mutatja, hogy van igény a magyar nyel ven való tanulásra, tehát ha sikerül az óvodától VIII. osztályig minden csángó faluba bevezetni legalább a lehetőségét a magyar nyelv tanulásának, akkor tovább lehet lépni a magyar tannyelvű oktatás felé, de ettől még nagyon messze állunk, sokkal több igaz i, cselekvő energiát kellene fordítani e kérdésre, mint eddig. Makkay József Erdélyi Napló vissza
