Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.03 . 17 Vannak törvényeink, csak értelmezésükben mutatkozik homály, vagy az igazságszolgáltatás színterein jellemző a habozó magatartás. És egyáltalán nem mellékes, hogy a politika mes sze nem tett meg mindent a tisztázásért. Tény, hogy a gyűlöletbeszéd, a történelemből ismerős bűnbakképzés leegyszerűsítő hamissága is egyre magasabb falakat húz a társadalomban - küzdeni ezek ellen a demokrácia alapértékei melletti kiállás. Bűnös, aki e bben a kiállásban sunyi, számító vagy egyszerűen határozatlan. A kiállás azonban nem lehet hipokrita, nem függetlenítheti magát a valós körülményektől, mert az ugyanúgy leegyszerűsít, s nem megold. Ismerjük. vissza Etnikai a datgyűjtés: veszélyes terepen – Mikor fontos, hogy ki a cigány? A romák érdekében hozott, rosszul értelmezett adatvédelmi szabályok egyre kevésbé szolgálják a cigányok védelmét. Akad jogtudós, aki - ha ez az ára annak, hogy csökkenjen a diszkrimináció - a rendőrségi statisztikákban is engedélyezné az etnikai hovatartozás feltüntetését. Czene Gábor| Népszabadság| 2009. március 3.| Magyarországon bárki szabadon eldöntheti, hogy kisebbséginek valljae magát, alapesetben az állam senki származását sem firta thatja. Nincs - és a törvények szerint nem is lehet - olyan testület, amely valamiféle "származási igazolást" adhatna ki, az etnikai hovatartozásról tilos nyilvántartást vezetni. Ilyen körülmények közt fölöttébb kérdéses, hogy a romák számára kiírt pályáza tok célba érneke. Ha pénzről van szó, az emberek könnyen szabadulnak előítéleteiktől: az egyik vidéki egyetemen megtörtént, hogy nagyrészt nem cigányok vették fel a cigány diákoknak szánt ösztöndíjakat. Teleki László szocialista politikus egyik korábbi ny ilatkozata szerint több tárca azzal igyekszik elejét venni a romák kárára elkövetett visszaéléseknek, hogy feltételül szabja, a pályázóknak csatolniuk kell a helyi cigány önkormányzat vagy érdekképviseleti szervezet ajánlását. A legkevesebb, ami elmondha tó: ez a gyakorlat nem vált általánossá. Az ÁSZ tavalyi tanulmánya arról tanúskodik, hogy nem ellenőrizhető, mi lett azzal a becsülhetően 120 milliárd forinttal, amit 1996 és 2006 között a költségvetés a romák integrációjára fordított. Pedig Kaltenbach Jen ő volt kisebbségi ombudsman többször is hangsúlyozta: a rosszul értelmezett adatvédelem helyett megoldást kell találni rá, miként lehet nyilvántartásba venni etnikai adatokat úgy, hogy közben ne sérüljenek a személyiségi jogok. Hasonló következtetésre juto tt az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia elleni bizottsága is, amely jelentésében kifejezetten támogatta az etnikai alapú adatgyűjtést. A Roma Parlament irodája hazai és külföldi ajánlások sorát gyűjtötte össze annak alátámasztására, hogy a személyes adatok védelme mellett az állam köteles az adatgyűjtésre az etnikai hovatartozásról. Pap András László, az MTA jogtudományi intézetének főmunkatársa hangsúlyozza: az AB egy 2005ös határozata szerint mód van arra, hogy a kisebbségi többletjogok gyakorlás a, a támogatások igénybe vétele érdekében az állam megkövetelje a kisebbségi hovatartozás megvallását. (A törvényhozás elvétve él is e lehetőséggel. A kisebbségi önkormányzati választásokon ma már csak azok vehetnek részt, akik előzetesen regisztráltatták magukat a kisebbségi névjegyzékben.) A fajgyűlölet külön téma. A rasszista indítékú bűncselekmények esetében tulajdonképpen nem fontos a sértett származása: a jogtudós szerint az eljárás során nem azt kell vizsgálni, hogy a megtámadott ténylegesen az etni kai csoport tagjae, hanem azt, hogy az elkövető a külső jegyek vagy valamilyen sztereotípia alapján romaként azonosítottae az áldozatot. Bár ennek eldöntése egyszerűbb, mintha arról vitatkoznánk, hogy "ki számít cigánynak", Pap megjegyezte: rasszista bűn cselekmények miatt kevés eljárás indul, és még kevesebb jut el a vádemelésig. Nálunk tehát nem, vagy csak ritkán alkalmazzák a rasszista erőszakot tiltó jogszabályokat. Pap azt javasolja: olyan ügyekben, amelyek valószínűsíthetően kapcsolatba hozhatók a ci gányellenességgel, a bíróságnak vagy nyomozó hatóságnak kötelező legyen az összes érintettől nyilatkozatot kérni a lehetséges fajietnikai motivációról. Ha már felemeljük a szavunk a hipokrita, álságos jogalkalmazói felfogás ellen - folytatja Pap András L ászló , nyílt vitát kell folytatni arról is, amikor az etnikai adatok a bűnelkövetői oldalon jelennek meg: például az áldozat vagy a szemtanú feljelentésében, vallomásában. Hiszen a rendőrség végső soron ezek ismeretében nyomoz és alkalmaz kényszerintézke déseket. Az ilyen adatokról készült statisztikák a büntetőigazságszolgáltatási rendszerben megjelenő diszkrimináció mérésére is alkalmasak lehetnek - igaz, növelhetik is az előítéletességet. Ugyanakkor talán ez az ára annak, hogy csökkenjen a diszkriminác ió.