Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.16 . 30 A beszámolóból az is kiderült, hogy ő számos bizottság tagja, és ezért bizonyára számtalan ajtó nyílik meg előtte. Beszámolt az újságíróknak a rendelkezésére álló összeg felhasználásáról is ("az összeget az állami költségvetésből hagyják j óvá, ez minden kisebbségi képviselőt megillet" - írja az ún. Magyar Napló), amelynek felét "természetesen" a MESZnek utalta át, hiszen ők voltak azok, akik jelölték és parlamenti képviselői mandátumhoz juttatták. (Vajon mit szól ehhez Ádám Jenő? - kérdezh etnék a HMDK háza táján...) A Hercegszőlősi járásban történt infrastrukturális fejlesztésekről is szólt, amelyek előtt már csak azért sem kell hasra esni, mert 12 éve, megszakítás nélkül ő a járás első embere, és tulajdonképpen munkaidőben, nem kis fizetés ért tesz valamit a magyar falvakért is. (Az olyan "visszajáró" témákat, mint amilyen például a sepsenagybodolyai közút, természetesen ezúttal is hosszasan taglalta, hiszen nemsokára választások lesznek...) Elmondása szerint ő mindent megtett annak érdekéb en, hogy a két magyar szervezet közötti feszültség enyhüljön. Ez abból is látszott, hogy a HMDK 15. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésre szóló meghívásra ugyan nem reagált, de váratlanul betoppant, majd az invitálás ellenére tüntetőleg félreült, a program felénél fölállt és távozott, hogy aztán a következő héten egy másik magyar lapban egy olyan írás lásson napvilágot a díszülésen való részvételével kapcsolatban, amely az árkokat, amelyeket hétről hétre ásnak, csakis mélyíteni tudta. Vagy talán azt is tekintsük feszültségoldó szándékú gesztusnak, hogy a Napló Sója évértékelőjét a Képesbe való belerúgással kezdte? (Abba a Képes Újságba, amit szándékosan, vagy lehet, hogy tudatosan, hétről hétre majmolnak, és elismerésükként másolnak/kopíroznak.) Az m eg már csak hab a tortán, hogy - őszinte sajnálatunkra - természetesen meg sem hívtak minket a szóban forgó sajtótájékoztatóra (az ezzel kapcsolatos füllentéseik - az ilyenekhez rég hozzáedződtünk - már nem borzolják nálunk a kedélyeket), mert szívesen fel tettem volna néhány kérdést a képviselő úrnak. Például szívesen megkérdeztem volna, mi az oka annak, hogy az elmúlt egy év alatt annak ellenére, hogy két víkendháza is van a kiskőszegi Zöldszigeten, nem tudott időt szakítani arra, hogy meglátogassa a szom szédban azokat a magyar nemzetiségű horvát állampolgárokat, akik a rendezetlen státusú Kengyiában élnek? Hogy meghallgassa problémáikat, hogy tegyen valamit az ügyükben. Vagy hogy miért nem szerepel még mindig a helységnévtáblán a Hercegszőlős felirat is, de azt is megtudakoltuk volna, hogy miért áll szándékában az eszéki magyar Központ teljes ellehetetlenítése, valamint egyéb kényes kérdések is elhangzottak volna. Valószínűleg ezért "felejtették el" azt a fránya meghívót, és már előre elkezdtek magyarázko dni. vissza A Drávatáj 24 órát kapott, hogy kiköltözzön az eszéki magyar Központból! ÚMKÚ 2009.03.12. A Drávatáj televíziós kulturális magazinműsor szerkesztőségét Kucsera Bandi, a Magyar Oktatási és Művelődési Központ ig azgatója még három hónappal ezelőtt felszólította, hogy költözzön ki az intézményből. Az igazgató a két fél közötti szerződést egyoldalúan felbontotta, és február 10ei határidőt szabott meg az irodahelyiség elhagyására. A HunCro január 23án írásban is k érte az igazgatót, illetve az intézmény ideiglenes igazgatóbizottságát, bírálja felül döntését, és hosszabbítsa meg a médiavállalattal a szerződést. Igaz, hogy írásban nem, de szóban ígéretet kapott a Drávatáj, hogy nem kell kiköltöznie. Múlt hét pénteken azonban ajánlott levélben jött a felszólítás, hogy mivel február 10ig nem hagytuk el az épületet, 24 óra áll rendelkezésünkre a levél átvételétől, hogy ezt megtegyük. - Szomorúan vettük tudomásul a felszólítást, hiszen 2002től, vagyis megalakulásunk ót a vagyunk az intézményben, és nagyon szerettünk ott dolgozni. Igaz, a jó hangulat és a közösségi szellem már a múlté, inkább a megosztottság és a komorság jellemző most az intézményre. A lehetőséget, hogy ott lehettünk, azzal viszonoztuk, hogy iskolarádiót , filmstúdiót működtettünk, az ezzel foglalkozó gimnazisták vizsgafilmje is a gépünkön van, amit most, sajnos, nem tudnak nálunk befejezni. A rendezvények technikai részét, amilyen például a kivetítés vagy a hangosítás, ugyancsak magunkra vállaltuk, saját felszerelésünket adva mindehhez, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan népszerűsítettük az intézményt és az abban zajló rendezvényeket, nem volt olyan adásunk, amelyben a Központról ne esett volna szó. Nemcsak a tanintézmény diákjainak, hanem dolgozóina k is rendelkezésére álltunk, bármiben segítettünk, ha tudtunk. Ezért is volt érthetetlen számunkra már először is, mi az oka annak, hogy nemkívánatosak vagyunk az intézményben, és vajon kinek az érdeke, hogy kitegye onnét a szűrünket? Egyébként meg nem vag yunk rászorulva a Központra, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy kiköltözésünk után azonnal többen is felajánlották segítségüket. Az STV például saját stúdióját ajánlotta fel a forgatásokhoz, így a munka azzal a kellemetlenséggel ugyan, hogy egy nap al att kellett kiüríteni helyiségünket, illetve egy komplett, a pincében berendezett stúdiót, rendületlenül folyhat tovább. Ha maradtunk volna, ki lettünk volna téve egy
