Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.13 . 30 nemzetközi folyamatokba, hogy hozzánk is begyűrűzzön a recesszió. Ezt mondták hétfőn és kedden is. Viszont szerdán a gazdasági miniszter már a túl nagy költségvetési hiányról beszélt, s arról, hogy Vajdaságnak, ha szolidáris akar lenni Szerbiával, át kellene vállalnia bizonyos terheke t. Nevezetesen az autópálya vajdasági szakasza, az egészségügy és a tanügy pénzelésének egy (nyilvánvalóan jelentős) részét. Egyre közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy Dinkić leplezetlenül rátér a volt kommunista retorikára: akinek több van , el kell venni tőle. Ezzel együtt egy szót sem ejt arról, hogy a köztársasági büdzsét 40 százalékban Vajdaság tölti fel, s ebből a közös kasszából alig 7 – 9 százalékot kap vissza. Azzal érvel, hogy Belgrád már átutalta Újvidéknek a kőolajipari vállalat el adásából (talán elprédálásából?) származó pénz nagyobb részét. Ebből kellene szolidárisnak lenni. Nos, a kőolajipari vállalat legnagyobb részt Vajdaság akkor építette ki, saját erejéből, amikor a volt Jugoszláviában az átlagnál jobban és jövedelmezőbben m űködő köztársaságok, Tito parancsára, két feneketlen zsákba, nevezetesen Koszovóba és Montenegróba voltak kötelesek pumpálni keresményük nem kis részét. Fejleszteni voltak kötelesek a fejleszthetetlent. Mindkét közösség azóta sincs magasabban a bányabéka h átsójánál. Ez – részben – abból is látszik, hogy Szerbia napjainkban is évente (ha hinni lehet a különféle, de egybehangzó forrásoknak) ötven milliárd dinárt fordít a százhúszezer koszovói szerb eltartására. Akik közül sokan nem hajlandók visszatérni állam i (bírósági, önkormányzati stb.) munkahelyükre, mert ezzel sem akarják „elismerni Koszovó államiságát”. Meg, amiről – persze – nem beszélnek, minek dolgoznának, ha Szerbia eltartja őket. S ennek az ötven milliárdnak negyven százalékát Vajdaság adja. És D inkićnek az sem jut eszébe, hogy az államapparátusban és az önkormányzati szervekben a huszonnyolcezer helyett tizenhatezer tisztviselő is elegendő lenne. Vagy a honatyák tavaly (is) milliókat vágtak zsebre fizetés, különféle pótlékok és számlás vagy száml a nélküli költségtérítések címén. Arról is mélyen hallgat, hogy az autópálya vajdasági szakaszát annak idején a tartomány pénzelte, amit a čačaki polgármesterből miniszterré avanzsált botrányhős az azóta már kútba esett koncesszió keretében majdhogynem od a szándékozott ajándékozni a külföldi beruházónak. Azt pedig az egész szerbiai politikum tagadja, hogy a NagySzerbia létrehozása nevű rémálom következményeként Horvátországból és Boszniából, majd Koszovóból eltávozottak igen jelentős részét éppen Vajdaság ba irányították, ami a tartománynak nagy anyagi megterhelést okoz még ma is. Kétségtelen, hogy a gazdasági miniszter a feledékenység jótékony homályának a vajdasági agyakra való borulásában bízik, és ő is, mint sok elődje, ezzel a rablógazdálkodással felé rő módszerrel akar segíteni Szerbia Vajdaság nélküli részén. Ha pedig a tartomány alapszabályának jóváhagyásáról esik szó, akkor a pártok, az egyház és az akadémia is „szakadár”t kiált. Pedig a vajdasági ember, lett légyen ő államalkotó, vagy kisebbségi, azt szeretné, ha beleszólhatna a saját dolgába és ne Belgrádban mondják meg, hogy mi a jó neki. Legalább is addig, amíg a Száva torkolatánál le nem vágják az aranytojást tojó tyúkot. vissza Both Mihály Paška: Engedjétek h ozzánk jönni (a szlovák) szavakat... Paraméter.sk 2009, március 12 - 16:30 – Engedjék, hogy mi is védhessük a saját nyelvünket, identitásunkat – jelentette ki a nyelvtörvény szigorítása kapcsán a szlovák házelnök a bélai kastélyban. Helyszíni tudósítás.
