Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.13 . 24 Az egyetlen centrumból irányított és egyetemes értékekre hivatkozó globalizmus vagy globális világrendszer helyébe egy nagyon különös, ma még átláthatatlan új világrendszer lépett, amely immár n yilvánvalóan nem egypólusú, de igazából multipolárisnak sem nevezhető, mert meghatározó részegységei (Amerika, Kína, India, Oroszország, az Európai Unió, a KözelKelet és LatinAmerika) maguk is válságban vannak, és egyelőre a saját belső problémáikkal van nak elfoglalva. Ami Európát, pontosabban az Európai Uniót illeti, az új elem itt nem az integrációs lendület megtörése (hiszen az alkotmányos vagy újabban reformszerződés körüli, lassan egy évtizede tartó vergődés ezt mindenki számára nyilvánvalóvá tette) , hanem a dezintegrációs jelenségek megjelenése és felerősödése. A gazdasági válság hatására az egységesnek vélt Európában hirtelen két új belső geopolitikai határvonal is erőteljesen megmutatkozott. Az egyik az északi és a déli rész között húzódik, és az euróövezet gazdaságilag szilárdabb lábakon álló tagállamait választja el a déli, szegényebb és az euró támasztotta kemény követelményeknek nehezebben megfelelő déli tagállamoktól (Spanyolországtól, Olaszországtól és Görögországtól). Sokan gondolják azt, hogy a jelenlegi válságot az euró nem fogja túlélni, de Németország még nem jutott el odáig, hogy az eurót túlságosan nagy tehertételnek tekintse a maga számára. Ezért is mondom, hogy a mélyebb és lényegibb, ráadásul bennünket közvetlenül érintő új belső határ a másik: az, amelyik a tulajdonképpeni NyugatEurópát választja el a hozzá később csatlakozott és most a gazdasági összeomlás küszöbén álló KeletEurópától, amely ilyen különös módon jelzi számunkra, hogy még mindig létezik. Sőt köen lehet, hogy az e gy időben annyira „másnak” látszó KözépEurópát is magával fogja rántani. Ami – ha bekövetkezik – az én eredeti hipotézisemet ránk, magyarokra nézve meglehetősen kellemetlen módon fogja igazolni. Nem kétséges, hogy az a bizonyos Európán belüli geopolitika i választóvonal most újra láthatóvá vált, de nagyon úgy néz ki, hogy a középeurópainak vélt Magyarországot egyre nehezebben lehet majd megkülönböztetni KeletEurópától, a szintén „középeurópai” Erdélyt pedig ÓRomániától. Az igazsághoz hozzátartozik, ho gy ez utóbbi fejleményre vagy inkább állapotra a tíz hosszú esztendővel ezelőtt összeverődött Provinciacsapat román tagjai egyfolytában figyelmeztettek. vissza Ébredés ÚMSZ Szőcs Levente | 20090313 08:36:47 Egyre hihet őbbnek t ű nik a feltételezés, hogy valaki kintről rá akar erőltetni Romániára egy többmilliárdos hitelt. A Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalások körülményei mind arra utalnak, hogy a kezdeményezés nem az országon belülről indult. Egyre hihetőbbnek t ű n ik a feltételezés, hogy valaki kintről rá akar erőltetni Romániára egy többmilliárdos hitelt. A Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalások körülményei mind arra utalnak, hogy a kezdeményezés nem az országon belülről indult. Egyébként hogy lehet, hogy javáb an folynak a tárgyalások a kölcsönről, miközben a kormány még nem mérte fel, mennyi pénzre lenne szüksége? Vagy lesze szüksége egyáltalán? E célból csupán tegnap hoztak tárcaközi bizottságot, amely egy, de inkább két hétnél hamarább csak akkor állhat elő számszer ű következtetésekkel, ha csupán megalapozni hivatott a már meghozott döntést. Addig pedig, az eddigi fejlemények ismeretében szinte biztosan elhangzik a b ű vös szám, a kölcsön összege, amelyet az egész ország lélegzetvisszafojtva vár. Azt mindene setre regisztrálni kell, hogy a mostanihoz hasonlóra aligha találni példát a Valutaalap és a világ történetében. Ha viszont az idegen érdeket elvetjük, a világszint ű precedens visszavezethető az államfő közismert „hirtelenségére”, amely mint láttuk, nem i smer határokat. Érdemes e tekintetben feleleveníteni, hogyan került a képbe a Valutaalap. Alig néhány hete Traian Băsescu még határozottan kizárta, hogy mint fogalmazott, „visszatérjünk a kilencvenes évekbe”.
