Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.11 . 36 Ehelyett. Lehet most hosszú cikkeket írni egymásnak, úgy tenni, mintha nem értenénk egymást. Ezzel az úgytevéssel is eltelik az a nehezen telő idő. Ki lehet találni rémes meséket még rémesebb mesealakokról. Ahogy, mondjuk egymásnak fenekedik a mindig jó legkisebb fiú a Székelyföld, a tékozló Kolozsvárnak (avagy József hajol oda Bibliai testvéreihez. Vagy Pöttöm Jankó a bátyjaihoz stb.) A furfangos székely önkormányzófi a dekadens kolozsvári, agyátelitta értelmiségihez. Jól porba lehet alázni egy várost, ahhoz, hogy a saját portánk fényesebben tündököljön. De mi végre? Nincsenek saját porták, helyi győzők, és messzi vesztesek. Ha a közeljövő arról fog szólni, hogy az önkormányzatiságba visszaszorult magyar érdekképviselet egymás torkát szorongatja a túlélésért, akk or semmit nem ért ez az amúgy értékes választási vereség. Totálisan hiteltelenné válik minden egységretorika. Visszafelé (enkéz által) leértékelődik az eddigi kormányzati munka. A jövőre nézve pedig biztosra vehető a totális bukás. Újjá születhet itt a lehető legjobb értelemben bármiféle transzszilván gondolat, vagy sem? Ez itt a kérdés. Ha újjá születhet, akkor Székelyföld nincs Kolozsvár nélkül, és Kolozsvár is csak lóg a levegőben a Székelyföld nélkül. Jedd szorosan összefügg Ombóddal és Vacsárcsival. Szándékosan írok ismeretlen kis erdélyi falvakat: mert kimúltak már a kultuszhelyek (az egekig magasztalt Kolozsvárral és a fennhéjázóan buta Vásárhellyel együtt), használhatatlan vacak a mégoly lármafás, kincsesvárosos, kürtőskalácsos, tranzitideológiá s erdélyi giccs is. Vagy tudunk egymásnak valami újat és élőt mondani, vagy hagyjuk a fenébe a pótvitáinkat. Hiába a tézis a többközpontú Erdélyről, a régiók politikaikulturális hatalomátvételéről. Csak akkor lesz bármiféle előrelépés, ha nincs mode rnizációnak álcázott térségi bezárkózás, identitásépítésnek maszkírozott konfliktuskeltés. Székelyföld ezekbe a tünetegyüttesekbe többszörösen belehalt már. És legfőképpen, mindenek fölött nem leírható többé, hogy Kolozsvár – amelytől elfordulunk - román nagyváros, mellyel szemben ott állnak a székelyföldi magyar önkormányzatok. Terek vannak, kultúrák, egymást metsző etnoszok, az önkormányzat önkormányoz, nem magyarol és nem románol. Szóval nem veszek részt a Borboly Csaba – Sipos Géza vitájában. Már cs ak azért sem, mert ez a vita arról szól – idézem a Hargita Megye Önkormányzatának első emberének halálpontos meghatározását: “hol van a szemek homályosodását előidéző kutya elásva”. És én pontosan tudom, amit Borboly leír. Hogyha én galádul elvermelném dr ága jó Bandi kutyám itt a kertben, aljas módon kitervelt, előre megfontolt szórakozásból, akkor bizony rögvest sorvadásnak indulna az íriszem. Lehet, hogy Sipos kolléga pontosan így járt. Ki tudja, mi szárad a lelkén. Vakuljak meg, hát nem kellenek nekem ilyen viták. vissza
