Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.06 . 25 – Számomra a bátorság emberi erény. Természetesen nem biztatok senkit veszélyek vállalására. Olyan bátorságra biztatok mindenkit, amely az új megoldások keresését jelenti. Olyan bátorságról beszélek, amelyik elvezet oda, hogy belenézzünk az igazság tükrébe, hogy megnéz zük, hol tartunk és milyenek vagyunk. Olyan bátorságra gondolok, amely erőt ad új célok megfogalmazásához, ahhoz, hogy elmondjuk, milyen is legyen Szlovákia, s benne milyenek lehetnénk mi. A végrehajtó hatalmat tekintve inkább reprezentatív feladatai vanna k a köztársasági elnöknek, abban azonban nincsenek korlátai, hogy tematizálja a közbeszédet és hasson a politikai elitre, formálja a politikát. A politika kötelessége, hogy megteremtse a polgárok számára a feltételeket aktivitásuk kifejtésére. Olyan polgár i kezdeményezésekre gondolok, amilyennel Tőketerebesen az erőmű, Bazinban a szemétégető építése ellen léptek fel, vagy a MagasTátrában a fakitermelést akadályozták meg. De rengeteg más polgári társulásról, kormányon kívüli szervezetről is beszélhetnék, am elyek igyekeznek megvalósítani a szolidaritás elvét a mindennapi életben. Olyan önszerveződések ezek, amelyek célirányosan tudják megfogalmazni az önsegélyezés vagy a másokon való segítés elvét, és meg is találják a szükséges eszközöket hozzá. – A magyar – szlovák viszony az elmúlt két évben többször is igen feszült volt, a dunaszerdahelyi labdarúgómérkőzésen történtek után pedig mélypontra süllyedt. Akkor ön Révkomáromba ment, hogy az ottani polgárokkal közösen hirdesse a „Szívvel a megértésért – a szélső ségesség ellen” gondolatot, és párbeszédre szólította fel a két ország vezető politikusait. Azóta több találkozó is volt. Vane előrelépés? – Előbb egy általánosabb veszélyről szólnék: annak vagyunk a tanúi, hogy a gazdasági és a vele párhuzamosan jelent kező energetikai válság éltető eleme a szélsőségességnek, a nacionalizmusnak, és ez hatalmas kihívás minden ország politikai képviseletének. Elengedhetetlen, hogy ezt a folyamatot csírájában fojtsuk el. Megengedhetetlen – és most már a szlovák – magyar vis zonyról beszélnék – , hogy ebbe a folyamatba még álproblémákat is belevigyünk. Jó tudni, hogy lezárult az értelmetlen tankönyvvita, vagy megoldódni látszik a pilisszentkereszti Szlovák Ház kérdése, hogy megvalósul az Ipolyhidak közös felépítése. Ez az, ami közelebb hozza egymáshoz a két országot: a megfontoltság, az őszinte párbeszéd, de legfőképpen a gyakorlati kérdések rendezése, a mindkét országot és mindkét nemzetet érintő problémák rendezése. – Az utóbbi időben többször is felmerült a szlovák – magyar történelmi megbékélés gondolata, ami kapcsán a francia – német mintát szokták emlegetni. Vane valóságalapja az ilyen elképzeléseknek? – Szociológusprofesszorként nagyra becsülöm a különböző szakágak tudósait, a történelmet a történészekre hagynám, a polit ikusoknak szerintem nem szabadna a vélt vagy valós történelmi sérelmekre építeni kapcsolataikat. Őszintén hiszem, hogy az 1989es rendszerváltás megteremtette a lehetőségét annak, hogy mindenki elszámoljon a múlttal, a fasiszta és a kommunista diktatúrák o kozta ferdülésekkel. Azt is hiszem, hogy a rendszerváltás esélyt adott arra, hogy teljesen más alapokra építsük kapcsolatainkat. S ha történelem, akkor a jószomszédi jövő építésében használjuk ki közös pozitív tapasztalatainkat. És közösen keressünk válasz okat korunk három nagy kihívására: a globális felmelegedés, az energetikai válság – amely Európa, de leginkább térségünk egyirányú kiszolgáltatottságából fakad – és a gazdasági válság kérdésére. A közös és a kölcsönösen előnyös válaszok megfogalmazása lehe t a bizalomerősítés, a közeledés legjobb eszköze. Szociológus Iveta Radičová szociológusként vált ismertté Szlovákiában, a pozsonyi Comenius Egyetemen szerezte diplomáját, a rendszerváltást követően ott tanított, de dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémi a szociológiai intézetében is, miközben doktori, majd professzori titulust szerzett. A politikával 2005ben jegyezte el magát, akkor lett a második Dzurindakormány szociális és családügyi minisztere. 2006ban lépett be a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák D emokratikus és Keresztény Unióba, jelenleg a párt alelnöke. vissza
