Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.28 . 10 mondjuk egy körözés kiadásánál, és az is lehetetlen helyzet, hogy egyetemi karok buknak le, mert igénylik a cigány felsőoktatásra járók ösztöndíját. - Van egy lista, amin nyilvántartják a származást, nevezetese n a kisebbségi választások önkéntes választói névjegyzéke, amit a választás után megsemmisítenek. Ilyen alapon nem lehetne nyilvántartani a származást? - Más országban bevált gyakorlat, hogy aki valamilyen támogatást vesz igénybe, annak bizony névjegyzék be kell vetetni magát úgy, mint nálunk a választások idején. Csak az a különbség itt, hogy ez Magyarországon kontrollálatlan. - Az unióban van jó példa? - Igazából ilyen típusú romakérdés sincs. Az uniót leginkább a bevándorlók ügye érdekli, amelynek k ezelésére több különböző modell van, de szinte mind, egytől egyig inog. A Beneluxállamokban meglévő különböző multikulturális modellek esetében egyesek azt mondják, hogy ez nagyon jó, és jól működik, mások szerint nem integrálja a bevándorlókat a társadal omba, még a második, harmadik generációban sem. - De ott csak második, harmadik generációról van szó, nálunk meg a sokadikról. - Igen, évszázadok óta húzódó ügy, hogy integráljunk vagy asszimiláljunk. Amikor a magyar társadalom asszimilált, hiányzott a z integrációs, befogadási akarat hozzá. Tehát addig és úgy alakuljanak a kisebbségek, ameddig mi szeretnénk, és legyenek olyanok, amilyennek mi szeretnénk, de a teljes beolvadás, azért az mégsem kéne, mégsem lenne annyira jó. De azért alakuljanak olyanná, amilyet mi akarunk. És ezt azokkal az eszközökkel, ahogy mi szeretnénk. Az 1961es MSZMPhatározat úgy fogalmazott, hogy a magyarországi cigány népesség bizonyos néprajzi sajátosságai ellenére nem alkot önálló népcsoportot. Vagyis ha megszűnik a szociális probléma, akkor gyakorlatilag megszűnik a népcsoport is - remélték akkor. - Több eset is azt mutatja, hogy a hatóságok is diszkriminálnak, sőt sok esetben rasszista módon viselkednek. A rendőrség máshogy kezeli a cigányt és máshogy a nem cigányt, a mentő később megy ki, ha a falu utolsó házához hívják. - A hatóság állapota csak leképezése a társadalom állapotának. - Jó válasznak tartja a problémákra, hogy megemelik a rendőrség létszámát és több pénzt adnak a működtetéshez? - Nyilván ez is fontos szegm ens. Évek óta mondom, hogy a vidéken élő emberek biztonsága megrendült. Az állam mintha kivonult volna egyes területekről. A leszakadó térségekben mindenki munkanélküli tíz éve, se rendőr, se posta, most már iskola se. Ha nemcsak a túlórákat fizetnék ki eb ből a pénzből, hanem alapvetően megreformálnák a rendőrképzést is, az nagyon jó lenne. Én nem vagyok döntési pozícióban, egészen más szituáció lenne, ha nekem kellene döntéseket hozni ez ügyben. A felelősség a politikusoké. Vagy még lejjebb viszik az orszá got, vagy kilábalunk a bajból. Vissza lehet keresni a reformkorból azokat a parlamenti felszólalásokat, amikor a zsidó asszimilációról volt szó. Azt, hogy hogyan ismerték fel az akkori politikusok, hogy befogadásukkal egy ország fog nyerni. Vannak tehát mi nták Magyarországon, csak fel kell ismerni őket. Nagyon remélem, hogy legalább megértették azt, amit mondtam. - Végig arról beszéltünk, hogy valamit tenni kell. De valakinek vállalni kellene az irányító szerepét, aki megmondja, hogy mikor van a rajt, és m ilyen tempóban haladjanak. - Az lenne a legjobb, ha a romák indítanák el alulról. Csak nem vagyok benne biztos, hogy képesek már rá. - Akkor? - Az öt parlamenti párt is kezdeményezhetne. Közösen fölállnak szép sorban egy sajtótájékoztatón, és azt monda nák: "mi úgy gondoljuk, hogy ez egy borzasztó komoly dolog, ezért hívunk minden olyan embert, aki úgy érzi, hogy Magyarországon békében, együtt kellene élni. Csináljunk valamit!" Ezt mondta Herényi Károly is a
