Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.27 . 14 feszültséget, főleg 2006 után“ – áll a jelentésben. Említést tesznek a dunaszerdahelyi rendőrattakról, a magyar újfasiszta szervezetek felvonulásáról és a 2008˝. novemberi JobbikGárdahatráblokádról is. Sajtószabadság és korrupció A szlovák kormányt megemlítik a sajtószabadság és a korrupció kapcsán is. Az egyik problémát a 2008ban elfogadott sajtótörvény jelenti, mely akkor is teret biztosít válaszra, ha az eredeti sajtóállítás igaznak bizonyul, és amely megszegi az ország nemzetközi kötelezettségei t a sajtószabadság terén. A magánkézben lévő sajtó a jelentés szerint szabadon működik, a kormány tulajdonában lévő sajtó azonban a kormány politikai manipulációjának célpontja volt. A törvény ugyan lesújt a korrupcióra de a kormány nem mindig lépett fel ellene effektíven, áll a jelentésben. „A kormány képviselői néha büntetlenül vettek részt korrupciós praktikákban“ – írják a szerzők. Ezt az állítást František Kašický ís Jaroslav Izák miniszterek távozásával, a Telekommunikációs hivatal főnökének, Branisl av Máčajnak leváltásával vagy a munkaügyi minisztérium Privilégiumnak biztosított dotációjával támasztották alá. vissza Békekúra Kállai Ernő kisebbségi ombudsman a megrendítő tatárszentgyörgyi gyilkosságok hatása alatt az O rszággyűlésben felszólította a politikusokat, hogy semmitmondó nyilatkozatok helyett készítsenek végre megvalósítható, konkrét intézkedési terveket azoknak a szörnyű következményekkel járó konfliktusoknak a megelőzése, csillapítása, oldása végett, amelyeke t szerte az országban tapasztalunk. E tervek összessége lenne az "etnikai béketerv". Révész Sándor| Népszabadság| 2009. február 27.| Amennyire helyénvaló ez a követelés, annyira nem helyénvaló a neve. Ilyen béketervre ott van szükség, ahol etnikai alapo n hatalmiterületi igények csapnak össze. Sok ilyen hely létezik a világon, de a mi esetünkben valami egészen másról van szó. Arról, hogy különböző (gyakran kettős) identitású magyar állampolgárok szeretnének normális körülmények között, békében, nyugalomb an élni - és nem tudnak. Nem hagyják őket vagy/és nem hagyják egymást. Nem hagyja őket a létbiztonság, a közbiztonság együtt járó hiánya. Sújtja őket a szegénység, a bűnözés, a munkanélküliség, az előítéletek. A saját előítéleteik és az ellenük irányulók. Ezeket a bajokat annál nehezebb kezelni, minél inkább etnikai alapra csúsznak - csúsztatjuk őket. Mert annál kevésbé lehetséges a bajok behatárolása és az okok racionális feltárása. Ha a szegények, munkanélküliek, bűnelkövetők, áldozatok, fenyegetettek, f élelemben élők, iskolázatlanok, a társadalomból kirekedők különböző csoportjait objektív mutatókkal, szakszerű kutatásokkal, tárgyszerűen határozzuk meg, akkor a meghatározás pontos lesz, már amennyire lehet. Ha pedig etnikai alapon besoroljuk a különböző csoportokba azokat, akik nem tartoznak oda, és kihagyjuk azokat, akik oda tartoznak, akkor nagyonnagyon pontatlan. Ezzel a pontatlansággal százezrektől vonjuk meg azokat a javakat, azt a védelmet, azt a megítélést, ami jár nekik, és százezreket részesítün k közpénzből és közerkölcsből olyan javakban, olyan védelemben, olyan megítélésben, ami nem jár nekik. Ez is nagy baj, de csak a kisebbik. A nagyobbik az, hogy a gondok, szenvedések oki kezelése lehetetlenné válik. Mert a tárgyszerűen feltárható és ésszer űen kezelhető okok helyébe a származás fátuma áll. Olyan végzetes, racionális lépésekkel megközelíthetetlen okokat tételezünk, amelyekkel nem lehet mit kezdeni. Ezért nem is fogunk. Ezért nem is lesz jobb ötletünk, mint az elszigetel(őd)és. Ami tüneti keze lésnek is rossz, s amitől csak még inkább eldurvulnak a konfliktusok, még kétségbeejtőbbé válik a helyzet. Hiszen jelentős részben éppen ettől vált olyan kétségbeejtővé, amilyen most. Az, hogy az etnikai vonatkozásokat ne vegyük figyelembe, amiben nem mus záj, nem jelenti azt, hogy semmiben sem muszáj. Hiszen lehetetlen figyelmen kívül hagyni, ami a társadalom minden pontján figyelembe vétetik. Ha valakit a származása okán másképp kezelnek iskolában, munkahelyen, önkormányzatban, szórakozóhelyen, rendőrsége n, bíróságon, médiában stb., akkor nyilván valamit tenni kell az ezzel járó hátrányok és előnyök (!) kiegyenlítése végett. Nemcsak az igazság kedvéért, hanem azért is, mert akit másképp kezelnek, az nagyobb
