Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-26
MeH Nemzetpolitikai Ü gyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.26 . 48 A Reformszövetség tagjai, a javaslatok vezető szerzői az elmúlt években kifejezetten támogatták az MNB erős forint politikáját, hiszen az a külföldi tőkének kedveze tt. Most, hogy ez a politika az országot a fizetésképtelenség szélére sodorta, annak megváltoztatását szorgalmazzák, annak ellenére, hogy az MNB mozgástere mára eltűnt. De azt a kérdést, hogy mennyiben volt az elmúlt években a forint túlértékelt, és az men nyiben járult hozzá a versenyképesség sérüléséhez, most sem teszik fel. Ha ugyanis feltennék, kiderülne, hogy az árfolyam okozta ár- és versenyhátrány messze meghaladta az általuk hibáztatott járulék- és adóterhek költségeit. Az elmúlt nyolc év kumulatív 58 százalékos magyar inflációjával szemben az euróövezet mindössze 20 százalékos árnövekedést regisztrált, ami nemcsak azt jelenti, hogy az időszak átlagos 260 forintos euróárfolyama évről évre egyre inkább meghaladta a gazdasági realitásokat, hanem azt i s, hogy még a jelenlegi 300 forintos szint is túl erős. A monetáris politika hatásának elhallgatása a versenyképesség elemzésében persze segíti az adó- és járulékcsökkentés kihegyezését, de semmiképpen sem minősíthető objektív elemzésnek. A kérdés azért f ontos, mert a jelenlegi monetáris politika mentén – amely beszorult egy szinte reménytelen és megváltoztathatatlan helyzetbe – minden reformelképzelés bukásra van ítélve. A 66,5 százalékos reálkamat kitermelhetetlen még a javasolt járulék- és adócsökkenté sek megduplázása esetében is. A kulcs tehát a monetáris politika kiszabadítása a jelenlegi kutyaszorítóból, ami a külső adósság- és kamatteher jelentős csökkentését szükségelteti. Ebben a kérdésben a Reformszövetség ellentmondásba kerül saját magával. Mi után – nagyon helyesen – megállapítja, hogy „a növekedést serkentő hatások legfontosabb csatornája… a kamatprémium csökkentése”, a javasolt megtakarításokat nem erre – tehát nem az adósságállomány – , hanem az adók és járulékok csökkentésére használná fel. A második súlyos tévedés tehát az, hogy a monetáris politika kulcsfontosságát figyelmen kívül hagyják. Hasonló módon figyelmen kívül hagyják az államadósság és a kamatterhek csökkentésének legnagyobb lehetőségét, a második nyugdíjpillér államosítását. A ké rdés kétségtelen politikai vonzatai nem igazolják ezt a döntést, kiváltképp nem, ha figyelembe vesszük a javasolt megtakarítások húsba vágó társadalmi következményeit. A fentiekben leírtakkal éles ellentétben az anyag tartalmaz két olyan, a reálgazdaságga l foglalkozó fejezetet, amely komoly figyelmet érdemel. Az egyik a logisztikai iparággal, a másik a kkvkkal foglalkozik. A reálszféra fejlesztésének kialakítása nélkül ugyanis nincs kibontakozás. Kár, nagyon nagy kár, hogy bár az összefoglaló kiemeli a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart mint jelentős tartalékokat rejtő ágazatot, nem készült róla hasonló fejezet. A kiút tehát nem az adó- és járulékcsökkentéseken, hanem az adósságcsökkentésen át vezet. Egyrészt abszurdum a társadalmat további áldozatokr a kérni azért, hogy a vállalatoknak – és mint ahogy az anyag részleteiből kiderül, elsősorban a nagyvállalatoknak – több maradjon. A terv ugyanis nem tartalmaz semmiféle garanciát arra, hogy a vállalatok így megemelt hasznából ne megemelt osztalék, hanem n agyobb számú munkahely keletkezzen. Másrészt a monetáris politika mozgásterének jelentős növelése nélkül még a Reformszövetség ambiciózus elképzelése sem tudja biztosítani a várt eredményt. De ez a kiút is csak akkor lehet sikeres, ha a jelenlegi, a külföl di tőke bérmunkára alapozott modellje helyett a magyar komparatív előnyökre támaszkodó gazdaság felépítése a gazdaságpolitika küldetése. Róna Péte r vissza Tisztogat a háromszéki prefektus Erdélyma [ 2009. február 26., 00:47 ] Jóformán meg sem melegedett a szék Kovászna megye új prefektusa alatt, s máris meghozta legsürgetőbb intézkedései egyikét: románra cserélte a megyei névadó bizottság több magyar szakemberét. Február 18án kiadott rendeletében „a változás szükségesség ére" hivatkozik, és kijelöli az utca, illetve intézménynévadással foglalkozó megyei bizottság öt tagját: Bartók Botond művelődési főfelügyelőt, Vasile Stancu történelemtanárt, József Álmos tanárt, helytörténészt, Ioan Lăcătuşut, a levéltár igazgatóját és Valerii Kavrucot, a KeletiKárpátok Múzeumának igazgatóját.
