Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.25 . 42 Egyetértek ezzel a megközelítéssel, mert nem szabad senkit becsapni és áltatni. Világosan meg kell mondani, ez egy nagyon hosszú menetelés és nagyon nehéz küzdelem, amit itt folytatunk, és valóban, a többség részéről jó esetben közönyt, sok esetben ellenségességet tapasztalunk. Ez nem úgy van, hogy ideállunk, elmondjuk, hogy mit kellene csinálni, és mindenki lelkesen bólogat. Európa tele van félelemmel. NyugatEurópában a kisebbségi kérdés óhatatlanul összekeveredik a bevándorlók kérdésével, és az t semmiképpen nem akarják, hogy a bevándorlóknak olyan jogaik legyenek, amelyeket szerintem egy hagyományos kisebbség jogosan igényel magának. Egész más azoknak a közösségeknek a helyzete, akik az erő, a kényszer miatt lettek kisebbségiek, mint azoknak, ak i a saját akaratukból lettek azok, úgy döntöttek, hogy odamennek. Más egy bevándorló ország, és más egy többnemzetiségű ország. Lehet szélmalomharcnak minősíteni, és kétségtelen, hogy már ötödik éve csináljuk, és az eredményeink nem világraszólóak. Viszo nt hazug beállítás, hogy semmit nem értünk el, hogy semmit nem mozdult a dolog, és lefegyverző beállítás, mert akkor ez mire ösztönöz? Kemény, szívós munkával valamelyest előreléptünk. Például elértük azt, hogy a Bécsi Alapjogi Ügynökségnek az eredeti st atútumában nem volt benne, hogy kisebbségi kérdésekkel foglalkozzon, ma benne van. Ez egy Európai Uniós ügynökség. Foglalkozik – panasz esetén – kisebbségjogi ügyekkel. Nagyon kemény nyomás alá helyeztük az – egyébként éppen román – többnyelvűségért fele lős biztost, Orban urat, hogy foglalkozzon a több nyelv használatával. Elértük azt, hogy elkezdett ezzel foglalkozni, nem vagyok elégedett azzal, hogy mire jutott, de eredetileg mit mondott? Hogy neki az a feladata, hogy az Unió intézményeiben biztosítsa a többnyelvűséget, hogy a tolmács és fordítószolgálat jól lássa el a feladatát, és a felszólalásokat minden nyelvre lefordítsák. Innen indultunk. Aki gyors sikereket akar, az ne vágjon ebbe bele, mert ezt nem lehet 24 óra alatt megoldani. Annak szabad csa k belevágnia, akiben van kitartás, erő, és tudja, hogy ez egy hosszú munka, és a kis eredményeket is meg tudja becsülni. Tudom, hogy vannak várakozások egyes képviselőkkel kapcsolatban, emlékszem, hogy az előző választásoknál is volt olyan romániai képvise lő – nem pártszínekben indult – aki azt mondta, hogy majd ő eljön és megoldja az autonómia problémáit. Ezzel nem kell számolni, ez nem egy tisztességes megközelítése a problémának. Nem tudja egy képviselő megoldani. Mi 30an, 40en dolgozunk keményen, és mi se tudjuk egyik napról a másikra, nagyon hosszan eljuthatunk oda, hogy az önkormányzat, a szubszidiaritás, a decentralizáció – csúnya fogalmak, tudom – de ezeken keresztül valahogy eljussunk odáig, hogy az autonómiából valamit elérjünk. A SZDSZ szava zóbázisa számára a romániai magyarok helyzete meglehetősen periferiális probléma. Nem tartozik az SZDSZ nagy identifikációs témái közé, amiből az is következhet, hogy egyenesen zavaró lehet, de maradjunk annyiban, hogy nem fontos… Beszéljünk őszintén a d ologról. Ha most csak és kizárólag politikai haszonelvűség vezérelne, akkor azt mondanám, hogy nem fontos. Mert a magyarországi liberális választói közösség számára ez nem lényegtelen, de nem igazán releváns és szavazatokat meghatározó tényező. Ha egyenkén t megkérdezi a választókat, akkor a többségük azt mondja, hogy persze, ez fontos. De alapvetően nem ezt tekintik identitásképző kérdésnek. Kovács Kálmánnak, Fodor Gábornak, nekem és még jó néhány SZDSZes politikusnak két szempontból fontos ez a probléma kör. Egyrészt azért, mert mi olyan emberi jogi felfogásban gondolkodunk, amiben a kisebbségi jogoknak kitüntetett szerepe van. Az itteni tevékenységemben – bár előtérben volt természetesen a határon túli magyarság, de azért nagyon sokat foglalkoztam a kí nai emberjogi kérdésekkel, az ujgurok, egy elnyomott kisebbség kérdéseivel, ÉszakKoreával, tibeti kisebbségi kérdésekkel, finnugor kisebbséggel Oroszországban, számtalan kezdeményezésem volt, azt kell mondjam, hogy bizonyos értelemben sikeresebb is volt, mint a határon túli magyarok tekintetében. Pénzforrásokat tudtam megmozdítani, például – először az Unió történetében – a finnugor kisebbségek számára.
