Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.25 . 36 a tudatukig: létezik egy Erdély. Stilisztikai túlzással élve, ezt olyan po litikusok előtt kell megtenni, akik összetévesztik Bukarestet Budapesttel – így nagyon nehéz eredményt elérni. Erdély kérdését fel kellett tornászni az Európai Parlament figyelmébe. Ebben a munkában nem voltunk egyedül. Az úttörő munkát már elvégezték a ma gyarországi képviselők, elsősorban a magyar néppárti delegáció, a fideszesek, a kereszténydemokraták, köztük is Gáll Kinga képviselőasszony, de meg kell említenem Tabajdi Csaba és Szentiványi István nevét is. Ők már megtették az első lépéseket, bennük szöv etségesekre találtunk. Amit lehet, azt megtettem. A mediatizálás, a nemzetköziesítés bonyolult bel- és külpolitikai folyamat, mert adott esetben Bukarestben csapódik le a Brüsszelben elmondott nyilatkozat, és onnan gyűrűzik tovább nemzetközi hullámhosszon. Számomra inasévnek számít az eddig eltöltött egy év és két hónap: teljesen új pászmára léptem, új műfajt kezdtem el. Ítélje meg a média, a közvélemény, hogy ez mennyit ért. – A Brüsszelből és Strasbourgból érkező hírek szerint a román politikusok megprób álnak mindenféle magyar érvet lehengerelni a magyarság kollektív jogaival kapcsolatban. Ön szerint, ezekben a témákban ki lehete alakítani párbeszédet a román politikusokkal? – A román politika beleragadt az 1989 előtti politizálás kátyújába. A román kül politika ma is a Ceauşescu időkbeli szlogeneket eleveníti fel, miszerint megoldódott a kisebbségi kérdés, Románia példaértékűen teljesíti a kisebbségekkel szembeni elvárásokat, megfelel minden európai követelménynek, más szóval az a kirakatpolitika folytat ódik, amely a kommunizmus korabeli román kisebbségpolitikát jellemezte. A napokban is Ceauşescu érabeli statisztikákat idézték a román EPképviselők. Volt egy megemlékezés az Európai Parlamentben a Bolyai Egyetem megszűntetésének ötvenedik évfordulója alka lmából, de úgy írták ki a plakátra, hogy a Babeş – Bolyai Egyetem ötvenedik évfordulója. Jellemző, hogy népes vezetői küldöttség utazott ki Brüsszelbe a Babeş – Bolyai Egyetem részéről éppen azzal a céllal, hogy hatékonyan fenntartsák az egyetem multikulturali zmusának a látszatát. Tudomásom szerint nem is hívták meg őket erre az alkalomra. De ugyanez mondható el a szlovákokról is. Ők is a kisebbségpolitika bajnokaiként állítják be magukat, és állandóan piros pontokat akarnak gyűjteni Európában. Ameddig nem tört énik irányváltozás a román kisebbségpolitika terén, ameddig nem revideálják, nem vizsgálják felül a kisebbségek elsorvasztására irányuló kilencven éves kisebbségpolitikájukat, addig érdemi változás nem történhet. Addig nem tudunk szót érteni. Vannak humani sta beállítottságú jótét lelkek a román értelmiség körében, akiknek néha lelkiismeret furdalásuk van, és másokban is lelkiismeret furdalást próbálnak kelteni, hogy mi magyarok miért nem működünk együtt a románokkal? Világosan kell látni, hogy mi együttműkö dnénk, de nincs politikai súllyal rendelkező partnerünk. Vannak kisebbségbarát, éppenséggel az autonómiát is elfogadni tudó román értelmiségiek, de ezek olyan ritkák, mint a fehér holló. Nincs politikai partnerünk a románok körében. Kifejezetten a román po litikumon múlik az, hogy a magyarok párbeszédet tudnake folytatni velük, vagy sem. Ilyen szempontból érdekes Băsescu elnök magatartása: adott pillanatban úgy tűnt, hogy szakítani akar az elzárkózó román politikai attitűddel, és leereszkedik a néphez a Szé kelyföldre. Nyíltan megbeszéli a problémákat, az iskolakérdést, Székelyföld elmaradottságának okait. Félek, hogy ez is csak kirakatpolitikai bukfenc. Azt a látszatot kelti, hogy ő különbözik a többi román politikustól, amikor viszont tétre megy a játék, ő is besorol a többi nacionalista, posztkommunista vezető közé. – Idehaza és külföldön is arról szól a történet, hogy az erdélyi magyarság különböző autonómiaformáit szabályozó törvényeket a bukaresti parlamentnek kell elfogadnia. Ilyen előzmények után lehe te ilyesmiben reménykedni? – Európai összefüggésben látom annak esélyét, hogy Románia teljes revízió alá vegye a Trianon utáni és kommunista időbeli kisebbségpolitikáját, és az európai demokratikus szabályoknak megfelelően leüljön tárgyalni a magyarság k épviselőivel. Ezt kilencven óta javasolom: úgy képzelem el, mint a nyolcvanas évek végén létrejövő magyarországi rendszerváltó kerekasztalt. A románoknak előbbutóbb le kell ülniük a magyarokkal. Ha mindig megtalálják maguknak a Magyar Népi Szövetségüket, az RMDSZszüket, a kedvükre való magyarokat, akkor soha nem fog ez sikerülni, de hogyha egységes magyar érdekképviseletet tudunk kialakítani, akkor megkerülhetetlen tényezővé válunk. Nem lehet rólunk, nélkülünk dönteni. Elsősorban mi vagyunk illetékesek ab ban, hogy megmondjuk, mi jó nekünk. A román képviselők arról nyilatkoztak Brüsszelben, hogy milyen jó nekünk. Mondtam is egyiküknek, hogy David úr, elsősorban minket kérdezzenek meg, hogy mi jó nekünk, és ne maguk magyarázzák el. Szerintem kellő összefogás sal és politikai következetességgel sikerülhet olyan helyzetbe hoznunk magunkat, hogy Románia ne seperhesse tovább szőnyeg alá ezt a kérdést. A demokrácia játékszabályai szerint kénytelen lesz ezen üggyel foglalkozni. Van még egy nagy esélyünk, a nemzetpol itikai eszköz. Hogyha a magyar ügyet a maga egészében tudnánk képviselni, egy erős anyaországgal és a többi határon túli nemzetrésszel összefogva – ebbe az irányba mutat a Kárpátmedencei Magyar Autonómiatanács – , akkor tulajdonképpen két európai uniós náci óról van szó: a magyarról és a románról. Itt már nem olyan nagyok a súlybeli eltolódások, mint