Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.25 . 22 80 százalékát. De ha a magyar háztartások leállnak törlesztéseikkel – és tegyük hozzá a romá niaiakat is, hiszen itt is jelentős piaci súllyal bírnak osztrák bankok – , akkor nem Magyarország vagy Románia, hanem Ausztria ”süllyedne el”. Ennek a kockázatnak Olaszország és Svédország is ki van téve (svéd bankok főleg balti államokban aktívak; mos t a legnagyobb félelem Lettországot övezi, mert ha a lat fixen az euróhoz kötött árfolyama bedől, akkor a svéd bankok óriási vesztesége egész Európában éreztetni fogja a hatását). A keleteurópai pénzügyi összeomlás lehetősége a legsürgetőbb gazdaságpoli tikai kérdés, amellyel az EUnak ma szembe kell néznie, félrekezelés esetén ugyanis a válság magával ránthatja az euróövezetet is. Mit lehet lépni? Természetesen az EU pénzügyi segítséget nyújthat a Nemzetközi Valutaalapon keresztül, de az nem világos, h ogy ez leállítja a folyó fizetési mérlegek megbillenését KeletEurópában. Hogyha a valutaárfolyamok tovább romlanak, a hitelt felvett sokmillió háztartás adóssága drámaian meg fog ugrani. És akkor ki tudjuk segíteni a háztartásokat is? – teszi fel a kérdés t Wolfgang Münchau. A legjobb válasz a Financial Times elemzője szerint az, ha az eurót a lehető leggyorsabban bevezetik KeletEurópában. Arra nincs szükség, hogy mindez egyik napról a másikra történjen meg. Viszont minden egyes érintett állam esetében a lehető leghamarabb el ő kell állni a hihető és szigorú eurócsatlakozási stratégiával, beleértve a csatlakozás tervezett dátumát. Mindezt hiteles gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni. A gyors euróbevezetés az EU részéről viszont a „már most sem működő” belépési feltételrendszer „régen esedékes” elhagyását is feltételezi. A kritériumok közül „a legképtelenebb” az inflációs referenciaszint, amelyet a három legalacsonyabb uniós tagállam tizenkét havi inflációjának átlagából képeznek. Az euróövezeti tagjelöltnél a tizenkét havi infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg ezt a szintet. Az EUbeli referenciaszint a jelenlegi helyzetben hamarosan deflációs ráta lesz, így az eurótagságra törekvő EUországok abban az ”abszurd helyzetben” találhatják magukat , hogy deflációt kell produkálniuk az euróövezeti belépés egyik feltételeként. A Financial Times szerint az inflációs előírás nemcsak „őrültség”, de más uniós jogszabályokkal is ütközik, a defláció megkövetelése ugyanis az egyik uniós gazdaságpolitikai a lapelőírást, az árstabilitási célkitűzést is sértené. Ugyanez érvényes az árfolyamfeltételre is. Az euróöezet előtti árfolyamrendszerben (ERM2.) kötelezően eltöltendő két év alatt a nemzeti valuta maximum 1515%kal térhet el az EU hatóságaival közösen megállapított sávközéptől, különben a központi bankoknak be kell avatkozniuk. Ez „nyílt kihívás a spekulánsoknak”, és további instabilitási kockázatokkal jár, írta a Financial Times. Az euróövezeti belépési feltételrendszer így az alapvető stabilitási el őírásokkal sem összeegyeztethető, ezért érvénytelennek kellene kimondani, és semmiképpen sem lenne szabad bürokratikus, halogató akadályként használni egy veszélyes válság idején, áll a Financial Times hétfői elemzésében. Ugyanakkor felelőtlenség pénzügyi segítséget adni anélkül, hogy a megtámogatott országok határozottan elköteleznék magukat az euró bevezetése mellett. Az „euroizálás” a jövő – írja Wolfgang Münchau. Addig is, amíg ez bekövetkezik, négy középkeleteurópai állam nemzeti bankja eddig pél dátlan módon fogott össze a valutaárfolyamok stabilizálása érdekében, ugyanis Csehország, Lengyelország, Magyarország és Románia egyaránt megsínyli nemzeti pénzneme gyengülését az euróhoz képest. A közös fellépést azzal indokolja a lengyel jegybank vezet ője, hogy Lengyelország makrogazdasági helyzete nem indokolja, hogy a zlotyi ilyen ütemben gyengüljön. Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója azt
