Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.25 . 12 meggátolja az a mód, ahogyan a helyi hatóságok az intézkedéseket a gyakorlatba átültetik: számos visszaé lésről érkezett jelentés, így a központi hatóságok változtatásra irányuló intézkedéseinek a hatékonysága számottevően csökken. A roma családokat a helyi hatóságok diszkriminatív szabályokkal és gyakorlatokkal fosztják meg a szociális alapon adott lakhatás lehetőségétől; a roma gyermekeket pedig továbbra is sújtja az iskolai elkülönítés, a szegregáció, ami jelentős mértékben rontja a gyerekek iskolai eredményeit, és ennek megfelelően beszűkülnek a jövőbeni választási lehetőségeik és foglalkoztatási kilátása ik. Az ECRI jelentése óta bekövetkezett Magyarországon egy különösen nyugtalanító fejlemény, miszerint jelentősen fokozódott a közbeszédben tapasztalható rasszizmus. A sajtóban és az interneten rendszeresen jelennek meg antiszemita cikkek, a romaellen es közbeszéd pedig láthatóan egyre elterjedtebb és virulensebb. Különösen az egyik radikális jobboldali csoport létrehozása és egyre erősebb jelenléte keltett komoly aggályokat a civil társadalom és a kormány tagjaiban, nem csak a csoport nyíltan cigányel lenes és antiszemita megnyilvánulásai miatt, de azért is, mert olyan félkatonai stílusú egyenruhákat és jelvényeket viselnek, amelyek erősen emlékeztetnek arra a jobboldali pártra, amely rövid időre megszerezte a hatalmat a második világháború folyamán, és amelynek az uralma alatt több tízezer zsidót és romát gyilkoltak meg. Legalább egy olyan faji indíttatású erőszakos cselekmény történt, amelyet esetlegesen hozzá lehet kapcsolni ennek a csoportnak a rasszista megnyilvánulásaihoz. Ugyanakkor a vélemé nyszabadság nagyon magas szintű alkotmányos védelme mostanáig lehetetlenné tette a hatóságok számára, hogy hatékony jogszabályokat léptessenek hatályba a rasszista megnyilvánulásokkal szemben: a magyar jogrendszerben kizárólag a rasszista megnyilvánulások legszélsőségesebb formái büntethetők, például a közvetlen erőszakra való uszítás, ezek a követelmények annyira magas szintűek, hogy tulajdonképpen szinte soha nem alkalmazzák őket. Bár egyrészről igaz, hogy a jogszabályok önmagukban nem tudják megakadályo zni a rasszista hozzáállást, a Magyarországon érvényes, szinte korlátlan szólásszabadság megnehezíti azt a munkát, amelynek célja egy saját tagjaival szemben nyitottabb és toleránsabb társadalom létrehozása. Ugyanakkor tapasztalhatók előítéletek és neg atív sztereotípiák a menekültekkel, a menedékkérőkkel és a migránsokkal kapcsolatban is, akik a beszámolók szerint különösen nehezen jutnak lakhatáshoz és munkához. A fentieken túlmenően, bár a menekültek és a menedékkérők gyermekei elméletben ugyanazokat a jogokat élvezik a kötelező iskoláztatás terén, mint a magyar gyermekek, a gyakorlatban nehezen tudják érvényesíteni a jogaikat, mivel az iskolák nehezen fogadják be őket, ha pedig befogadták őket, sok esetben nem kapják meg a megfelelő segítséget a magy ar nyelv megtanulásához. Egy olyan nemzeti integrációs stratégia hiánya, amely segíthetné a magyar társadalom ezen új tagjait abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek a társadalom életében, tovább súlyosbítja ennek a csoportnak a problémáit. Ebben a je lentésében az ECRI azt javasolja, hogy a magyar hatóságok bizonyos területeken tegyenek további intézkedéseket. Ezek az intézkedések széles skálát ölelnek fel, kezdve attól, hogy egyértelmű tájékoztatást adnak a nagyközönség számára arról, hogy milyen fórumokon tehetnek panaszt akkor, ha úgy érzik, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával ellentétes módon bántak velük, a felvilágosítást célzó intézkedésekig, melyeknek a célcsoportja azok a tisztviselők lennének, akik különböző minőségben kisebbségi csoportok vagy a nagyközönség szolgálatában dolgoznak, a céljuk pedig az idegengyűlölet és az intolerancia közvetlen visszaszorítása lenne, de ilyen intézkedés lenne a jelenleg is hatályos büntetőjogi rendelkezések határozottabb érvényesítése valamint bizo nyos nemzetközi alapokmányok ratifikálása, mint pl. az Európai Emberi Jogi Konvenció 12. számú Jegyzőkönyvének aláírása - mindezek további eszközöket jelentenének a rasszizmus elleni harcban. Az ECRI különösen ebben a jelentésben határozottan ajánlja, hogy a magyar hatóságok folyamatosan vizsgálják felül azt, hogy a Magyarországon hatályos, rasszista megnyilvánulások elleni jogszabályok mennyire teljesítik a nekik szánt feladatot. Erősen ajánlja, hogy ebben a tekintetben vegyék figyelembe azokat a bünte tőjogi jellegű ajánlásokat, amelyeket az ECRI 7. számú Általános Szakmai Ajánlása tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a nemzeti törvényekben miként harcoljanak a rasszizmus és a faji alapú hátrányos megkülönböztetés ellen, különösen pedig arra fordítsanak fig yelmet, hogy amennyiben ezek az előírások bizonyos korlátokat szabnak a véleményszabadságnak, a korlátokat az Európai Emberi Jogi Konvenció 10. Cikkelye és az Európai Emberi Jogi Bíróság esetjoga alapján értelmezzék, és azt kéri, hogy az elkövetkező két év során ennek az ajánlásnak a végrehajtása legyen kiemelt feladat. Az ECRI azt is ajánlja, hogy a magyar illetékesek állítsanak fel egy országos szinten működő független követő rendszert, mellyel figyelemmel kísérhető és biztosítható, hogy az iskolafen ntartók eleget tegyenek a központilag meghozott előírásoknak. Ennek a rendszernek különösen annak biztosításában kell hatékonynak lennie, hogy a gyakorlatban is tiszteletben tartsák a szegregáció tilalmát, továbbá ECRI azt kéri, hogy az elkövetkező két év során ennek az ajánlásnak a végrehajtása legyen kiemelt feladat.
