Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 14 állami beavatkozással. Rendelkezésre áll az az 1800 m illiárdos program is, amely vállalkozások fejlesztéseit támogatja. Idén elkerülő utakat, mentőállomásokat, egyetemi központokat, járóbetegellátóközpontokat építünk, iskolákat újítunk fel. Szép kihívás: válságkezelés, országátalakítás, fejlesztés. És minde zt egyszerre. Ezért is mondom: minden magyarra szükség van. - Ön szerint ez egy bátor csomag? - A lehetőségeink legvégső határáig elmenően bátor csomag. Van egykét olyan pont, amiről pontosan tudjuk, hogy érzékenyen érinti a társadalmi partnereket, egy ikét vagy másikát, amelyekkel lesz vita. Voltak olyan pontok a kormány eredeti szándékában, amelyekről éppen azért mondott le, mert a korábbi hetek egyeztetéseiben már úgy érzékelte, hogy azokról nem fogunk tudni megállapodni, és ahhoz keresni kell más meg oldást. Például a kormány azt tervezte, hogy még jobban csökkenti a társadalombiztosítási járulékokat, de ezzel párhuzamosan - ugye mert mindig mindennek van ára - felemeli az egységes egészségügyi hozzájárulást. Mind a kettőt a munkáltatók fizetik egyébké nt. Ezt is meg azt is. Természetesen más a hatása az egyiknek, meg a másiknak. És a konzultációkon megértettük, hogy mit mondanak a munkáltatók, és inkább átalakítottuk a programot. - Nem tart attól, hogy a folyamatok túlcsaptak már rajtunk? - A programu nkat a külföldi elemzők elfogadják, elismerik. Nem a gyávaságot, hanem a tenni akarást látják. A csomag növekedési hatása - úgy méri a jegybank - 1,52 százalék körüli, másfélkétéves határidővel. Persze olyan világban, ahol a japán gazdaság visszaesése tí z százalékos, ahol Németország a világháború óta a legnagyobb veszteségeit veszi számba és recesszióba zuhan, amikor harmadát veszti értékéből az angol font, amikor Szlovákiában bezár a Volkswagen, senki nem mehet tökéletesen biztosra. Drámai számok sokasá ga jön velünk szembe. A válság hatásainak tompítását sikeres végezzük, de mindenkit nem tudunk megvédeni a hatásaitól. Sőt, senkit sem. Viszont arra készülünk, hogy mire a válság véget ér, új pályán, tettre készen álljon Magyarország. Persze tudom, Nagykát án nem vigasztal senkit, hogy esik a japán gazdaság is. De Nagykátán is látni kell, hogy nem volt még soha ekkora vihar a világban, és ehhez kell alkalmazkodnunk. - Mit fog szólni a tervekhez az Alkotmánybíróság? - Ha pikírt akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy mióta a tavalyi népszavazás kérdését az Alkotmánybíróság átengedte, nincs ember a kormányoldalon, aki életbiztosítást merne kötni bármire is, hogy az átmegy. Végtelenül sajnálom, hogy ezt kell mondjam. Jogászokkal konzultáltunk, a javaslatok at a köztársasági elnök is ismeri. Nekünk az a dolgunk, hogy menjünk előre, tartsuk a lelket az emberekben, és védjük meg az országot. - Látja már, hol kell esetleg engednie, vagy még jobban szorítania? - Az egyeztetéseken ez majd kikristályosodik. A leg nagyobb vita a még nagyobb állami kiadáscsökkentés körül van. Lehet erre is menni, de mindennek ára van. De az nem fog menni, hogy bocsássunk el tanárokat, nővéreket, rendőröket, növelve ezzel a munkanélküliséget, a válság örvényében lehetetlen helyzetbe h ozva családok ezreit, miközben tízmilliárdokat költünk más munkahelyek megőrzésére. - Az ellenzék arról beszél, hogy ez a reménytelenség programja. - Az a párt és annak vezetője reménytelen, amely akkor, amikor a parlamentben arról beszélünk, hogy hogyan tudják az emberek megőrizni a munkahelyüket, akkor éppen kivonulnak a munkahelyükről. Az reménytelen, hogy a gazdasági csúcson velünk ért egyet Matolcsy György, majd a Fidesz ellentmond saját szakértőjének. Ha valakiben már csak politikai, meg emberi indu lat és gyűlölet van, akkor az illető elveszíti a józan ítélőképességét. - De ma sokan úgy látják, hogy a Fidesznek ma már ennyi is elég: annyit mondani, hogy reménytelen és nem mutatni saját programot.
