Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 8 rengeteget változott a világ, és rengeteget számított az is, hogy a rendszerváltás hajnalán sokan úgy gondolták, hogy az alakulófélben levő új világban nincs helye olyasminek, amit a város vezetői akkor elterveztek. Az ügy úgy oldódott meg 1989. március 2án, pontosan egy hónappal a gettóterv elfogadása után, hogy kitervelői lassan kényelmetlenné váltak pesti pártfogóik számára. Ugyanazok a tanácstagok, akik korábban megszavazt ák a tervet, saját határozatuk ellen szavaztak. Ezután csaknem húsz évig semmilyen komolyabb etnikai konfliktus nem volt Miskolcon, pedig a munkanélküliség és a szegénység ezután kezdett igazán növekedni. Az sem valószínű, hogy a "deviáns cigányok" hirtele n megjavultak volna, miként azt sem hisszük, hogy a "rasszista miskolciak" körében ripszropsz visszaesett volna az előítéletesség mértéke. Milyen tanulságok vonhatók le mindebből a húsz évvel később kirobbant újabb konfliktus, és általában az etnikai kon fliktusok gyakoriságával és intenzitásával kapcsolatban? Magyarázatukra alapvetően két különböző típusú érvrendszer ismeretes: 1. A gazdasági jellegű érvelés szerint a társadalmi egyenlőtlenségek és az etnikai jellegű konfliktusok kiéleződését a gazdasági helyzet romlása eredményezi. 2. A szociálpszichológiai jellegű érvelés szerint az etnikai konfliktusok és azok kiéleződése is a népesség előítéletes beállítottságával magyarázható. Azokban az időszakokban és azokban a térségekben gyakoribbak az ilyen típ usú konfliktusok, ahol és amikor erősebbek az egyes etnikai csoportokkal szembeni előítéletek. Véleményem szerint az etnikai konfliktusok gyakoriságának és intenzitásának magyarázatára önmagában egyik hipotézis sem alkalmas, és kombinálásukkal is inkább c sak a szükséges, de nem elégséges feltételeket tudjuk megragadni. Ha ugyanis önmagában a gazdasági helyzet romlásával lenne magyarázható a konfliktusok elszaporodása, illetve elmélyülése, akkor a gazdasági helyzet romlásával párhuzamosan, vagy legalábbis a zt valamekkora késéssel követve, egyre intenzíve bbé kellene válniuk a konfliktusoknak, majd a gazdasági fellendülés hatására, legalábbis egy idő után, mérséklődnie kellene gyakoriságuknak és élességüknek. Mindezt az adatok a legkevésbé sem igazolják, ahogy azt sem, hogy - ami szintén a hipotézisből köv etkezne - az etnikai konfliktusok gyakorisága és erőssége a szegényebb, vagy a válság által inkább sújtott térségekben lenne megfigyelhető. Míg az első hipotézisnek megfelelően az előfordulási és intenzitási trendeknek előbb határozottan felfelé ívelő, maj d egyértelműen hanyatló tendenciát kellene mutatniuk. Miskolcon, Ózdon vagy Kazincbarcikán állandóak lennének a konfliktusok, Székesfehérvár vagy Veszprém körzetében viszont soha sem éleződnének ki. A második hipotézis akkor lenne igazolható, ha a gyakoris ágok és intenzitások közel állandó szinten ingadoznának, hiszen az ilyen típusú előítéletes beállítottságok csak nagyon lassan változnak. Úgy tűnik azonban, hogy az etnikai konfliktusok gyakoriságát ábrázoló görbe sem viszonylag hosszú ideig emelkedő, majd csökkenő, sem viszonylag állandó szinten ingadozó alakot nem mutat, inkább szabálytalan időközökben, szabálytalan intenzitású, nagy megugrások, majd hirtelen visszaesések tendenciája rajzolódik ki. Lényegében ugyanez a tendencia mutatkozik akkor is, ha m egkíséreljük az elmúlt évek legjelentősebb cigányellenes atrocitásainak történetét nyomon követni. Az első, mindenképpen említést érdemlő jellegzetesség az, hogy ezek a nagyon különböző helyen és időben, különböző ügyek körül kibontakozott konfliktusok egy máshoz meglehetősen hasonlatos forgatókönyvet követnek. A konfliktus csaknem mindig arra a hatalmas és egyre mélyülő szakadékra vezethető vissza, ami az Európához való felzárkózásra többékevésbé jó eséllyel törekvő többség és az egyre inkább a harmadik vi lág szegényeinek színvonalára sülylyedő cigány kisebbség helyzete között húzódik. Ha ennyire eltérő helyzetű és lehetőségű csoportok élnek egymás közvetlen közelében, az életmódok és viselkedések hatalmas különbsége szinte szükségszerűvé teszi az elkülönül ésre és elkülönítésre irányuló törekvéseket. Ez az "objektív helyzet" azonban inkább csak az előítéletek megmerevedését, sajnálkozással vegyes lenézést, a tér- és társadalomszerkezeti választóvonalak élesedését eredményezi. Ahhoz, hogy az előítéletes gond olkodásból agresszív előítéletes cselekedet legyen általában az kell, hogy a helyi politikai elit vagy annak valamelyik befolyásos csoportja - általában valamiféle országos szintű támogatást is élvezve - politikai programként tudja megfogalmazni a valóban katasztrofális gazdasági helyzetből és a valóban jelen lévő előítéletes szociálpszichológiai környezetből "egyedül következő megoldást". Ezen általában valamilyen, a "cigányoknak", vagy legalább a meglehetősen önkényesen definiált "rossz cigányoknak" a tel epülés
