Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.17 . 30 tartja aggályosnak a forint jelenlegi gyenge árfolyamszintjét. Ezzel öszszefüggésben a magyar jegybankelnök is megismételte: továbbra sincs árfolyamcélja az MNBnek. Mint ismeret es, Magyarország novemberben összesen 20 milliárd eurós nemzetközi hitelcsomagot kapott, amelyből a legnagyobb részt, 12,5 milliárdot az IMF ajánlott fel. Ebből Magyarország még november során 4,9 milliárd eurót le is hívott, amely a devizatartalékot növel te, kisebb részét az államadósság megújítására fordították. A jövő márciusig rendelkezésre álló további részletek lehívására akkor lehet számítani, ha az állampapírpiac nem stabilizálódik, vagyis továbbra is a mostanihoz hasonló, magas kamatfelár mellett l ehetne csak állampapírokat kibocsátani. Ehhez kapcsolódóan a pénzügyminiszter kiemelte, sikerült újraindítani az elsődleges állampapírkibocsátást, ez a pénzügyi helyzet stabilizálódását mutatja. BD Munkatársunktól vissza Me grepedt a kölcsönös bizalmatlanság fala – Interjú Toró T. Tiborral Erdélyma [ 2009. február 16., 22:48 ] – Múlt csütörtökön jutott révbe kétfordulós tárgyalás után az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közötti egyezség. Mit tartalmaz ez a megálla podás, és rendelkezike azokkal az ellenőrzési mechanizmusokkal, amely mindkét fél részére számonkérhetővé teszi a megállapodások betartását? – Bár a megállapodás szövegszerű egyeztetése még folyamatban van és az ördög sokszor a részletekben bújik el, a fo ntosabb kérdésekben megegyeztünk. Kezdetben eléggé távoli álláspontokat kellett a megállapodáshoz szükséges kritikus közelségbe hozni. Az RMDSZ vezetőit bevallottan csak az érdekelte, hogy Tőkés Lászlót – és személyében mindazt a politikaierkölcsi tőkét, amivel rendelkezik – megnyerje saját EPjelöltlistája számára. Az EMNT küldöttsége fontosnak, de csak másodlagosnak – kihasználandó helyzetnek – tekintette az európai parlamenti választásokat: elsődlegesen azoknak az együttműködési felületeknek a létrehozá sára koncentráltunk, amelyek túlmutatnak a választásokon. Olyan megoldásokat kerestünk, amelyek megteremtik a közös nevező kialakításának intézményes lehetőségét, hiszen enélkül nehezen érvényesíthetőek autonómiatörekvéseink. A „két igenes” megállapodás v égül is mindkét fél számára kielégítőnek mondható. Tőkés László igent mondott arra, hogy vezesse azt a jelöltlistát, amely jogilag az RMDSZ neve és jele alatt indul ugyan, de az összefogás lehetőségét hordozza magában. Akkor lesz ebből „magyar összefogás”, amennyiben a jelöltlista tükrözi az erdélyi magyar társadalom politikaiközéleti pluralizmusát és ennek a sokszínűségnek érvényt tudunk szerezni a kampány során, mind vizuálisan, mind a választási program tematizálásában. Az RMDSZ vezetői pedig ezúttal ig ent mondtak olyan intézményteremtő kezdeményezéseinkre, mint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása, továbbá a közös fellépés egyéb fórumainak megteremtésére a Székelyföld területi autonómiája vagy a magyar települések sajátos jogállása érdekében. F ontos eredmény továbbá, hogy a megállapodás megnyitja annak lehetőségét is, hogy az RMDSZ aradi kongresszusán – főleg kommunikációs megfontolásból – papírra vetett, de mindmáig meg nem alakított Kulturális Autonómia Tanácsa (KAT) ne csak egy újabb üres pár tstruktúra, hanem az RMDSZ és az EMNT által közösen létrehozott és a személyi elvű autonómia működtetésében illetékes közéleti intézmény legyen. Ami a garanciákat illeti: belső koalícióról lévén szó, a megállapodást szabályozó dokumentumnak nincs jogi rel evanciája. Politikai súlya viszont van, betartásának legfőbb ellenőrzési eszköze a nyilvánosság, a közösség odafigyelése, a civil társadalom megfelelő visszajelzése minden szószegésre. – Ön szerint mivel magyarázható az RMDSZ hirtelen megváltozott magata rtása, ami néhány héttel ezelőtt Tőkés László elutasításától elvezetett a tárgyalás újrakezdéséig, majd a kiegyezéshez? – Gondolom, felülkerekedett a józan ész a zsigeri indulatokon. Az RMDSZ döntéshozóinak volt idejük alaposabban megnézni a parlamenti vál asztások adatsorait, szembesülni a hiányzó 200.000 szavazattal, a töretlenül csökkenő támogatási trenddel és belátni, hogy a parlamenti képviselet monopóliuma ugyan megmaradt, de ez nem pótolja a legitimitásdeficitet. Ugyanakkor a kormányból való kiesés, az ebből eredő pozíciók és a központi költségvetés csapjai feletti ellenőrzés elveszítése is rádöbbentette az RMDSZ vezetőségét, hogy érdemes a magyar szolidaritás visszaépítése érdekében kompromisszumot kötni. Hogy ez a békeidő meddig tart, nem tudom, de azt határozottan érzem, hogy vétek lenne nem élni a történelem által kínált lehetőséggel és a már amúgy is létező magyarmagyar szembenállás frontjait keresztbe metszeni a magyarmagyar együttműködés intézményeivel.
