Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.11 . 24 Másodszorra azonban már semmi jelentősége sem volt a szlovák államfő makacskodásának A törvény igy is rövidesen hatályos lesz és elvben Ján Mikolaj sem hepciáskodhat, kénytelen lesz tiszteletben tartani. Ahogy ismerem őt és a Szlo vák Nemzeti Pártot, továbbá Szlovákiának a jogállamiságtól meglehetősen távol levő közéletét, a miniszter minden erejével és befolyásával gáncsoskodni fog: feltehetően azt szorgalmazza majd, hogy az új tankönyvek szerzői bizonyítsák be, melyek a magyar nye lvben meghonosodott szlovákiai földrajznevek. S ha ők a 2002 és 2006 között kiadott tankönyvekre hivatkoznak, akkor a tárcavezető majd gúnyosan a szemükbe vigyorog, mert állítólag abban az időben a minisztérium egyetlen magyar honismereti vagy földrajzköny vet sem hagyott jóvá, vagyis szerinte nem jó a hivatkozási alap. Ilyen alantas eszközökkel óhajt bekkelni, egészen a kassai székhelyű Alkotmánybíróság döntéséig, amely Ján Slota és Vladimír Mečiar reményei szerint számukra kedvező lesz. Semmi értelme a t alálgatásoknak, inkább várjuk ki ezt a verdiktet. Addig a minisztert rá lehet kényszeríteni a hatályos törvény tiszteletben tartására. Ha nagyon naív lennék, akkor igy folytatnám: például úgy, hogy nem akad olyan szlovákiai magyar vagy más szerző, aki ju dáspénzért hajlandó törvénysértésre, vagyis a magyar iskolák számára kiadott tankönyvekben Ján Mikolaj szájaíze szerint először szlovákul tünteti fel a földrajzi neveket. S nem találnak olyan tankönyvfordítót sem, aki ugyanilyen jellemtelen alak. Mondom, nem vagyok naív, ezért jól tudom, hogy sajnos, eddig is találtak, s ezután is akadnak harminc ezüspénzért bármire hajlandó csúszómászók. Tudok azonban más megoldást. Amit már sokan, de nem elegen alkalmaztak. Ha újra keveréknyelven merészelne kiadatni a miniszter ilyen tankönyvet, akkor ezt a szellemi selejtet ismét vissza kell küldeni. De minden magyar iskolának! Nem úgy, mint legutóbb, amikor bizony akadtak, akik sumákoltak, mellébeszéltek, valahova jó mélyre, eldugták a tankönyvcsomagot. Nem bontották ki, de nem merték visszaküldeni. Nehogymá´ baj legyen, beszari mellébeszélés kíséretében. Ismerek ennél is jobb módszert, s ilyenkor mindig megboldogult történelemtanáromra, Kindernay Ede bácsira gondolok. Aki a múlt század ötvenes éveitől egészen a hal áláig mindig történelmi Magyarországról (megemlítve, hogy a szlovákok jogosan használják az Uhorsko megnevezést) tanított bennünket a somorjai gimiben, mert „Szlovákia államként nem létezett a tizenhatodik vagy akár a tizennyolcadik században“mondogatta. N em volt nacionalista, hanem a történelmi tényekhez ragaszkodott. Minden órán és minden történelmi esemény magyarázásakor. Vajon a mai, mégiscsak jóval demokratikusabb körülmények között ki és mi aladályozhaja meg a pedagógust abban, hogy az alapiskolákba n, a gimnáziumokban és más középiskolákon a diákok anyanyelvén is megtanítsa a helységneveket? Hogy ne csak Karpatská kotlinát, hanem – és először! - Kárpátmedencét mondjon, miként Selmecbányát, MagasTátrát, Késmárkot, Csallóközt, bősi vízerőművet és igy tovább. S ezután tanítsa meg a megnevezések szlovák megfelelőit is, mert jól felfogott érdekünk ezeket is ismerni. Kérdésem egyáltalán nem költői: ennek a természetes elvnek az érvényesítését leginkább a pedagógus tudatlansága vagy a gyávasága akadályozza meg. Nem a levegőbe beszélek. Találkoztam már olyan hazai magyar tanítóval, akinek fogalma sem volt, mi fán terem Ótátrafüred. Sajnos, ismerek olyan földrajzszakos, magyar tannyelvű gimnáziumban oktató tanárt is, aki úgy berezelt Ján Mikolaj hőbörgésétől , hogy azonnal csak szlovákul kezdte tanítani a hazai földrajzneveket. Hitvány emberek mindenhol akadnak. Jellemtelen szerzők, fordítók és sajnos, pedagógusok is. Az utóbbiak esetében az iskolaigazgatók szakmai, egyúttal pedig a szülők morális kötelesség e rendreutasíani őket. Indokolt esetben megválni tőlük. Gyáva népnek nincs hazája – tartja a bölcs népi mondás, ami Ján Mikolaj nacionalista garázdálkodása idején úgy időszerűsíthető, hogy gyáva közösségnek - nem lesznek anyanyelven oktató iskolái. Civil szerveződéseink aktivizálódása, az MKP kompromisszum árán elfogadott törvényjavaslata, a gerinces pedagógusok kiállása jogos reménykedésre ad okot, hogy kellő kurázsival ismét visszaverjük a szlovák nacionalisták ármánykodását és megvédjük magyar tannyelv ű oktatási rendszerünket. vissza
