Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.11 . 22 A belgrádi vezetés az elmúlt egy évben számtalanszor leszögezte, hogy soha nem ismeri el az egykori szerb tartomány függetlenségét, s mindent megtesz azért, hogy akadályozza Koszovó felvételét a különböző nemzetközi szervezetekbe. Fatmir Sejdiu koszovói elnök kedden rendeletet írt alá nyolc nagykövetség és kilenc konzulátus létrehozásáról. A nagykövetségeket Japánban, Hollandiában, Své dországban, Szlovéniában, Magyarországon, Csehországban, Horvátországban és Bulgáriában hozzák létre. Koszovó a múlt év szeptemberében nyitotta meg első tíz külképviseletét, többek között Washingtonban, Tiranában, Brüsszelben, Párizsban és Berlinben. vissza Decibeles ellenzékiség Szabadság 2009. február 11. BORBÉLY TAMÁS Kovászna megyében több mint ezren vonultak utcára, Hargita megyében pedig lármafákat gyújtanak. A mozgolódásnak a tétje nem más, mint felhívni a közvé lemény figyelmét arra, hogy a megyei állami intézményekben a demokrataszociáldemokrata kormányzat által tervezett hatalomátvétel durván sérti a helyi magyarság érdekeit. A románok közül sokan nem értik, hogy már megint mit akarnak a magyarok. Úgy érzik, hogy a kisebbség ismét előjogokat követel, ugyanis a központi hatalomváltás Romániában húsz éve rendszerint a megyékben működő kormányzati intézmények vezetését is érinti. Az éppen hatalmon lévők saját embereiket helyezték a megyei intézmények élére, e hat almi logika szerint tehát most ismét ennek kellene történnie. Tény, hogy ezen a gyakorlaton egyetlen romániai politikai erőnek sem volt bátorsága változtatni, ugyanis a kormányrúd megragadása után mérhetetlenül kényelmesebb volt e megkövesedett hatalmi log ika mentén cselekedni. Így aztán kétségtelenül politikusaink és a közvélemény is elfogadja (utóbbi mit is tehetne?) e szokásjog létjogosultságát. Már annyira közismertté vált a gyakorlat, hogy szerintem a romániai magyarok közül is sokan leredukálják a je lenséget arra: az RMDSZ funkcionáriusainak továbbra is posztokra van szüksége. Sokat nem tévednek, hiszen lényegében erről szól a romániai magyar politizálás november 30. óta, amikortól a szövetség ellenzékbe szorult. Ennyi látszik a felszínen. Ez utóbbit alakító mélymozgások azonban ennél némiképp bonyolultabbak. Megfejtésük érdekében pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy az RMDSZ 12 év után kerül ismét valós ellenzékbe, ami kisebb szemléletváltozás megvalósulására is elegendő idő. A szövetség – és nyugodt lélekkel mondhatjuk, a romániai magyarság – egyértelmű haszonélvezője volt az elmúlt bő évtized alatt az erősebb győz elven alapuló hatalmi logika érvényesülésének. Az RMDSZ számára ez volt a leghatékonyabb eszköz arra, hogy az állami központi és megyei intézmények vezetőségében valamelyest javítsa az 1996ban számunkra még nagyon kedvezőtlen etnikai arányt. Bár RMDSZvezetők statisztikái szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében a román és a magyar megyei vezetők megoszlása még mindig nem tü krözi a lakossági arányokat, tizenkét év alatt kétségtelenül eredményes volt a szövetség ezen a téren. Csakhogy a hatalmi állapot nem lehetett tartós. A 12 év lejárt, az ellenzék padsoraiból pedig taktikát kellett váltani. A hatalomban az volt az igazi ki hívás az RMDSZ számára, hogy kedvezőtlen politikai fordulat esetében – ami mellesleg nem volt oly ritka – miként bírálja saját kormányát eredményesen, hitelvesztés nélkül. A hatalmi alaphelyzet óhatatlanul tompított az RMDSZ autonómiaretorikáján. Az egyéni jogok kiteljesedése, illetve a magyar érdekvédelmi szervezet sokáig stabilnak tűnő hatalmi pozíciója pedig már elhitette sokakkal, hogy Romániában végképp megoldódott a magyar kérdés. Mint ahogy a hatalmi pozíció sem örökérvényű, a nyugvópont is csak idei glenes lehetett. Az RMDSZ az enyhe taktikaváltást már a koalíciós tárgyalások ideje alatt jelezte. De csak ügyetlenül és kiforratlanul. Vélhetően sokan emlékeznek még, hogy az RMDSZ vezetői a decemberi koalícióalakítási tárgyalások idején útonútfélen (ér tsd: egyegy televízió stúdióban naponta többször is) azt hangoztatták: a szövetség több mint egy párt, egy egész közösséget képvisel, s ezért a hatalomban van a helye. A vita hevében leegyszerűsített érvet én például nem értettem. Túl „soványnak” találtam . A választások utáni első, decemberi SZKTn azonban már kiderült Markó Béla politikai vitairatából, hogy az RMDSZnek szinte azonnal sikerült lecserélnie a hatalmi nézőpontot az ellenzékire. Az „etnikai” és a „politikai” paktum közötti különbség tisztázás a következtében immár elfogadhatónak bizonyult a fenti érv is, amely – mint utólag kiderült – a teljes gondolati
