Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosz tálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.10 . 36 Élni viszont kellett, muszáj volt tehát megkeresnie a törvények között azt a rést, amelynek kihasználásával magának és családjának megélhetést biztosíthatott. Gizi férjhez ment, mert sz ép lány volt, s a legszebb cigánylegények versengtek a kezéért. Lajos, aki végül elvette, szintén Székelyföldről származott, régi üstkovácsok büszke nemzetségéből. Mindketten dolgoztak, ki amihez értett. Lajos reperált, forrasztott, ereszt kalapált, üstöt, mikor mit kellett. Gizi pedig járta a falvakat, régi holmikat szedett össze, és azokat kisebbnagyobb haszonnal eladta a hozzáértő városi és úri vásárlóközönségének. Úgy éltek, hogy soha senkit nem bántottak, mindenkit tiszteltek, becsültek. Az emberek t öbbsége pedig elnézte a különbözőségüket (ma másságnak mondják), és vásárlásaivalmegrendeléseivel élni segítette őket. Mára azonban ez gyökeresen megváltozott. Azok a portékák, amelyeket a cigányság 1989 előtt másoknál könnyebben meg tudott szerezni, ott állnak a plázák és nagyáruházak polcain, mégpedig olyan olcsón, hogy annál olcsóbban a Giziféle magánzó viszonteladó aligha árulhat. A gyárak bezártak, az a kevés szakképzetlen munka, amelyre a cigányság valamennyire kiképzett részét felvették, ma már ni ncs, élni pedig ma is kell, még Giziéknek is. Unokái járnak ugyan iskolába, de ott is hatalmas hátrányokkal kell számolniuk, rengeteg előítélettel, olykor gyűlölettel is szembe kell nézniük. A cigányság régi, hagyományos foglalkozásait megszüntettük, újak at számukra pedig nem találtunk ki és nem ajánlottunk. Társadalmunk nagy mértékben hibás abban, hogy a cigányság kiszorult a társadalom peremére, annak is a legszélére, és hogy egy része a bűnözésben látja a kiutat. Amikor vasárnap reggel Marian Cozma ves zprémi meggyilkolásának a borzasztó körülményeiről értesültem, s amikor felderengett előttem annak a lehetősége is, hogy az elkövetők kisebb vagy nagyobb része roma nemzetiségű, egyből Gizire és a családjára gondoltam. Csak később olvasgattam aztán bele a mai magyarországi közállapotokat pontosan tükröző budapesti hírportálok és honlapok vitafórumaiba, ahol a legkeményebb rasszista uszítás – tisztelet a kivételnek – szinte zavartalanul folyt. Már nem is az volt a lényeg, hogy a gyilkosnak a bűne számít, ne m a nemzetisége, hiszen a ne ölj parancsolat egyformán vonatkozik magyarra, románra, romára. „Cigánybűnözésről” beszélnek nyíltan ma Magyarországon, s a hatóságok tehetetlenek. Az ombudsman, aki a kisebbségek érdekeit volna hivatott megvédeni, maga is úgy véli, hogy a magyar karhatalmi szervek, köztük a rendőrség agonizál, képtelen rendet teremteni. Azért féltem Gizit, mert Miskolc – ahol nemrég a rendőrkapitány kijelentette, hogy a városban az elmúlt hónapokban csak a cigányok raboltak (pedig a szóban for gó időszakban magyar nemzetiségűek több bankrablást is elkövettek), és kérdéses, hogy lehete velük együtt élni – , nos ez a fajgyűlölő Miskolc nincs túl messze tőlünk. Ez a Miskolc annak a kizárólagosságra és idegengyűlöletre épülő politikának a következm énye, amelyet az 1998ban hatalomra jutott magyarországi pártok indítottak el, és amelynek szellemét azóta nem lehet a palackba visszaparancsolni. Ezek a pártok hatalmas felelősséget vállaltak magukra, amelyért a történelem előtt mindenképpen felelniük kel l. Ennél nagyobb felelősség csak a 2002 óta kormányon lévő magyarországi pártokra hárul, amelyek xenofóbiát nem szítottak ugyan, de a cigányság helyzetének javításáért édeskeveset tettek. És félő, hogy ha a gazdasági növekedés közepette erre nem kerítettek sort, a recesszió körülményei között erre még kevesebb lesz az esély. Minálunk Romániában egyelőre a hamu alatt ropog a parázs, pedig a roma közösség helyzete itt még nagyobb gondokat vet fel, mint Magyarországon. Időről időre arról értesülünk, hogy Kraj ován vagy más havasalföldi városokban romákból álló, felfegyverkezett bűnbandák randalíroznak, néha egyikmásik elkövetőt őrizetbe is veszik. Keveset tudunk azonban arról, hogy a román kormány mit kíván tenni a roma közösség társadalmi és gazdasági integrá ciója érdekében, s attól tartok, hogy konkrét stratégia nem is létezik. Nem tudom, hova vezet Magyarországon a Cozma meggyilkolása után kirobbanó rasszista hisztéria, de jó végét nehéz megjósolni. Magunk számára is csupán azt ismételhetem el, amit szentem lékű püspökünk, Márton Áron
