Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.29 . 42 „zsebpárt”, avagy „fantompártként”, – mondják nem kevés gúnnyal – akkor miért nem tér „vissza” az ernyőszervezetbe? Ha ezt az ernyőt egy másik hasonlattal biztonságos anyahajóhoz hasonlí tják, akkor az MPP egy kis ladik, amely el fog süllyedni a politikum viharzó tengerén a cirkálók és torpedórombolók harcában. Pénz és hatalom birtokában, előnyös helyzetből nehéz megérteni, hogy az MPP miért nem „dobja be a törülközőt”, hiszen Székelyföld ön kívül gyengén szerepelt a tavalyi helyhatósági választásokon, a parlamenti választásokon pedig – úgymond – egyenesen „leszerepelt”!? Én tudnék erre magyarázatot adni, de nem teszem, mert a magyarázat úgysem mentség! Ehelyett, anélkül, hogy elégtétellel néznék vissza a megszületés pillanatára és pesszimizmusba merülnék az azóta eltelt, sikertörténetnek nem nevezhető tíz hónap szemlézése során, megjegyzem a következőket: - ha a földtörténetet évmilliárdokkal mérjük, az emberiség történetét évezredekkel, nemzetek történetét évszázadokkal, akkor logikusan következik, hogy egy párt történetét évekkel, vagy évtizedekkel mérjük. Így tehát még „időn belül” vagyunk. - az MPP politikája elsősorban nem a hatalomról és pénzről szól, hanem a SZOLGÁLATRÓL! A szolgá latról, amelyről ritkán hallani, arról, hogy adott párt mivel, hogyan szolgálja azt a közösséget, amelyből maga is vétetett, arról, hogy a hatalom gyakorlói helyi és legmagasabb szinten, miként tartják be ígéreteiket, amelyekkel bizalmat nyertek megbízóikt ól. Mert ugye, a bizalom és a megbízás egytőről fakad és ha a megbízatás teljesítése körül hiányosságok tapasztalhatók, akkor elvész a bizalom és igazság szerint a megbízottnak vissza kell adnia megbízatását. Ezt az aranyszabályt mindenki ismeri, de akire vonatkozik, önmagára nézve ritkán tartja be, - ez a szolgálat ellentéte annak a jelenségnek, amelyet (politikai) Parkinsonkórnak neveznek, aminek az a lényege, hogy az önadminisztráció és egyéni haszon fontosabbá válik egy szerveződés életében, mint ma ga a kitűzött cél elérése, - ez a szolgálat arról is szól, amiről addig nem szólott senki, vagy keveset szólott. Szeretett városunkról, Erdély kulturális fővárosáról szólva csak néhány példa:Mátyáson kívül itt még születtek királyok:Bocskai és a tudomány történet világhírű királya, Bolyai János, hogy itt választották fejedelemmé a később királyi méltóságot nyert Bethlen Gábort. Vane Mátyáson kívűl egyiknek is szobra ebben a városban? Kettőtől még az utca- és térnevet is elvették. - Aztán szólhatok arról , hogy a szólamokon kívül ki tett valamit kézzelfoghatóan, bizalomerősítő célzattal a románmagyar kölcsönös megértés és tisztelet érdekében? Kezdeményeztee valaki a magyarvédő CostaForu és a románvédő Mocsáry Lajos egymásra tekintő szobrának felállításá t? - Jutotte valakinek eszébe, hogy egy félmilliós városnak, ahol két opera, három színház, köztük egy 220 éves rendkívüli hagyományokkal büszkélkedő teátrum is él – illene, hogy legyen egy szabadtéri színpada?! - Nem utolsó szempont, hogy az RMDSZnek is szüksége van egy polgári ellenzék működésére, mint közösségen belüli korrekciós mechanizmusra. És ez fordítva is igaz! Számos teendő van még, amit a „nemmegfelelő helyzetre” hivatkozva a hatalmi kompromisszumok miatt évizedek óta elodáznak, elhallgatn ak. Az egészséges társadalmi élet viszont megköveteli ezek napirenden tartását. A kérdések felvetését, megoldásuk lehetőségét tartja szem előtt az MPP. Társakat keres a közös célok megvalósításához, együttműködni kíván az RMDSZszel, helyi tanáccsal, civi l szervezetekkel, csoportokkal, egyénekkel, akik „nem restek a jóra”… Szeretném megértetni, hogy a hatalomnélküliség nem a hasznosság és fontosság hiányának a szinonímája. Ezek után világos jegyzetem címe is: én sem értem azokat, akik nem értik… Annak reményében írom alá a fenti sorokat, hogy a Tisztelt Olvasókkal mi kevés szóból is értjük egymást.