Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01 . 03 . 9 Nyilvánoss ágra hozták az MVK közvéleménykutató intézet az óév utolsó napjaiban végzett reprezentatív felmérésének eredményeit is, amelyek szerint a 1015 személy közül több mint 37 százaléka úgy vélekedett, hogy az euró kedvezően befolyásolja majd az ország gazdaság i fejlődését. A megkérdezettek alig 21 százaléka mondta az ellenkezőjét, a többiek nem tudtak konkrét választ adni. a neves intézet vezetője elmondta azt is, hogy a szlovákiai magyarok között az országos átlaghoz képest több a pesszimista. - Nem szomorko dnak jobban a nemzeti péznem kimúlása miatt, mint a szlovákok, ám az ő természetes aggodalmaikat nem tompítja a nemzeti büszkeség. A szlovákok nem kis része ugyanis akkora sikernek tartja az euró bevezetését, mintha a jégkorongválogatott világbajnokságot nyert volna. A szlovákiai magyarok nem lelkendeznek ennyire – tájékoztatott Pavol Haulik, aki hozzátette: jóval borulátóbb választ adtak arra a kérdésre, vajon a polgárok saját életükben miként érzékelik majd az uniós pénznem bevezetését. A megkérdezette knek csaknem a fele (48,4 százalék) azt feltételezi, hogy pénznem váltása a gyalogpolgárok mindennapjaira inkább kedvezőtlen hatással lesz. Az igazgató szerint hasonló különbségek mutatkoztak az eurózónába belépett országokban is, ahol a lakosság fokozato san győződött meg ennek a lépésnek az előnyeiről, habár az árdrágulással és inflációval is szembesültek, különösen Szlovéniában. - A széles körű társadalmi összefogásnak, a megelőző intézkedéseknek, főleg a jó állapotban levő gazdaságunknak köszönhetően reális az esélyünk arra, hogy Szlovákia lehet az első olyan ország, ahol az euró bevezetése nem lódítja meg sem az árakat sem az inflációt. A gazdasági növekedés az ideihez képest lelassul, de a várt 45 százalékos gyarapodás révén jövőre is a legjobbak k özött lehetünk Európában – válaszolta a tamáskodóknak Robert Fico. vissza Kalmár professzor és a jól Segítő Jobb A rendszerváltozással születtek, hogy a határon túli magyarságnak egészségügyi segítséget nyújtsanak, előbb h umanitárius munkát végeztek, 1995től viszont professzionalizálódtak. Kalmár László professzor szerint ugyanis azon az alapon képtelenség volna működtetni a rendszert, hogy segítenek mindenkinek, amíg a pénzük engedi. A Segítő Jobb ennél sokkal tovább juto tt. Hovanyecz László| Népszabadság| 2009. január 2.| 19891990ben igen sok romániai magyar beteg került hazai gyógyintézetekbe. Például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Belklinikájára, ahol Kalmár László akkoriban dolgozott. - Óriási volt a lel kesedés - emlékszik vissza , dicsőség számba ment, ha nem írtuk be a kórlapra, hogy Kovács József csíkszeredai lakost költségvetési pénzből gyógyítottuk meg. Így ment ez egészen addig, amíg az Antallkormány Népjóléti Minisztériumának közigazgatási államt itkára, Jávor András azt nem mondta: álljon meg a menet, ezt egyetlen ország sem bírja ki. Ezért Kalmár doktor szakértői csoportja nevében fölajánlotta az államtitkárnak, hogy alapítványt szervezve sokkal gazdaságosabban vállalják a határon túli magyarok g yógykezelését, ha megkapják a szükséges költségvetési támogatást. 1990 decemberében megszületett a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány, amelynek Deklarációjában az alapítók három cél elérését jelölték meg: 1. A határon túli magyarság egész ségügyi ellátását azokon a területeken, melyek számukra otthon nem volt elérhető. 2. A környező országok (nemcsak magyar) egészségügyi szakembereinek magyarországi továbbképzését. 3. A legkülönfélébb orvosi eszközöknek a környező országokba való eljuttatás ával szolgálni a betegek lakóhelyükön történő ellátását. Kalmár László, a Segítő Jobb kuratóriumának orvosigazgató elnöke azt mondja, abból indultak ki, hogy nem lehet a környező országokból Budapestre már megérkezett betegnek azt mondani: az ön ideküldé sével szakmailag nem értek egyet. Meg kellett szüntetni a "biankó csekk" kiadását. Közben Romániában is javulni kezdtek a technikai feltételek. Ami a Segítő Jobb szempontjából nagyon fontos volt, hogy gyorsan, faxon, majd később emailben lehetett az infor mációkat továbbítani. Ettől kezdve kaptak a romániai magyar orvosok egy formanyomtatványt. Ezen lehetett kérni bizonyos dolgokat. Csak olyasmit, ami helyben nem állt rendelkezésre. A dokumentumok ismeretében döntött a Segítő Jobb és küldte üzenetét: ebben az intézményben, erre a kezelésre ekkor várjuk a beteget. Ennek az lett az eredménye, hogy 1994ben még csaknem 8 ezer beteget küldtek Magyarországra, 1995ben pedig 5 ezer alá esett az ide érkezők száma.
