Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.26 . 41 Ladányi Lajos volt parlamenti képviselő, szervezett i skolát, a szlovákiai szórványgondozó program egyik összeállítója. Ő képviseli a felvidéki magyarságot a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiumában. Életrehívója és fő szervezője szűkebb pátriája egyetlen olyan rockfesztiváljának, mely egybe n a műfaj versenyszerű seregszemléje. Mellesleg amatőr színjátszó és „szelíd” motoros. Végzettsége szerint informatikus. Nős, három egyetemista gyermek édesapja. – Politikai elfoglaltságai mellett van úgynevezett civil állása is? – Van. Szerencsére lénye gében egybeesik közösségszolgáló tevékenységemmel. Nyitrán létesítettünk egy kulturális és információs központot. Annak vagyok a vezetője. Ez a központ a Felvidék egyik szórványszigetének magyarságát segíti. Mintegy tízezer szétszórtan, főként kis települé seken, többszörösen hátrányos körülmények közt élő ember megmaradását, kulturális igényeinek kielégítését szolgálja. – Már a fentebbiekből is kiderül, a Felvidéken sem egyszerű dolog kisebbségi politikusként, Kárpátalján elterjedt kifejezéssel: kisebbségi mindenesként élni. – A politikai szerepvállalásnak egészen más tartalma van, mint egy, a többséghez tartozó, adott esetben szlovák közéleti ember vonatkozásában. A politika eszköz céljaink eléréséhez. S ezek nem csupán politikai célok, hanem ötvözik a ku ltúra, az oktatás területét, és a kisebbségi létünkből eredő más igényeket is. Aki a Magyar Koalíció Pártjában szerepet vállal, az tudja, hogy nemcsak egy szűk területen kell mozognia, hanem a kisebbségi lét minden szegmensét ismernie kell. – Mi Kárpátalj án megszenvedtük, megszenvedjük, hogy a köz, a politikai élet területén megosztottak vagyunk. Ez Szlovákiában is tetten érhető? – Jelenleg nem okoz problémát. Korábban három párt működött, melyek legfeljebb a választásokkor kötöttek valamilyen szövetsége t, a köztes időszakban önállóan politizáltak. Most egyetlen pártja van a felvidéki magyarságnak. Szerintem ez nagyon jó lépés volt. Jó, hogy ezt a lépést 1998ban megtettük, hisz a törésvonalak az egyesülés után eltűntek. Ötvözni tudtuk a liberális, a konz ervatív és a kereszténydemokrata értékeket. – Ezek az irányvonalak azért léteznek? – Igen, hisz kisebbségi létünkből adódóan nekünk minden nézetnek teret kell adnunk, sajátos módon kell politizálnunk. De az is igaz, hogy nem lehetünk egyszerre konzervatí vak és liberálisak, viszont toleránsaknak kell lennünk. Mi ezt megtanultuk. – A kárpátaljainál a szlovákiai magyarság egyebek mellett abban is kedvezőbb helyzetben van, hogy országos szinten is markánsan meg tudja jeleníteni érdekeit. – Amikor lehetősége t kaptunk arra, hogy egy koalíció részeként kormányzati szereplőként bele tudjunk szólni a nagypolitikába, felmértük ennek előnyeit és hátrányait is. Előnynek számított, hogy nem dönthettek a fejünk fölött, viszont politikai megfontolásokból több, a szlová kság szempontjából kényes, a magyarságot viszont erősen foglalkoztató kérdést jegelnünk kellett. Ilyen volt például a Benešdekrétum vagy az autonómia kérdése. 1998 – 2002 között, amikor kormányon voltunk, még a magyar egyetem kéréséről is csak óvatosan besz élhettünk. Viszont ez jó taktikának bizonyult, mivel a következő ciklusban már feltételként szabhattuk meg az egyetem, a magyar felsőoktatás kérdésének megoldását. Szerintem eljön az az idő, amikor az erre alkalmas és hajlandó szlovák erőkkel együttműködve tovább is tudunk lépni. – A határ túloldaláról nézve azért nem fenékig tejfel a magyarság élete a Felvidéken sem. Elegendő, ha a Malina Hedvigügyre utalok, vagy a dunaszerdahelyi magyarverésre. Valóban ennyire feszült a helyzet, vagy ez csak a felszín? – 1989 óta nem tapasztaltam ilyen mértékű feszültséget a szlovák társadalomban, ami elsősorban a többségi nemzet és a magyar kisebbség között jelentkezik. Ez szerintem abból ered, hogy intézményes szinten folyik a gyűlöletkeltés. Bizonyos hivatalok, intéz mények tolerálják a magyarellenességet. Ilyen körülmények közt
