Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.16 . 19 A kötetlen eszmecsere során a kábítószerezés elleni küzdelem és összefogás, valamint az internetnek a gyermekekre gyakorolt káros hatása is napirendre kerül. Ivan Langer bejelentette azt is, hogy tavasszal újabb találkozót szervez, amelynek a témája a világhálót kihasználó pedofilek elleni közös fellépés lenne. vissza "Nem ők kérték az autonómiát" - Stefano Bottoni történész MaNcs 2009.01.16. Mit tudhatott a szovjet diktátor az erdélyi magyarokról, mi köze a kulturális autonómiának a marxizmushoz? Kik irányították a térség ez idáig egyetlen etnikai alapon szervezett autonóm tartományát? A pár hónapja megjelent Sztálin a székelyeknél című könyv szer zőjét kérdeztük. Magyar Narancs: A határon túli magyar szervezetek legfőbb célja a területi és/vagy kulturális autonómia megteremtése. Ha kimondatlanul is, de ennek a vágynak az ötvenes években, Erdélyben működött Magyar Autonóm Tartomány (MAT) az alapja . Hogyan válhatott igazodási ponttá egy olyan intézmény, amelyet a legsötétebb sztálini időszakban hoztak létre? Stefano Bottoni: Talán azért, mert a konkrét körülményekre, az intézményrendszerre az ötvenes éveket megélt generációk már nem emlékeznek. Arr a viszont igen, hogy volt egy olyan közigazgatási egység Románián belül, ahol minimális volt a román jelenlét, még csak románul sem kellett megtanulni. De ez nemcsak a MATra igaz. A Ceausüescudiktatúra legdurvább éveiben, a nyolcvanas években is voltak o lyan színmagyar falvak, ahol a lakosság csak a magyar televízió adásait nézte, így a gyerekeknek néha el kellett magyarázni, hogy bizony Romániában laknak. Persze, ezek kis virtuális "autonómiák" vo ltak, de a negyvenes évek második felében igenis működött a "kézzel fogható" Magyar Népi Szövetség (MNSZ) - ha úgy tetszik, a korabeli RMDSZ , majd 1952től a MAT. MN: Miképpen illeszkedik a román államépítés történetébe ennek a közigazgatási egységnek a kialakítása? SB: A jelenség megértéséhez közel száz évet kell visszalapozni a történelemben. Az 1840es évektől kezdve - amikor csak a két, egymástól különálló fejedelemség létezett - a román elit hőn áhított vágya az egységes állam megteremtése és felép ítése. Ennek több stációja van: Moldva és Havasalföld egyesítése (1859), a függetlenség elismerése (1878), a Hohenzollernek hatalomra kerülése (1881), NagyRománia megteremtése (1918). Ez egy hihetetlen teljesítmény, az elit büszke is volt rá: kéthárom ge neráció alatt megvalósult mindaz, amiről ötven évvel korábban legfeljebb álmodni mertek. Ebben a folyamatban hatalmas törést hozott 1940, az állam széthullása. Nemcsak ÉszakErdély és a Székelyföld elcsatolása miatt: ekkor veszítették el DélDobrudzsát, Be sszarábiát és ÉszakBukovinát. Sztálin és Hitler paktuma nemcsak Lengyelországot szedte szét, Romániára is vonatkozott. Ráadásul többről volt szó, mint területek elvesztéséről, a román gazdaság a német ipar kiszolgálójává vált, majd a birodalmi hadsereg üz emanyagellátójává degradálódott. 1945ben viszont nem térhettek vissza a háború előtti határokhoz, a keleti és déli területekről le kellett mondaniuk. Tehát az államépítés folytathatósága a háború után Moszkva kényétől függött, így a szovjetek követelésér e jött létre a MAT is. MN: Hogyan lehetett közös nevezőre hozni az identitást, az etnicitást és a marxizmust? SB: A Monarchia adottságait figyelembe vevő ausztromarxisták nem területben, hanem kulturális autonómiában gondolkodtak. Ne feledjük, Sztálin 19 13ban Bécsben tanulmányozta a nemzetiségi kérdést, keményen bírálta Otto Bauert, szovjet diktátorként pedig főleg területekben gondolkodott. Moszkva 1922 után nemzeteket hozott létre, erősített meg - a kirgiz vagy az ukrán nép nem volt éppen nemzetnek nev ezhető a szovjetizálás előtt. A pártvezetés felismerte, hogy a szocializmust csak az adott nyelven lehet meggyökeresíteni, a siker érdekében figyelembe kellett venni a helyi társadalmikulturális viszonyokat. A centralizációt, a katonás hierarchiát ez nem érintette, az önkormányzás biztosítása csak annyit jelentett, hogy a különféle intézkedéseket helyi emberekkel hajtatták végre. Ez történt a MATban is. Sokan félre is értették a szovjet szándékot, túl komolyan vették a nemzetépítést, aminek aztán tragikus következményei lettek - gondoljunk csak az ukrán holodomorra. MN: A román kommunisták hogyan fogadták a MAT létrehozására vonatkozó moszkvai ukázt? SB: Saját maguktól soha nem találtak volna ki ilyet. De nemcsak elvi kifogásaik voltak, ebben az időszakban igen komoly problémákkal kínlódtak. Nehézkesen haladt a kollektivizálás, élelmiszerellátási gondjaik voltak, beindult az erőszakos iparosítás - és fel kellett készíteni a hadsereget a Sztálin szerint 1955 körül esedékes harmadik világháborúra. A MATtal való foglalkozás púp volt a hátukon.
