Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.15 . 50 Az egyház újabb szabotázsakciója a moldvai magyar oktatás ellen Erdélyma [ 2009. január 14., 16:03 ] Kezdjük az elejétől. Én, Major Emőke, zilahi születésű román állampolgár, 2008 őszén eldöntöttem, hogy csat lakozom a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási tevékenységéhez, és eljövök egy csángó faluba „magyart tanítani”. Hasonló tevékenységgel a Szövetség már közel két tucat Bákó megyei csángók lakta településben működik, de én egy új helyszínre kerültem , ahol mindent a legelejétől kellett kezdeni. Október vége fele sikerült találni Szitásban egy bérelhető kétszobás öreg házat. Körülbelül egy hónapba telt, míg a tulajdonos kicsit feljavította az épületet, a villanyt visszakötötték, stb. November 28án p árommal, Salzmann Stephannal – románul, magyarul nem értő német állampolgár – beköltöztünk a faluba, egyelőre még csak a ház udvarára lakókocsinkkal. Folytattuk ketten a további munkálatokat a házon – ablakokajtó lefestése, takarítás, a bútorzat kijavítás a, festése, ezaz – , a Szövetség rakatott kályhát, s december 13án végül beköltözhettünk a ház egyik szobájába. Maradt még a másik szoba berendezése a gyermekek számára. Egy holland adományból maradtak kis iskolai asztalok és székek, azokat Diószegből, a hozzánk legközelebb levő faluból, ahol az MCSMSZnek háza van, átszállítottuk. Ilonka néni, a háztulajdonos lánytestvére, időközben a szőnyegeket, falravalókat, függönyöket kimosta, azokat is helyükre raktuk, és december 20ára egész szép, otthonos lett a termecske. Mindez idő alatt a falubeliek kíváncsian figyelték, mi készül, barátságosan köszöntöttek utcán, üzletben, templom udvarán, a központi kútnál vízmerés közben, érdeklődtek, viccelődtek. Mikor a tanterem teljesen kész lett, már konkrét dolgot is m ondhattam, éspedig hogy hétfőtől, december 22étől jöhetnek a gyermekek, az iskolai vakáció ideje alatt főleg ismerkedés, társasjátékok, rajzolás, festés lesz, majd kezdjük a komolyabb dolgokat: írniolvasni magyarul és, ha van rá kérés, angolt, németet is taníthatunk. Egy délután szomszédasszonyommal elmentünk a közelünkben lakó gyerekes családhoz, következő délután Ilonka nénivel az ő környékén lakókhoz, a szülők részéről a fogadtatás nagyon bátorító volt, és december 23án reggel ott topogott a kapuban a z első öt gyermek – 24. osztályosak. Elővettem pár társasjátékot, de nagy meglepetésemre – s be kell valljam, örömömre – kis idő múlva azt kérdezték: „Mikor írunk?” Így kezdték el Szitáson már az első nap a gyermekek a magyar betűvetést. És akik itt volta k, vitték a hírt, mert pár nap alatt rohamosan megnőtt a belépő gyerekek száma. Karácsonyra díszítettünk fát számukra, a bákói irodából küldtek ajándékcsomagokat, melyekből december 26án 18at adtam át az ittlevőknek. Ez volt a harmadik nap, és már három csoportra kellett osszam őket, hogy jó kényelmesen elférjünk. Január 4ig tartott az iskolai vakáció, addig egy napot nem akartak volna kihagyni anélkül, hogy idejöjjenek. Iskolakezdésre 25 körül járt a jelentkezők száma, négy csoportra osztva a továbbiakr a heti háromszori egymásfél órás alkalmat szabtam meg nekik. Lassacskán megismerkedtem a szülőkkel is, és az állami iskola elkezdésével programom kissé lazábbá válva tervbe vettem, hogy a helybéli hivatalos szerveket – polgármester, pap, iskolaigazgató – is felkeresem, tájékoztassam őket jelenlétünkről és tevékenységünkről, mert mégiscsak ők azok, akik ezt a közösséget vezetik, ezért így illik. A katolikus templom és parókia tőlünk 100150 méterre van, s ha már ez a legközelebbi, gondoltam, oda megyek elő ször. Január 6án, egy keddi nap, a 11 órás mise és vízszentelés után meg is kerestem a papot irodájában. Bemutatkoztam, elmondtam, mi járatban vagyok, a pap pedig tudomásomra hozta, hogy ő ellenpropagandát indít, a MCSMSZ működését a faluban startból meg kell állítani, mert ez az egész úgy rossz, ahogy van, hisz az itteni emberek olyan románok, akik nyelvileg amúgy is el vannak tévelyedve, és nem szabad őket még jobban összezavarni. Hát... kissé elkomorodtam. Más falvakban tanító kollegáimtól eleget hallot tam már mindenféle keltett nehézségekről az egyház részéről, de valahogy nem vettem komolyan. Talán nem is hittem. Még akkor sem teljesen, mikor a parókiáról kijöttem. De aztán hamar nyakamba zúdult a fagyos valóság, sőt, olyan sebesen, hogy meggondolni se m volt időm. A következő nap, szerdán, a községközpontból a polgármester és a rendőr állított be hozzánk, körülnéztek, adatainkat kérték, leírták. Másnap, csütörtökön eljött bákóból Hegyeli Attila, a MCSMSZ oktatási programjának a felelőse, mert hivatalos ak voltunk a polgármesteri hivatalba. Ott a „tiszteletünkre” a nagy gyűlésteremben a főasztalnál ülő polgármester, alpolgármester és a rendőr közölték velünk, hogy álláspontjuk szerint illegális tevékenységet folytatunk, kérik, hogy függesszük fel a magyar órákat, amíg engedélyt nem adnak ilyen jellegű
