Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.12 . 23 Csáka Józseftől, a kis- és középvállalkozások igazgatóságának vezetőjétől megtudtuk: a válságkezelési terv főbb irányvonalai az Eximbank exporttámogatási eszközeinek változatosabbá tételét, a CEC tőkéjének növelését a kkvk projektjeinek támogatása érdekében, valamint a kkvhiteleket garantáló Országos Alap tőkéjének növelését célozzák. Az igazgatóság szakemberei ugyanakkor azt is javasolják a kormánynak, hogy a jegybank és a bankok képviselőivel együttesen találjon mihamarabb megoldást a hitelek befagyása ellen. Európai források A pénzügyi források között szerepelnek az Európai Befektetési Bank által nyújtott támogatások (az európai szintű projekt összértéke harmincmilliárd euró). A bank romániai partnerbankjai a BCR, BRD, Bancpost és a Dexia. Az igazgatóság, összhangban az európai válságkezelő intézkedéscsomagggal, javasolja a finanszírozásokhoz, EUs hitelekhez való könnyebb hozzáférés biztosítását, enyhébb belépési feltételek mellett. Így kedvezőbbek lesznek a teljesítési kritériumok, valamint enyhébbek a biztosítékadási feltételek, és magasabb a támogatási arány. Óvatosan a támogatásokkal? Ionuţ Popescu volt pénzügyminiszter szerint a kormány a román gazdaság megmentésének érdekében „először is azt teheti, hogy jól gazdálkodik a közpénzekel, mert egyébként sem képes az összes céget támogatni, ugyanis arra nincs elég pénze”. A pénzügyi szakember lapunk kérdésére elmondta: a lehető legkevésbé kell beavatkozni a piacon, mert nehezen eldönthető a cégeket illetőe n, hogy az állam kit támogasson és kit ne. vissza Dilettánsok utazása ÚMSZ Varga Attila | 20090112 06:08:36 Bármely kormányt alig három heti munkája alapján megítélni vagy ténykedéseiről akár csak véleményt formálni is : kockázatos, nem túl korrektnek tetsző és látszólag fölösleges dolog. Mégis, az utóbbi történések töprengésre késztetik a gondolkodó embert, talán még a politikust is. Bármely kormányt alig három heti munkája alapján megítélni vagy ténykedéseiről akár cs ak véleményt formálni is: kockázatos, nem túl korrektnek tetsző és látszólag fölösleges dolog. Mégis, az utóbbi történések töprengésre késztetik a gondolkodó embert, talán még a politikust is. Nem szándékozom mélyenszántó elemzést végezni, hiszen aki ezt igényli, óránként olvashathallhat – igaz többnyire színvonaltalan, hogy ne mondjam primitív – „agyalásokat” a sajtóban. Az azonban mindenképpen feltűnő, hogy napi politikában a két legtöbbet használt szó a válság és a kormány. Ha e két szót különbözőképp en rakjuk össze, érdekes fogalmakra juthatunk. Az egyik a kormányválság, a másik a válságkormány. Nézzük meg különkülön mindkettőt! Vane ma Romániában kormányválság? Szerintem még nincsen, de hogy a kormány válságban van, az bizonyos. (Bár ez még nem az onos a kormányválsággal.) A kormány, legalábbis jelenleg, saját tehetetlenségének, dilettantizmusának válságát éli. Valamiképpen mégis válságban van tehát, és nem azért, mert amúgy világkrízis van, hanem mert három hét után sem találta meg a kormányrudat , ahogy mondani szokás: nem tudta (tudja) megragadni a dolgok végét/elejét. Nincsenek megoldási elképzelései, ötletei, és az embernek az az érzése, hogy most éppen nem tud mit kezdeni a megszerzett erős kormányzati hatalommal. A tényleges kormányzás helyet t annak halvány látszatát kelti, pótcselekvésekkel, felemás intézkedésekkel. Kétségtelen, hogy a helyzet, amelybe a Bockabinet került, rendkívüli – gazdasági világválság, regionális energiaválság, közelkeleti konfliktus, amerikai elnökváltás stb. – , de m ég ilyen körülmények között is nagyobb hozzáértésre és határozottabb döntéshozatalra lenne szükség, ez a jogos társadalmi elvárás.
