Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.10 . 18 Szocializmusról nincs szó, az európai jóléti állam is valószínűtlen, de Keynest máris gyakrabban idézzük, mint Friedmant. Sok száz milliárd dolláros állami befektetéssel igyekszik majd az ország utakat, hidakat, modern vasutakat épí teni. Ily módon enyhül majd a munkanélküliség is, s kéthárom éven belül talán végéhez közeledik a gazdasági válság. Nagy kérdés: marade pénz az egészségügy és a közoktatás reformjára? Szinte minden a politikai együttműködés sikerétől függ. Obama szerint Amerika nem demokratákból és republikánusokból, hanem amerikaikból áll - de mit szól majd ehhez a republikánusok legkonzervatívabb szárnya? Obama szerint kevésbé számítanak az amerikai múlt bűnei (például a feketék üldözése), mint a jövő lehetőségei - de mit szólnak ehhez azok a fekete bőrűek, akik még mindig a középosztály színvonala alatt tengődnek? Obama szerint a világ gondjait kiegyezéssel és nem konfrontációval kell rendezni - de mit szólnak ehhez azok a radikális milliók, akiket arra nevelnek, hogy ellenfeleikben ellenséget lássanak? Részletes válaszai ezekre még nincsenek, de Obama reményt nyújt. Ezért oly találó a Régi Nemzet karácsonyi emlékszámának szalagcíme: Obamára vár a világ. FERI: Ez az amerikai út pompásan sikerült. Nekünk van Madáchunk, ám ők azok, akik bízva bíznak. Barack optimizmusa tényleg ragályos. VIKTOR: A nagy urbánus Déry Tibort idézem újra: "Fogjunk össze, ne egymás ellen hadakozzunk!" Büszkén követem bölcs tanácsát. FERI: Én pedig a nagy népi írót, Németh Lászlót idézem: " emelkedő nemzet" leszünk! KONCZ ZSUZSA, a kultuszminiszter, régi, megkapó slágerét dalolgatja velük: "Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink. Lesznek még szép napjaink." vissza Washington, 2009. január A szerző politológus, egyetemi tanár Erősebb magyar nemzet, erősebb befolyás – Írta: Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz elnöke MNO • 2009. január 10. 11:19 Négy évvel uniós csatlakozásunkat követően Magyarországon is hódít a Nyugaton immár örökzöldnek ható vita : vajon fenyegetie nemzeti szuverenitásunkat az európai integráció? A nemzetállamok Európájában boldogulunk jobban, vagy egy európai szuperállamban? Érvek hangzanak el egyik és másik oldalon – többek közt e lap hasábjain is – a nemzetállamra leselkedő brü sszeli veszedelemről, vagy ellenkező előjellel éppenséggel a nemzeti érzés idejétmúlt és elmaradott jellegéről, és a politikailag korrekt, „minden problémát automatikusan megoldó” egyesült Európáról. Lassan másfél évtizedes európai uniós tapasztalataim ala pján úgy látom, hogy a fenti kérdésfeltevés – és a belőle következő dilemma – rossz irányba visz bennünket. E vita számunkra, magyarok számára ugyanis valójában értelmetlen, sőt roszszabb, akár kifejezetten veszélyes is lehet. E cikk megírásakor az a szánd ék vezényelt, hogy bemutassam, miért van ez így. Az Európai Uniót – ezt a bonyolult, leegyszerűsítő jelzőkkel leírhatatlan szervezetet – sok mindenért lehet és kell is jogosan kritizálni. Például azért, mert az uniós politizálás az elitek privilégiuma let t, elszakadt az európai polgároktól, és szinte képtelen az ő hétköznapi problémáikra adandó válaszok világos megfogalmazására. Vagy éppenséggel azért, mert az európai intézmények nemegyszer mennek szembe – valóban képmutató módon – a saját maguk által val lott értékekkel, kockáztatva hitelüket az európai polgárok szemében. (Ilyen volt, amikor a bővítés menetében szemet hunytak egyes tagjelöltek súlyos hiányosságai felett, miközben mondvacsinált ürügyekkel előszobáztatják a sokkal felkészültebb Horvátországo t.)
