Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01 . 03 . 20 Ezt a kifejezést a Goldman Sachs befektetési bank használta egy 2003ban publikált tanulmányában - mondván, hogy Brazília, Oroszország, India és Kína (angolul: Brazil, Russia, India, China) együttesen 2050re megelőzi a világ hat leggazdagabb országának összesített kibocsátását. A négy ország két alcsoportra osztható: Oroszország és Brazília elsősorban nyersanyag- és nyerstermékexportőr, s az elmúlt évek gazdasági sikerei jelentős részben az újabb nyersanyagárrobbanás kihasználásán alapulnak. Egyik ország sem fektet eleget az inf rastruktúra és az emberi tőke fejlesztésébe, jelentős a demokráciadeficitjük, a külföldi befektetőket taszító mértékű a korrupció. India és Kína a világ két legnagyobb nyersanyag- és energiahordozóimportőre, az orosz gazdaság a kiterjedt nyersanyag- és e nergiahordozóexportra alapozza gazdasági növekedését. Kína és India a ma (pontosabban: az elmúlt másfél évtized) bámulatos növekedési teljesítményére alapozva bölcs befektetési politikával kívánja megalapozni a jövőt: a hatalmas infrastrukturális beruházá sok mellett mindkét hatalmas ország (melyekben együttesen több mint 2,5 milliárd ember él!) óriási összegeket fektet a felsőfokú képzésbe, s egyre látványosabban halmozza föl az "intellektuális tőkét". India máris szoftvernagyhatalom! Kiemelkedő a BRICor szágok tőkevonzási képessége: Kína 2001 óta évről évre a világ másodikharmadik legnagyobb működőtőkevonzó országa, 2007ben 83,5 milliárd dollár értékben realizáltak Kínában közvetlen külföldi befektetéseket (ugyanakkor Hongkongba 59,9 milliárd dollárnyi közvetlen külföldi befektetés áramlott - s ennek nagy része nyilvánvalóan továbbjutott Kínába). 2007ben Indiában 23 milliárd dollár értékben ruháztak be külföldiek - ami azért is különösen érdekes, mert India korábban eléggé elzárkózott a külföldi tőkétő l. 2007ben Brazíliába 34,6, Oroszországba pedig 52,5 milliárd dollár értékű közvetlen külföldi befektetés áramlott. Összesítve tehát a BRICországok 2007ben 193,6 milliárd dollár értékű közvetlen külföldi befektetést vonzottak - ez az adott év nemzetközi tőkeáramlásának 11 százaléka. A BRICországok egyre jelentősebb összegeket fektetnek be külföldön: a nyugateurópai acélipar túlnyomó többsége ma már két indiai nagyvállalat tulajdonában van! Az országcsoport a nemzetközi valutárispénzügyi rendszernek i s egyre fontosabb szereplője: Kína 2008 közepére mintegy 1300 milliárd dollár értékben halmozott föl devizatartalékokat; az orosz devizatartalékok értéke elérte a 400 milliárd, Indiáé pedig a 160 milliárd dollárt. Ezek a tartalékok főként dollárban denomin áltak, ezzel az USA folyó fizetésimérleghiányának első számú finanszírozói. Komoly veszélyt jelenthet a globális valutárispénzügyi rendszerre, ha - a dollár, illetve az amerikai pénzügyi rendszer megroggyanása következtében - a BRICországok "megmozgatná k" tartalékaikat, s azok egy részét euróra és jenre váltanák. A BRICországokat a válság mindeddig nem rendítette meg, ellenkezőleg: hatalmas devizatartalékaik felettébb népszerűvé tették őket, mert a jelenlegi globális likviditáshiányban létfontosságú fo rrásokat nyújthatnak a bajba jutott bankrendszereknek. Kína folyamatosan, a korábbi rendszerességgel és mennyiségben vásárol amerikai kincstárjegyeket - ami nagyban hozzájárul az amerikai kincstárjegy és a dollárral szembeni bizalom fenntartásához. 2008 n yarán a WTO dohai fordulójának újraindítását előkészítendő Genfbe hívták az EU27 tagjait, valamint Japánt, Ausztráliát, Kanadát - és a BRICországokat. Ott a fejlődő országok minden korábbinál határozottabban és sikeresebben képviselték érdekeiket - nem ut olsósorban a BRICországok erőteljes fellépése és koordinációs tevékenysége révén. A második világháború utáni intézményes nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés történetében először váltak valóban komolyan vett partnerekké a legnagyobb és a legsikere sebben modernizálódó fejlődő országok. Kérdés persze, hogy a most komolyan vett 810 fejlődő ország mennyire vállalja az egész fejlődő világ érdekeinek képviseletét. Kérdés az is, mikor és hogyan terjed át a pénzügyi válság az eddig aligalig érintett fejl ődő országokra. Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy az USA - mely ennek a pénzügyi válságnak nemcsak az epicentruma, de nyilvánvalóan egyedüli okozója is - késznek és képesnek mutatkozike a fejlődő országok pénzügyi támogatására, ha arra szükség lesz. A válság egyetlen nyertese a Nemzetközi Valutaalap. Október végén az IMF hitelkihelyezéseinek értéke alig haladta meg a 16 milliárd dollárt - s 250 milliárd dollár szabad forrással rendelkezett. Novemberben az IMF
