Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügy ek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.07 . 41 a megyei önkormányzatokba való választásokon mindenképpen figyelembe kell ve nni, hogy a tapasztalatok alapján rendkívül alacsony részvételi arány várható, és ez alaposan megkeverheti a lapokat. Emlékezzünk: 2004ben az előbbibe való szavazáson Szlovákia egyből összeurópai negatív rekordot döntött, mindössze a választópolgárok 17 s zázaléka járult az urnákhoz. A régiók parlamentjeibe sem tolakodtak sokkal többen képviselőt választani, csak minden negyedik jogosult adta le a szavazatát. Mivel a szavazási kedv általános drámai növekedése aligha várható, az ellenzék győzelméhez elegendő a hatalommal elégedetlenek magasabb részvétele a választásokon. A kérdés az, hogy a Ficokabinet politikája miatti elégedetlenség elértee már azt a szintet, hogy a szavazópolgárok feláldozzanak életükből drága tíz percet és elmenjenek szavazni. Ez különö sen vonatkozik a szlovákiai magyarságra, főleg a megyei választásokon. Persze az érem másik oldala az, hogy tude az ellenzék hiteles jelölteket, reális alternatívát kínálni, hogy legalább a kisebbik rosszra lehessen szavazni. Jó adag szkepszisre ad okot a lakosság eddigi magatartása. Panaszkodásban valószínűleg Európabajnokok lennénk, meg a választási részvételben is – csak itt hátulról vagyunk az elsők. Persze az esetleges ellenzéki győzelemből a két választáson még nem lehet a 2010es parlamenti választ ásokat érintő következtetéseket levonni elsősorban a részvételben meglévő hatalmas különbségek miatt. Más eset a köztársasági elnök megválasztása, ez már a politikai hangulat sokkal jobb barométere, ráadásul két domináns jelölt, egy kormánypárti (Gašparov ič) és egy ellenzéki (Radičová) versengése várható. Ha ez utóbbi győzne, vagy csak komolyabban meg tudná szorongatni a Smer és az SNS által támogatott jelöltet, akkor reális esélye nyílik az ellenzéki győzelemnek, megdől Fico verhetetlenségi nimbusza. Az u niós és regionális voksolásnak ebből a szempontból inkább szimbolikus a jelentősége, ez persze semmit nem von le fontosságukból. Mindhárom szavazásról elmondható azonban, hogy a részvételi arány (főleg a hatalommal elégedetleneké) lesz a döntő tényező. Az a bizonyos drága tíz perc az életünkből. vissza 80 : 25 - még egyszer A 80:25 című írásomra (november 14.) érkezett számos kommentárra az alábbiakat válaszolnám: Róna Péter| Népszabadság| 2009. január 6.| Többen védelmük be veszik a bankokat, mondván, hogy nem a devizahitelezés, hanem a gazdaság legyengült állapota kergette az országot a Valutaalap karjaiba. Persze a társadalomtudományok eszközei - a természettudományoktól eltérően - gyakran elégtelenek az okokozati össze függések bizonyításához. De azért az alábbiakat kétségkívül megállapíthatjuk: - A válság kirobbanásakor a magyar bankok hitelállománya betétállományuk 147 százaléka volt. Általánosan elfogadott prudenciális irányelv, hogy a hitelállomány ne haladja meg a betétállomány háromnegyedét. Az itteni bankok tehát kétszer annyit hiteleztek, mint amennyit betétállományuk indokolt (az izlandiak kb. kilencszer annyit). A különbözethez szükséges forrás javát a devizapiacokon, illetve anyabankjuktól szerezték be. Amikor a válság kitört, kiderült, hogy nem képesek a hitelállomány finanszírozásához szükséges forrást biztosítani, így órákon belül fizetésképtelenné válhatnak. - A bankok devizahitelállománya a válság kitörésekor összes hiteleik negyedétharmadát képezte, mi közben a bankok tőkéje forintban volt és van. Ez azt jelenti, hogy 20 százalékos forintleértékelés esetében a magyar bankrendszer egészének tőkeellátottsága elégtelen. Márpedig a forint (lásd alább) túlértékelt. - Az exportőrök működéséhez nem szükséges a devizahitel. Árfolyamkitettségüket megbízhatóan fedezhetik ún. forwardokkal. - Tévedés (vö. Reszegi László: Válságunk tere, 2008. december 9.), hogy rajtunk kívül "KeletEurópában kialakult egy rés a devizahitelek kamatszintje és a helyi valutában felve tt hitelek között". A devizahitelek elburjánzása a visegrádi országok között csak nálunk tapasztalható. - A jegybankról szóló törvény két feladatkört ró az MNBre. Az első az árstabilitás, a másik a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése. A devizahite lezés korlátlan engedélyezése az elsővel nagyrészt, a másodikkal teljes egészében szemben áll.
