Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-31
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 31 . 30 magunknak, hogy nagyvo nalúak legyünk a magyar kisebbséggel és Magyarországgal szemben. Mi valóban állandó párbeszédet folytattunk, milliószor telefonáltam a magyar kollégáknak, ha kérdések merültek fel. Állandó párbeszédről van szó, nem csak tűzoltásrűl, ha már egyszer valami k ialakult- tette hozzá az exkülügyminiszter. Az szerinte különösen felháborító, hogy a rossz kapcsolatok ellenére az MSZP és a Smer is szocialista, azaz egy politikai családba tartozik. Eduard Kukan szerint a Dzurindakormányok alatt is lehetett tisztesség esen védeni a szlovákok érdekeit, például a külhoni magyarok törvénye kapcsán. Szerinte akkor ők igen kemények voltak és egy millimétert sem tágítottak. Minden azon múlik, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya miképp tálalja a gondokat. Asztalveregetéssel, p ofázással, hőbörgéssel, buta büszkeséggel semmire sem megyünk. Mármint a volt pozsonyi külügyminiszter szerint. vissza Hülyére vett áldozatok vagyunk? Paraméter.sk 2008, december 30 - 11:06 Barak László Egyre valószínűbb, hogy megint meg lesznek szívatva (vagy mégse?) a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselői, hiszen a kisebbségi tankönyvek nyelvhasználatát, konkrétan a földrajzi nevek kétnyelvű alkalmazását szabályozó oktatási törvényt nem sikerül majd újra elfoga dtatni a szlovák parlamentben. A szóban forgó jogszabályt előterjesztő Smer háza tájáról legalábbis ilyen információkkal masszírozzák a közvéleményt. Konkrétan a Dušan Čaplovič által megfogalmazott fenntartásokról van szó, amelyek komikus és nem kevésbé ci nikus módon arra utalnak, ha lesz is valamilyen vonatkozó jogszabály, abban a politikai szelektálás elvei szerint összeállított nevezéktani lista határozza majd meg, milyen sorrendben, mely földrajzi megnevezéseket, helységneveket lehet kisebbségi nyelven, esetünkben magyarul feltüntetni a tananyagban. Félreérthetetlenül utalt erre a kisebbségekért felelős miniszterelnökhelyettes, amikor kijelentette: "Nem fogadhatjuk el az erőszakos elmagyarosítás korszakából származó megnevezéseket a 19. és 20. század fo rdulójáról.“ Čaplovič üzenete azért nem meglepő, mert őkelme nem először nyilvánul meg egyértelműen tudathasadásos páciensként. Vagyis nem először zagyvál történészként aktuálpolitikusi minőségben. Amely magatartás kizárólag a szlovákmagyar konfliktus éb rentartását szolgálja. Ugyanez állíható a kormányfő, Robert Fico vonatozó viszonyulásáról, hiszen Čaplovič után ő is arról beszélt a sajtónak, hogy úgymond, komoly gond lesz a közoktatási törvény módosításának újbóli parlamenti elfogadtatása, mert Ivan Gaš parovič elnök ellenvetései miatt azok is elutasíthatják azt, akik december elején még elfogadták. Bezárulni látszik tehát a kör, vagyis a csapda, amelybe az MKP politikusai maguk sétáltak bele. Amikor ők maguk kezdeményeztek egy olyan törvénymódosítást, a mely politikai alapon írt volna fölül kizárólag nyelvészeti, stilisztikai természetű szabályokat. Számtalanszor elhangzott már ugyanis: magyar nyelven Bratislava márpedig Pozsony! Amely evidencia semmiben nem különbözik attól, mint amikor a szlovákok Koppe nhágát Kodaňnak nevezik és, ugye, vég nélkül sorolhatnánk az analóg példákat. Ami viszont nem szólna másról, mint arról, hogy a föld nem szupernova, hanem egy bolygó, amely gömbölyű… Korántsem biztos azonban, hogy az inkriminált politikai nyelvészkedés el lenére lenne az érintett politikai gruppoknak. Nevezetesen a Ficoféle Smer politikusainak és nacionalista koalíciós partnereiknek, Slotának, az ő SNSének és Mečiar HZDSes pártkatonáinak. Hiszen folyamatos pettinget jelent zsigerileg nacionalista híveik számára. Nem beszélve arról, hogy a politikai nyelvészkedés gerjesztette konfliktushelyzet jól szolgálja egyéb kormányzati disznóságok elkendőzését is. Valójában az MKP politikusai számára sem kell feltétlenül csak a szívatást, vagyis a kudarcot jelenten ie a politikai nyelvészkedés eme állóháborújának. Olyan szempontból ugyanis mindenképpen hasznos lehet számukra, hogy közönségükkel elhitessék, ők igenis dolgoznak. Sőt, harcolnak! Ha már kézzel fogható és megvalósítható ellenzéki programra egyelőre nem is telt tőlük. Igaz ugyan, hogy a szóban forgó harc nem más, mint szélmalomharc, ám egyelőre eladhatónak tűnik: egyrészt lehetséges szlovákiai magyar választóiknak, másrészt pedig a magyarországi politikai elitnek. Minimum egy olyan gumicsontként, amelyen le galább úgy lehet rágódni, mint például a Benešdekrétumokon és általában a szlovákiai magyarok múltbeli, jelenlegi, vélt s persze valós viszontagságain. Az persze más lapra tartozik, mikor jön rá a folyamatosan gumicsontokkal traktált publikum, hogy azok a legkevésbé
