Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 30 . 15 már túloldalt, gyerekkori barátok, akik csak jót meséltek az itteni életről, így nem kerültünk teljesen idegen környezetbe. Amikor időnk engedi, öszszejárunk, igazi kis közösség alakult már itt ki.” Búcsú a kisebbségi léttől Az új lakók elmondása szerint a számlák és az élelmiszer odaát sem kerül többe, mint Romániában: a vízzel és a gázzal, ha jól utánaszámol az ember, még jobban is jár. „Nem kerül többe az élet itt sem. Különben is mi szinte mindent Nagy károlyból viszünk, Magyarországon viszonylag kevés dolgot vásárolunk” – véli Oláh Ilona. A legtöbb átköltözött romániai megelégszik a magyar lakcímigazoló kártyával, és nem kér állampolgárságot. A Szatmár megyeiek közül sokan mesélik, a rendszerváltás előt t számos romániai magyar a zöldhatáron át szökött Magyarországra életüket kockáztatva. Volt, aki egyedül jött, „előkészítette a terepet”, és aztán az éjszaka leple alatt átcsempészte a család többi tagját. Akkoriban menedékjogot kaptak a magyar államtól, h ázat, földet és állampolgárságot. Az önkormányzatok kiutaltak nekik lakatlan ingatlanokat. Mint kiderült, az év elején még olcsók voltak a házak a határ mentén, a kereslet miatt azonban felmentek az árak. „Ezek a családok mind magyarok, mindegyiknek van it t rokona, hisz annak idején egy országban éltek, csak elszakították őket egymástól” – véli a mérki eladó. A legtöbb áttelepültet az anyagiakon kívül érzelmi okok is vezérlik, hiszen a kisebbségi lét után most „igazi” magyarnak érezhetik magukat. vissza Szerző(k): Végh Balázs Szórakoztató és tanulságos Új Szó 2008. december 30. kedd, 07:22 | kocur Robert Fico kijelentése, mely szerint probléma lehet a tankönyvi nyelvhasználatot érintő jogszabály újbóli elfogadása, kétségte lenül az év tréfája cím elnyerésére pályázik. Sőt, sokkal több ennél: teljes szépségében tárja elénk a miniszterelnök politikusi gátlástalanságát és végtelen cinizmusát. Ez a felismerés tanulságos része. Sohasem tudhatunk eleget kormányfőnk furfangos észjá rásáról, és arról, meddig képes elmenni. Mert amikor azt hisszük, ennél tovább már nem, a miniszterelnök elegáns mosollyal mindig rákontráz. Ahogyan most is. Robert Fico szerint azért lehet gond a jogszabály ismételt jóváhagyása, mert a Smer tekintettel le sz Ivan Gašparovič hozzászólásaira, ám félő, hogy ilyen formában a törvény nem lesz elfogadható az ellenzék számára. Az államfő azonban a jogszabályt teljes egészében elutasította, nem adott semmiféle módosító javaslatokat. Ezeknek a figyelembe vételével tehát valóban nehéz lesz másodszor is elfogadni a normát. Igazán megható, amikor a kormányfő felfedi mozgástere korlá toltságát. „Nyíltan megmondom, nagy gond lesz újból jóváhagyni ezt a törvényt“ - tárulkozik ki Robert Fico. Mert ő, persze, nagyon szeretné, de ami nem megy, az nem megy, a kormányfő sem mindenható. Külön szórakoztató ilyeneket hallani a miniszterelnök sz ájából azután, hogy egyébként nem átalkodik szembeszegülni semmivel és senkivel, aki az ország javára tör - ha kell, államosít, börtönbe veti az árakat emelő kereskedőket, szabályozza az egészségbiztosítók nyereségét, előírja a bankoknak, hogyan viselkedje nek a pénzügyi válság idején. Csak ez a fránya tankönyvügy, ez fogott ki a mi végtelenül ravasz és körültekintő miniszterelnökünkön! Nyilvánvaló, hogy ez a forgatókönyv előre ki volt tervelve. A Smer nagyvonalúan előterjesztette a kisebbségek - és Budapest - számára elfogadható javaslatát, tett egy kört Brüsszelben, ahol az eurószocik bizonyára nagy örömmel nyugtázták, hogy végre megszabadultak ettől a snassz ügytől, majd „váratlanul“ jött Gašparovič vétója. (Nyilván akadhatott némi kommunikációs fennakadás , mert az államfő egészében utasította el a törvényt, nem javasolt semmiféle módosításokat, bár a miniszterelnök szemlátomást erre számított. A végeredmény szempontjából ez azonban édes mindegy, csak nem fogunk a két legfőbb közjogi méltóság szemére vetni ilyen apróságokat…) Summa summarum, nem lesz itt semmiféle Pozsony meg MagasTátra, ez a lényeg, és a Smer azt állítja majd, pedig ők mennyire szerették volna! A történet keserédes epizódja, hogy az MKP megint felült a Smer fondorlatainak, és annak rendje és módja szerint végigasszisztálta az egész komédiát. Végtére is, az történt, amit a magyar párt is akart, bár nem éppen így: az ügynek politikai megoldása lett. Jóllehet a végeredmény lehangoló, a történet mégis tanulságos.
