Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 20 . 19 Az oktatási és a művelődési tárca nem volt a sikerágazatok között az elmúlt négy évben. Ha Székelyföld kapcsán azt mondtam, hogy véleményem sze rint a megoldást a szakpolitikák irányába történő elmozdulás, és ennek az autonómiák keretében történő értelmezése jelenti, itt, az interetnikus környezetben ez elsősorban az etnikai dimenzió mentén megfogalmazott programokat, és a politika társadalmasítás át jelenti. P. B.: – Nagyon érdekes volna megkérdezni azokat az embereket, akikkel a kampányban dolgoztam, hogy milyen témákról akartak az emberek beszélni egyegy találkozó, megbeszélés alkalmával. Rá kellett jöjjünk, hogy az autonómia, mint 4 vagy 8 év vel ezelőtti közbeszédtéma, eltűnt az ilyen jellegű találkozókról. Ehelyett elsősorban megélhetési kérdések, nagyon specifikus, agrártémákhoz kapcsolódó kérdések, illetve – számomra nem meglepő, de pozitív elmozdulás, ami a problémák megfogalmazását ill eti – a vidék és város közti különbségek csökkentése. Ez az, amit az emberek elvárnak a politikától. Én azt látom, hogy ahol kimutathatóan nagyobb volt a magyarok részvétele, ott az RMDSZnek az elmúlt négy évben nagyon nagy szerepe volt, főleg ami az in frastruktúrát illetve a mindennapi problémák megoldását illeti. Én több okát látom a gyenge részvételnek. Egyrészt más lett a választási rendszer, és sokan azt mondják, azért nem mentek el az emberek szavazni, mert nem értették a rendszert. Erre preceden s is van, hiszen az államelnök leváltásáról szóló referendumkor az emberek nem értették, hogy miről van szó, és nem mentek el szavazni. Inkább otthon ültek, mint hogy esetleg rossz döntést hozzanak. A másik oka az alacsony részvételnek az, hogy az embe rek nem értették igazából ennek a választásnak a tétjét. Nem volt államelnökválasztás, kampány szempontjából nem volt egy húzóarc, egy állandóan mediatizálható választási küzdelem, amire az emberek odafigyeljenek, és amely tematizálta volna a közbeszédet, kezdve a politikai kávéházaktól a munkahelyi beszélgetésekig. Pártoknak sokkal egyszerűbb megjeleníteni egy választási küzdelmet, ha mediatizált politikusok összecsapásáról van szó. Nem voltak aztán olyan kemény témák, melyek megosztották volna a szavaz óbázist. Az emberek nem látták, mi ennek a választásnak a tétje, mi között kell választani, nem tudtak kialakítani valami mellett vagy ellen érveket. K. T.: – Mind a saját szakmámba, a társadalomkutatásba, mind a politikai kommunikációba átment az, hogy a mindennapi problémákat és az etnikai problémákat a társadalomkutatók és a politikusok is egyféleképpen szembeállítják. Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat szembeállítani egymással az RMDSZ számára egy Hargita és Kovászna megyében, ha megváltozik a ren dszer, és átrajzolják a választókerületek határait, akkor is nagyon nehezen lehet ennél kevesebb magyar többségű választókerületet kialakítani. Ezzel szemben már akár Maros, Szatmár, Bihar megyében nagyon könnyen húzhatók úgy a választókerülethatárok, hog y a magyar többségű választókerületek száma csökkenjen, vagy akár a 0 fele közeledjen. Hargita és Kovászna megyében, ha megváltozik a rendszer, és átrajzolják a választókerületek határait, akkor is nagyon nehezen lehet ennél kevesebb magyar többségű választókerületet kialakítani. Ezzel szemben már akár Maros, Szatmár, Bihar megy ében nagyon könnyen húzhatók úgy a választókerülethatárok, hogy a magyar többségű választókerületek száma csökkenjen, vagy akár a 0 fele közeledjen. Székely Istv án vesztes játék, egy kommunikációs zsákutca. Ilyen szempontból nekem tetszik, amit István mond, hogy kell egy etnikai keret, nevezhetjük azt autonómiának vagy bármi másnak, egy olyan keret, amin belül tudunk a földművesek problémáinkról beszélni, és a zt úgy tudjuk definiálni, hogy ez a magyar földműveseknek vagy a székely földműveseknek a problémája. Lehet, hogy az autonómia erodálódott, de mindenképpen azt gondolom, hogy ha nem talál az RMDSZ ilyen típusú keretüzeneteket, és nem tudja ezen keresztül megjeleníteni a mi problémáinkat, amikről ti is beszéltek, akkor kommunikációs szempontból egy vesztes helyzetbe és zsákutcába kerül.
