Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 02 . 25 autonómiastatútum elfogadásáva l (az Olasz Köztársaság 1971. november 10ei 1. sz. törvénye), amelynek értelmében Ausztria hosszú ideig védhatalmi státust kapott a déltiroli németajkúak ügyében. Jó lenne tehát szabad polgárokként viselkednünk, mint az a 21. század elején illik. Minde n tankönyv, amely a különböző nemzetiségek együttéléséről szól, azt mondja, hogy az ilyen helyzetekben a megoldás mindig elsősorban a többség kezében van. A többség felel azért is, hogy mintává Ján Slota válike, vagy pedig képések vagyunk visszatérni a 20 06 előtti állapotokhoz. Netán a magyarok túlérzékenységéről tanúskodik az a tény, hogy épp azokkal a minisztériumokkal van gondjuk, amelyek a Szlovák Nemzeti Párt politikai befolyása alatt állnak, s amelyek nagyon megkérdőjelezhető döntéseket hoznak? A mag yarok ultrakonzervatívok, amennyiben nem képesek megszokni a kormánykoalíció egynémely politikusának rendszeres sértegetéseit? Gátlásosak is lennénk, mert elutasítjuk a dunaszerdahelyi rendőrségi bevatkozást, amely minden jóérzésű emberben az 1989. novembe r 17ei rendőrségi beavatkozás kellemetlen emlékeit idézi fel, amikor a rendőrök mindenkit agybafőbe vertek a kollektív bűnösség elve alapján? És nem bűnös a szlovák iskolarendszer is, a szlovák történelemkönyvek, amelyekben nagyon gyakoriak a magyarellen es értelmezések, kirohanások? Amikor elfogynak az érvek, bűnösként gyakran a Magyar Koalíció Pártjára mutogatnak. Kérem, elismerem, hogy mi sem vagyunk hibátlanok. De kisebbségben vagyunk, s a felelősség mindenekelőtt a többségé. Milyen megoldási javasla tokkal állt elő eddig e többség? Semmilyennel – az asszimilációs igyekezeteket leszámítva. Azt is kérem, hogy az ítélet kimondása előtt vegye mindenki figyelembe az alábbiakat is. Amikor 1990ben a politikai változások erejéről kellett tanúbizonyságot ad ni, a magyarok – csakúgy, mint 1989 novemberében – a helyes oldalon álltak. Csakúgy, mint 1992ben, amikor Ján Čarnogursky kormánya nem létezhetett volna a támogatásunk nélkül. Ez ismétlődött meg Vladimir Mečiar újabb eltávolítása után 1994ben, a Moravčíkkormány idején. Mikuláš Dzurinda két kormányában fontos stabilizáló szerepet játszottunk, mi voltunk az euroatlanti integráció motorja. Mi támogattuk a legerősebben Szlovákia NATO- és EUtagságát, az MKP hatékony részvétele nélkült az elmúlt évtized megha tározó politikai folyamataiban Szlovákiában sem ilyen gazdasági fejlődés, sem ilyen gyors integráció nem lett volna lehetséges. A magyarok igenis többet adtak Szlovákiának, mint amennyit kaptak tőle. S most mihez kezdjünk ezzel a primitív magyarellenessé ggel, a tudati lemaradással? Hány szlovák büszke erre? És egyáltalán: ezt akartuk Szlovákiában a 21. század elején? Ez Szlovákia intellektuális hozzájárulása a 21. száazd európai viszonyaihoz? Igen, mi magyarok büszke európaiak vagyunk. Nem fogadjuk el, hogy gátlásokkal küzdő, kisszerű nacionalisták packázzanak velünk Egy jottányit sem adunk fel a jogainkból. Másodrangú állampolárokat senki nem csinál belőlünk. De szlovák barátaink, kedves szlovák demokraták, rendelkeztek bármiféle vízióval Szlovákia jövő jét illetően most, a 21. század elején? Amennyiben igen, készek vagyunk veletek tárgyalóasztalhoz ülni erről. Csáky Pál, az MKP elnöke (az írás megjelent a Pravda napilap 2008. november 15ei számában, magyar fordításban az MKP honlapján: www.mkp.sk ) vissza Duray Miklós: Nincs szükségünk a Szlovák Nemzeti Pártra Felvidék.ma 2008.12.01. Az atlas.sk szlovák nyelvű internetes újság beszélgetést közölt Duray Miklóssal, a Magyar Ko alíció Pártja stratégiai alelnökével. A következőkben az interjút magyar fordításban adjuk közre. Duray úr, hogyan is került bele a politikai életbe? Nehéz ezt pontosan leírni. Ha valaki 1945ben születik, akkor már csecsemőként olyan történések részese, melyeket különböző politikai irányvonalak határoznak meg. Lényegében az egész életem olyan környezetben játszódott, melyben éreznem kellett a politika hatását. Ez azt jelenti, hogy életem, ami az élményeket és a gondolkodást illeti, át volt szőve a polit ikával. Tehát én tulajdonképpen nem belekerültem a politikába, hanem egész egyszerűen beleszülettem. Politikai és társadalmi
