Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 16 . 57 gondolkod ni. Ez pedig feltételezi a civil társadalom integrációját. A civil szervezetek egymás felé kell forduljanak és egymást támogatniuk kell. A civil társadalomban van egyfajta természetes önzés, hiszen ha valakinek van egy jó ötlete, azt meg is szeretné valósí tani. Ezeket el kell felejteni: ha most nem fogunk össze, kimaradunk az európai pénzek kínálta lehetőségekből. Vagy elfogadjuk, hogy csak együtt tudunk továbbmenni, vagy nem tudunk továbbmenni! Nagyon nagy szükség van a bizalomra a civil világban, illetve szükség van arra, hogy a civilekben felgyűlt tapasztalat, létező tudás hasznosuljon önkormányzatokkal és intézményekkel közösen létrehozott partnerségekben. Ha mindez megvalósul, akkor a huszadik évfordulón is lesz miről beszéljünk! vissza „Az alsóbb szinteken történtekre is figyeljünk oda” Irházi János Nyugati Jelen Hétfõ, 2008. december 15., 17.00 Király András megyei RMDSZ elnök, exképviselő a koalíciós tárgyalások taktikájáról, hibákról, az állami intézményekben várható magyarseprésről és saját jövőjéről beszélt lapunknak. – Miről fog szólni az RMDSZnél az elkövetkező négy év? – Az elkövetkező négy év olyan lesz, mint amikor egy tájképet messziről nézünk. Van egy összbenyomása az embernek, de a részletekhez közel kel l menni. Tehát nekünk is majd végig kell élni a hónapokat, amelyek kitöltik a négy évet. Szerintem az új koalíció megközelíthető érzelmileg, viszont bebizonyosodott, hogy az érzelmi politizálás kívülről lehet, hogy jól néz ki, de belülről semmilyen eredmén yt nem produkál. Úgy érzem, ebben a konstellációban az RMDSZ álláspontja világosan megfogalmazódott, és nem tudom elítélni a szövetségi elnököt, az ügyvezető elnököt a tett nyilatkozatokért, pedig utólag más benyomást tettek rám is, mivel ott voltam azon a TEKTen, amelyen mandátumot adtunk a további tárgyalásokhoz. Az én véleményem is az volt, kormányon kell lenni, de nem feltételek nélkül. Elmondtam viszont azt is, ne csak a csúcspolitizálásra, hanem az alsóbb szinteken történtekre is figyeljünk oda: alpr efektusok, alárendelt állami hivatalok nem azt jelentették, hogy néhány embert mi odaültettünk, hanem hogy megerősítették a közösség helyzetét a megyén belül, ezekben az intézményekben több magyart foglalkoztattunk, biztonságérzetet adott helyi, megyei RMD SZnek, az egész közösségnek. Fontos, hogy a fürdővízzel ne dobjuk ki a gyereket. – Az RMDSZ nem túl magabiztosan várta a két román párt közötti tárgyalások végét, nem volt túl nyugodt, hogy a PDL úgyis beviszi a kormányba? – A választások utáni első napo k forró nyilatkozatai azt sugallták, biztosak vagyunk benne, hogy letéve voksunkat a PDL mellé, kormánytagok leszünk. Itt is lehet kívülről szemlélni eseményeket, de aki benne volt a bukaresti politikában, annak világossá vált, hogy mivel a PDL szerezte a legtöbb mandátumot, a kormányfő csak tőlük, nevez ki miniszterelnököt. Ez pedig meggyőződést adott, hogy ők az első számú tárgyalópartnereink. – De amikor Mircea Geoană először bejelentette, hallani sem akarnak koalícióról az RMDSZszel, akkor sem húztá k meg a vészharangot? – Az RMDSZnek a PSD egyféle módon szerepelt a listáján: amennyiben a PSD alakít kormányt, akkor egy PSDPNLRMDSZ szövetség körvonalazódott volna. A szociáldemokraták ez elől akkor nem zárkóztak el, de most azt mondják, ha az RMDSZ a PDLvel kötelezte el magát, akkor tárgyaljunk tovább a demokrataliberálisokkal. Az események egyre világosabban mutatták, a PDL igyekszik elhúzni a tárgyalásokat a PSDvel, egyrészt bizonyítva, hogy kitart az RMDSZ, mint bejelentkezett szövetséges melle tt, másrészt ezzel tudott faragni a PSD követelőzéseiből. Úgy érzem, hogy az RMDSZ ebben az egészben villámhárító szerepet kapott, elvezette a PSD villámait. És amikor a PDL úgy látta, elfogadható koalíciót alakíthat a szocdemekkel, azt mondták: nagyon saj náljuk. – Amíg folytak a tárgyalások a PSD és a PDL között, az RMDSZ egyik féllel sem egyeztetett? – Időnként a PDLvel folytak némi tárgyalások, és a liberálisokkal, hogy győzzük meg őket, jöjjenek vissza a koalícióba. Számomra nem volt meglepetés az e redmény. A szövetségi elnök azt a mandátumot kapta, ha nem vagy a kormány tagja, nem vagy ott a program kidolgozásánál, akkor fölösleges bemenni a szolgálati lépcsőn.
