Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 16 . 47 ment, ahol Takács elvtárs hasznos tan ácsokkal látta el őket afelől, hogy hány százalékos támogatást kell kapjon a Miért. Persze ez a stílus, amit a miértesek is többször produkáltak Pesten, nem tetszett az apparátusban dolgozóknak sem, csak hát nagy volt a felülről érkező nyomás. A megbeszélé s rövid, aránylag békés és teljesen eredménytelen volt. A Miért erőből politizált, mi tartottuk a frontot, a magyarországi illetékes pedig telefonon konzultált, hogy mi legyen. Semmi nem lett. Később Pesten eldöntötték a támogatások sorsát. Volt megbeszélé s Kolozsváron is, amit a MIT kezdeményezett, és ahol konkrét javaslatokkal éltünk, konkrét feladatkijelölésekkel. Mondanom sem kell, semmi nem lett belőlük. Színjáték az egész. Azóta a Miért – kihasználva az RMDSZ Ifjúsági Főosztályt (amit egyébként a MITes konfliktuskor szép csendben megszüntetett az RMDSZ, s melynek vezetője Kovács Péter Miérttárselnök volt) – elkezdett egy pár hasznos dolgot is cselekedni, ami nem baj, de az, hogy a háttérben a saját politikai karrierjük egyengetése áll, az már igen, mert így az ifjúsággal való foglalkozás nem cél, hanem eszközzé silányul. – Melyik megvalósításodra emlékszel vissza a legszívesebben, illetve vane olyan időszak, vagy ügy, amelyet inkább elfelejtenél? – Nem is tudom..., a MIKre mindenképpen szívesen. A Metszéspont Iroda létrehozására is. Azt bánom viszont, hogy nem mindig megfelelő embereket támogattam bizonyos tisztségekbe. – Döntéseiddel, személyeddel még azután is befolyásoltad a MIT életét, miután már nem voltál elnök. Sokak szerint nagyrészt ti éd a felelősség jóért- rosszért, ami történt. Visszatekintve mit tennél másképp? – Mint már említettem, én csak pár hónapot voltam elnök, s ebben a periódusban nem születtek sorsdöntő határozatok. Az biztos, hogy befolyásoltam a MIT életét, hisz az egyik l egerősebb tagszervezet elnökeként nem lötyögni jártam oda a társaimmal. Ám nem csak én befolyásoltam, sokan tették ezt közülünk, s hogy ki mekkora súllyal, az változó volt. Ha szereplésemet valóban meghatározónak látják egyesek, számomra hízelgő. Biztos va n érdemem is, felelősségem is, nem tehettem mindent jól. Ezt – de igazából az elmúlt éveket – nem tudnám egyedül kielemezni. Hm..., mit tennék másképp? Nem javasolnám az RMDSZképviselőjelöltjét az Ifjúsági Szaktestületbe, nem elégednék meg a Borbolyék ell eni szankciókkal, hamarabb kilépnék az RMDSZből, mindenestől. Radikálisabb lennék a kulcsfontosságú SZKTszavazásokkor, és másképp készülnék fel a kizárásos SZKTra is, sokkal több energiát fordítanék az utánpótlásra. – Mi volt szerinted a MIT legfontos abb akciója? – Szerintem legfontosabb akciója az IKAO volt, majd a döntés, hogy szakít a diktatórikus párttá vált RMDSZel, hogy részt vett a MIK alakulásában, hogy egyáltalán létezett ilyen körülmények között. – Meglátásod szerint milyen utat kellene kö vetnie ezentúl a MITnek? – Addig amíg az RMDSZt és a Miértet továbbra is ezek a személyek irányítják, a MIT nincs mit változtasson jelenlegi hozzáállásán. Én helyükben a jobb időkig elviselném azt is, hogy az OMDSZ és a RODOSZ ne legyen tagja a MITnek, mert ezzel a kétlakisággal megbénítják a normális működést. Kell hagyni, sodródjanak a Miérthez, ha ezt akarják. Ha nem, akkor esetenként együtt lehet működni velük. Más partnereket kell keresni, dolgozni és kitartani a végsőkig, ragaszkodni kell a nemze ti és keresztény értékekhez. Örvendetes, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyre aktívabb és annak ellenére, hogy a politikusoknak tartják magukat (nem azok), egy egészséges jobboldali szemléletet képviselnek. Velük érdemes értelmes projektekbe belevágni. Előbbutóbb a mostani ellenvezetők is kivénülnek a megélhetési ifjúságpolitikából, gyúródnak az RMDSZes pozíciókért, az újaknak egy része pedig megcsömöröl, s eszmélni fog. Akkor majd egymásra találhat a MIT és a MIÉRT. Addig is Sándor Krisztináék (a jel enlegi elnök) képezzék magukat, és keressék, termeljék ki azt az utánpótlást, akik profi módon viszik tovább a zászlót. Kell legyen egy olyan átfogó ifjúsági szövetség, amelyik példát tud mutatni tar- tásból, nemzeti elkötelezettségből a mai fiataloknak, m ert ha nem, csak a karrierista, pénzéhes, elbalkanizált lelkületű negatív példák maradnak, akik egyénileg ugyan boldogulnak, de lassan eladják a közösségünk lelkét is. Kérdezett: Valkai Krisztina Nagy Pál 1968. május 3án született Gyergyószentmiklós on . Székelyudvarhelyen nõtt fel, jelenleg is ott él. 1993ban a brassói Faipari Egyetem üzemmérnöki szakán végzett. 2004tõl posztgraduális tanulmányokat folytat euromenedzser szakon a Modern Üzleti Tudományok Fõiskoláján, Székelyudvarhelyen. Számos külföl di szemináriumon, konferencián vett részt. A Brassói Magyar Diákszövetség alapító tagja, 1992 – 1993 között alelnöke. 1993 – 2003 között az UFF elnöke. 1993 – 1997 között a MISZSZ alelnöke, majd 2003ig elnöke. 1997 – 2000ben a Székelyudvarhelyi Városi Önkormányz at képviselõje. 2000 – 2001ben a MIT megbízott elnöke. 2004 – 2005ben az
