Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófó kusz 2008.1 2 . 01 . 23 megbontását célzó szakadár törekvéseket, akkor beláthatjuk, bármiféle ru szin közigazgatási formáció létrejötte kívül esik a politikai realitások keretén. A nevezett ultimátumban egyébként hivatkozási alapnak egyfelől a csehszlovák érában létezett önkormányzati alakulatot, a szovjet annexió révén 1945ben megszűnt Podkarpatsz ka Ruszt tekintik, másfelől az 1991es népszavazásra apellálnak, amelynek során nemcsak azt kérdezték meg a terület lakosságától, támogatjáke a független Ukrajna létrejöttét, hanem azt is, hogy ennek keretében kapjone autonóm státust Kárpátalja. A refere ndum eredményeként regisztrált elsöprő többségű igen szavazatnak (78%) azonban nem lett semmilyen következménye, az ukrán törvényhozás sem akkor aktuálisan, sem azóta még csak napirendre sem tűzte a kérdést. Az érthető, hogy a ruszin vezetők most erre a la kossági véleménynyilvánításra hivatkoznak, ám azt az egyáltalán nem mellékes tényt ügyesen elhallgatják, hogy az akkori felvetésben nem ruszin, hanem általános értelemben vett kárpátaljai autonómia szerepelt, s a terület etnikai összetételét tekintve ennek mindenképpen egy soknemzetiségű, soknyelvű formációnak kellene lennie. Hogy Kárpátalja teljesebb vagy részleges önállóságát a ruszin vezetők saját népük hegemóniájának érvényesítésével képzelik el, az semmi jóval nem kecsegtet a többi nemzetiségre, így az itt élő százötvenezres magyarságra nézve sem. És bár az önállósulási elképzelésekben több az illúzió, mint a realitás, az máris valószínű, hogy a magyaroknak az ukrán után a ruszin nacionalizmussal is szembe kell nézniük. vissz a A nemzeti vándorcirkusz Új Szó 2008. december 1. hétfő, 07:15 | kocur Egyre világosabbá válik, az a politikai cirkusz, amely Szlovákiában zajlik, különös tekintettel a szlovákmagyar viszony munkacímen elhíresült mutatványsorozatra, semmi más cél t nem szolgál, mint azt, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a kormánykörök mindennapi disznóságairól. Akárcsak Robert Fico sajtóval szemben folytatott mocskolódási kampánya, amely csak azért lett kitalálva, hogy aláássák a köznép médiába vetett szokván yos bizalmát. Az államhatalmi indíttatású műbalhék tehát mindenekelőtt, azt a semmittevést hivatottak elkendőzni, amely Ficóékat jellemzi hatalomra kerülésük óta. Mert, ugye, azon túl, hogy a gazdasági reformokat előttük végrehajtó kormányok gazdaságpolit ikájának aprehendálását folytatták ellenzékből a 2006os választások előtt, majd kormányra kerülésük után is, voltaképpen semmihez nem nyúltak Szlovákia nemzetiszocialistái. Semmilyen markáns irányváltást nem eszközöltek a gazdaságban, amely felülírta vol na azokat a reformokat, amelyeknek köszönhetően voltaképpen egy földi javaktól roskadozó jelképes asztalhoz ülhettek le választási győzelmük után. Nem mintha baj lenne, hogy a primitív kommunista kampánydumán kívül voltaképpen majdnem tisztán „kapitalista“ gazdaságpolitikát folytatnak. Leszámítva néhány jelképes gesztust, lásd többek között a multikkal szembeni acsarkodást, meg a nyugdíjasok karácsonyi megvesztegetését… Az sem elsősorban a jelenleg hatalmat gyakorló politikusoknak köszönhető tehát – amint oly vehemensen hangoztatják azt – , hogy egy hónap múlva euró lesz a fizetőeszköz Szlovákiában. Ami egyébként bizonyos ideig nyilván nem lesz olyan népszerű dolog, mint amilyennek kinéz, hiszen az euró bevezetése a kezdeti stádiumban ez idáig mindenhol álta lános drágulással, vagyis életszínvonalcsökkenéssel járt. Arról a külön pechről nem beszélve, hogy az életszínvonalcsökkenést tovább generálja a világgazdasági válság is, amely óhatatlanul a munkanélküliek arányának növekedésével, általános köznépi elége detlenséggel jár... Ezért is kell folyamatos lélektani nyomás alatt tartani a társadalmat. No és, hogy minél zavartalanul lophassanak az állami vályúnál tolakodó éhes disznók. Lásd, csak a tisztátalan minisztériumi tenderek sorozatát, az „állami szerencse játék rt.” vagyis a Tipos milliárdos botrányát, meg mindent ami volt és ami még kiderül majd, minden napra egy tolvajlás alapon... Hogy miért éppen a szlovákiai magyarok isszák meg leginkább ennek a lélektani nyomásgyakorlásnak, nacionalistára hangolt cir kuszolásnak a levét? Csak azért, mert Szlovákiában élő nemzeti kisebbségként szinte egyedül alkalmasak arra, hogy mumusként állítsák be őket a történelmi okok miatt egyébként is hungarofóbiára hajlamos „államalkotó köznép“ színe előtt. Mert az egyetlen szá mottevő, intézményes kulturális értékrendhez igazodó kisebbséget a magyarok képezik Szlovákiában – Magyarországgal a hátuk mögött... Ez van sajnos, amit viszont egyáltalán nem kell szeretni. Védekezni pedig a leghatékonyabban úgy lehet ellene, hogy a szlo vákiai magyarok nem hajlandóak sem bohócokként, sem pedig tátott szájú, tapló közönségként asszisztálni a szlovák nemzeti vándorcirkusz programjához. Vagyis sem a porondra, sem pedig a nézőtérre nem nyomakodnak... Előbbutóbb ugyanis minden vándorcirkusz s zedi a sátorfáját. Kivált, ha kizárólagosan gatyaletolás képezi a repertoárját… vissza
