Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 35 umban. Talán itt kezdődött az ifjúsági szervezeti szférával való kapcsolatom, akkor még helyi szinten. Aztán megszerv eztük a helyi IKEcsoportot és ifjúsági tevékenysége- ket szerveztünk elsősorban. Nyilván, az ember aktív, és attól lesz aktív, hogy látja, ez hiányosság, ezt még meg kellene tenni, és mikor hazamegy, akkor is azon gondolkodik, hogy tudná ezt a dolgot végh ezvinni. Ebből adódik, hogy egyre több mindenhez mer hozzáfogni vagy hozzászólni. Előbb videofilmet nézni megyünk az IKÉvel, ott van húsz fiatal, olvassák az igét, jó a hangulat – következő alkalommal már karácsonyi műsort készítünk, egészen addig, hogy a zon kapjuk magunkat, egy ház falát kapargatjuk, hogy abból ifjúsági központot építsünk. És azon fáradozunk, hogy beszervezzünk minél több fiatalt, megszervezzük a saját táborainkat, már nem más szervezi meg nekünk... Ez olyan folyamat, amely hétről hétre, hónapról hónapra épül. Ezekben az időkben, a kilencvenes évek legelején már a csernátoni, háromszéki ifjúsági élet egyik meghatározó személye voltam. Mindezek ellenére a tisztségeket soha nem szerettem, soha semmilyen vezetői pozíciót el nem vállaltam, bár én voltam gyakran a húzóember. Az elvem az volt, hogy a munkát, amit fontosnak tartok, azt el kell végezni, és nem attól fogom jól elvégezni, hogy én vagyok az első számú ember a szervezetben. 1993ban Kolozsvárra kerültem egyetemre, akkor találkoztam i smét azokkal a fiatalokkal, akikkel az országos IKE táborban ismerkedtem meg. Elhívtak bibliaórára, egy szép napon pedig kikötöttem az országos IKE irodájában. Volt ott néhány leányzó, akiket nem ismertem, de persze azonnal rákérdeztem, mit kell segíteni. Az országos IKÉben az első feladatom az volt, hogy száz darab borítékot felbélyegezzek. Bélyegnyalással kezdtem. Ami kis munka akadt egy ilyen titkárságon, mindenbe belekóstoltam, tehát azt a bizonyos szamárlétrát, amit egy ifjúsági szervezetben el lehet képzelni, én a legaljától a legtetejéig megjártam. Csoportokhoz mentünk látogatni, én is odacsapódtam, és egyre inkább bevontak ötletekbe, programokba, egy szép napon pedig arra ébredtem, hogy az IKÉben a közéleti tevékenységért én felelek. Így kapcsolódta m be 1996ban a MITbe is. Elvittek a számunkra első MIT KGYre. Makkai Péterrel ketten mentünk, emlékszem, gyönyörű idő volt. Reggel hatkor indultunk Kolozsvárról Udvarhelyre, küldöttgyűlés után pedig akkora hó lett, hogy nem tudtunk visszajönni. December eleje volt. Még az maradt meg, hogy ezen az első küldöttgyűlésen én mindenkire úgy néztem fel, hogy hű, ezek milyen komoly, nagy emberek, az elnök például, Ráduly Róbert, parlamenti képviselő volt már. – Mi volt az akkori benyomásod: ez olyan hely, ahol ez a sok komoly, nagy ember fontos dolgokat valósít meg? – Egyáltalán nem ezt láttam. Én akkor az első MIT KGYről úgy jöttem el, hogy azt láttam: egyik fele a jelenlévőknek azért támadja a másikat, mert parlamenti képviselő, a másik fele pedig azt magyará zza, hogy ez miért jó. Nem tudtam felfogni, milyen köze lehet az én munkámnak, amit az IKÉben végzek, ahhoz, ami ott történt. Én annak örvendtem, hogy eladtunk 15 embernek egyegy könyvet, ennek az árából már valamit lehet csinálni. Persze ez volt a folya mat elején. Amikor már többször találkozik az ember másokkal, más ifjúsági szervezetekkel, megismerkedik velük, beszélget, akkor lassanlassan eljut oda, hogy rálátása lesz a dolgokra. Ráébred, hogy az ifjúsági szféra nemcsak abban áll, amit én a szervezet emben teszek. Nekem addig akkora volt a világ, amekkorának láttam – az IKE világa az volt, amit mi csináltunk. – Az IKE már 1995 óta tagja a MITnek. Erről az időszakról mit tudsz? Hogyan alakult azután az IKEképviselők névsora? – Akkor még olyan embere k képviselték az IKÉt a küldöttgyűlésen, mint például Szatmári Tibor, a magyarországi kémbotrány egyik szereplője... Azt, hogy ki képviseli az IKÉt a MITben, a választmány döntötte el. Engem Makkai Péter ráncigált bele úgymond az egészbe, ő volt az IKE titkára ‘96ban, amikor az RMDSZ parlamenti képviselethez jutott. Én akkor kezdem járni a MIT KGYre. 1997ben engem választottak meg IKE titkárnak. Közben annyira aktív lettem, hogy időközben egy holland keresztény parlamenti pártnak lettem a bedolgozója, közéleti képzéseken vettem részt, egészen odáig, hogy már egyik szervezője voltam az erdélyi képzéseknek. Szerettünk volna egy erdélyi politikai főiskolát létrehozni. Ezen a koncepción az RMDSZszel is együttdolgoztunk egy időben. Volt is néhány képzés, a z ötlet azonban eleve halálra volt ítélve. Ennek az egyik oka az volt, hogy én nem igazán jól közelítettem meg a dolgot. Bármely politikai irányzattól függetlennek terveztem, amelyet elvégezve az emberek politikai pályára lépnek, és az erdélyi magyarság jö vőjét mozdítják elő. Mert tagolt ugyan az erdélyi magyar politikai élet, de az ideológiai különbségek eltűnnek, ha a közösség érdekeiről van szó, és összefogunk. Nem kell minden egyes erdélyi magyar ugyanúgy lásson minden egyes társadalmi témát. Az RMDSZ a zonban, hiába hangsúlyozta, hogy benne minden irányzat képviselőjének helye van, nem követte ezt a modellt, szó sem volt többpártiságról. Az RMDSZ egy ilyenfajta háttériskolát a sajátjának tekintett, mi pedig azt szerettük volna, hogy ne csak az RMDSZ leen dő vezetői, hanem mások is részt vehessenek benne. 1998tól dolgoztam ezen a témán, és gyakorlatilag azon bukott el, hogy az RMDSZ magának akarta, viszont az RMDSZ nélkül nem is
