Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 26 „Szóba kell állni mindenkivel” – Beszélgetés Borbély László marosvásárhelyi képviselőjelölttel ÚMSZ Lokodi Imre | 20081126 05:41:20nyomtat | elküld Tekintettel arra, hogy miniszterként a globális politizáláshoz szokott: kampányban az országos politikától el lehet vonatkoztatni reflexszerűen a regionális politikára? – Szerintem el lehet. Amikor kampányban vagyok, természetesen beszélek arról is – ahol helye van – , hogy miniszterként mit teszek, mit csinálok. A kampányban teljesen bele tudom élni magam a képviselői szerepkörbe, mint ahogy bele tudtam élni magam a polgármesteri szerepkörbe is, noha a kettő egészen más megközelítést igényel. Persze jó, ha az embernek van ilyen jellegű tapasztalata, de a társadalom ebben az individualista világban nagyon is atomizálódott, el addig, hogy nem szeret nek ajtót nyitni az emberek. Nincs rossz élményem, de sok helyütt tartózkodást tapasztaltunk. Valahogy meg kellene értetni az emberekkel, mit nevezünk közösségnek. Ez lenne az erdélyi magyar társadalom legnagyobb feladata. Ha körülnézünk Nyugaton, azt lát juk, a nyugati ember a körülmények ellenére ráérez arra, hogy jó közösségben gondolkodni, akként fellépni, szervezni, ha adódik a helyzet. Mégis, nem tartja felaprózónak, hogy egy miniszteri sikerélményt, ami mégiscsak egy országról szól, most korlátozva, egy szűkebb régiónak magyarázgasson? – Azt látom, az emberek nem tesznek fel kérdéseket, holott sokkal többet kellene érdeklődniük arról, ami körülöttük történik. Nagyon ritkán hangzik el koncepciót tartalmazó kérdés. Szóba kell állni mindenkivel, meg ke ll oldani az emberek gondjait. Még akkor is érdekel az ügyük, ha szakmai értelemben nem az én területemet érinti. De nincs is olyan nap, hogy valaki valamilyen kérdéssel, kéréssel ne fordulna hozzám. Ilyen felelősséggel fordulunk a vidéki emberekhez, elfo rdulva az országos politikától akár. Tudatosítanunk kell az emberekben: érdemes elmenni szavazni, bizonyítsuk be, hogy Vásárhelyen nem az a lényeg, hogy a városnak kevesebb mint fele magyar, hanem az, hogy ha elmegyünk nyolcvan százalékban szavazni, akkor megnyerhetjük a választásokat. Szeret nosztalgiázni, de most mit kell megnyerni, a múltat vagy a jövőt? – Egyik a másik nélkül nincs. Marosvásárhely nagyon érdekes város, itt én nosztalgiázom, persze. A harminc évvel ezelőtti város nem a mai Vásárhely, o da kell figyelni, mi történik benne. A változás nem a fiatalok hibája, elhúzott a világ velünk. A nyáron, amikor fát ültettünk a Marosparti Hétfáknál, a helyhatósági választások kampányában elmondtam, mit jelent nekünk a régmúlt és a mai város. Persze tu dom, ez az üzenet nem jut el mindenkihez, csak leginkább a középnemzedékhez, ahhoz a generációhoz, mely komoly érvágást szenvedett, hiszen elment az értelmiség jó része. A másik érvágás 1990 márciusában történt, miután több mint húszezer marosvásárhelyi ma gyar kitelepedett. Róluk is meg kell emlékezni mindig. A kétnyelvűséget célzó akcióval indítottak kampányt Vásárhelyen Frunda György szenátorjelölttel. Bekopogtak olyan közintézményekhez, ahol nem néznék jó szemmel a kétnyelvű feliratokat, s azt önök számon is kérték. Mit gondol, jó ezt a kényes kérdést válasz tások előtt elővenni? – Ezt az akciót tesztnek tekinthetjük, s tudomásom szerint nem volt negatív visszajelzés. Még a nacionalista pártok sem borzolódtak fel. Ez azt jelenti, még ők is elfogadják, hogy a törvény adta lehetőségeinkkel élni szeretnénk. Ez már a mindennapjaink velejárója, viszont még sok a tennivaló. Elmondtam, hogy ez természetes igény egy olyan városban, mint Marosvásárhely. A helyi tanácsban is beszélhetnének magyarul, mert van szinkronlehetőség, mégis ritkán élnek vele a tanácsosok. Nem magyarkodni
