Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 25 . 31 Szlovákmagyar kétjóbarát? - Civil kampány kezdődhet Felvidék.ma 2008.11.24. Pozsonyban vagy ötven magyar, szlovák és szlovákiai magyar érte lmiségi gyűlt össze pénteken este. Olyan események láncolatáról, történések akár kampánnyá is formálható sorozatáról beszélgettek, amelyek mind arról szólnának: emberek, legyünk már normálisak! Így, együtt, és külön. Mire jutottak? Akár Rejtő Jenői helyz et is lehetett volna, az asztaloknál szlovák fesztiválszervező, magyar és szlovák újságíró, szlovákiai magyar kulturális menedzser, szlovák képzőművész, designer, magyar animációs filmes, szlovák galerista ült együtt, orosz hússaláta nem volt, csak pozsony i pirog és magyar barackpálinka. A jelenlevőket a Magyar Kulturális Intézet hívta egybe és jó volt látni, hogy Pozsonytól Kassáig komolyan veszik az indítványát: legyen közös gondolkodás a normális magyarszlovák viszony megőrzéséért. Akik a magyar kultu rális intézet termében együtt ültek, pontosan tudták, nem velük van a baj. Nekik semmi bajuk egymással. És ha a hideg pozsonyi estében kimegyünk a Palisády utcára s kérdezgetjük a járókelőket, nekik sem volna semmi bajuk a magyarokkal. A helyzettel annál i nkább. Ahogy egy jelenlevő alterzöld aktivista jelezte is: rögtönzött budapesti utcai közvéleménykutatásán nagy többséggel ez jött ki, mint a jelenlegi legkomolyabb probléma. Verve a hitelválságot is. Adott két ország és két nép. Nincs köztük megragadh ató ellentét, érdekkülönbség. Mégis a kettejük közti cirkusz híreivel szembesülünk nap mint nap. A teremben ülők biztosan azonos módon gondolják: egymás megismerése és a minél intenzívebb kulturális csere lehet a kiút. A politika meg – itt egy olyan félmon dat következne, amelyet inkább barackpálinka mellett lehet elmondani, nem egy tudósítában. Kettős célja volt a beszélgetésnek, amely délután öttől a késő estébe nyúlt. Egyrészt képet kapni arról, hogy a két ország között mennyi közös kulturális projekt z ajlik, mennyi és milyen minőségű intézményi együttműködés van. Másrészt elgondolkodni azon, lehete, illetve kelle ezeket a különféle műfajú és formájú projekteket közös kalap alá véve, akár azonos logóval, jelmondattal ellátva együttesen kommunikálni. Az ért, hogy a médiában, a közbeszédben, az utcán végre megjelenjék az is, ami ezen a színtéren történik, ne csak az, amit a mindkét oldali nacionalisták és a politikusok akarnak valóságként feltüntetni. Krasztev Péter, a magyar intézet vezetője és Zora Jau rová, a kassai 2013as kulturális fővárosi év művészeti igazgatója moderálták a beszélgetést. Húsz perc után látszott, felsorolhatatlan mennyiségű közös esemény, projekt, kulturális vállalkozás, együttműködés van a két ország között. Magyar fellépők az ott ani Pohoda fesztiválon (a szlovák Sziget), kétnyelvű könyvkiadás nagyban és kicsiben, a Samorinske Versetől a Kalligram kiadóig, vendégrendezők a színházakban itt és ott, közös kutatások a tudományos akadémiák között, alternatív kulturális műhelyek cserep rojektjei, a magyar Mediawave fesztivál pozsonyi eseményei, a Budapest Short Film Festival és a szlovák Azyl filmnapok pályázata “normalitás filmszpotok” elkészítésére, szlovák és magyar bandák koncertjei a Corvintetőtől az A38on át a pozsonyi SubClubig, a kassai Kasarneig, a királyhelmeci Ifjúsági Házig, közös szervezésű kiállítás a Bársonyos forradalom 2o. évfordulójára. A beszélgetés hirtelen börzévé vált, partnerkereséssé, újabb iniciatívák megvalósítására. Miért félünk a kampánytól? Nincsen tehá t semmi baj. Nincs semmi baj? Dehogynincs. A médiatér, a kommunikációs tér e pillanatban teljes mértékben foglalt. Lestoppolta a nacionalizmus és a politika. Rajtuk kívül szinte senki és semmi más nem hallatszik, látszik. És itt kezdődött a vita a Pozsonyb an. A teremben ülők nagy többsége úgy gondolta, civil kampány kell. Egy logó, egy jel, egy mondat, amely megjelöli a normális esményeket, kifejezei, hogy a bennük részt vevők a normális viszonyban érdekeltek. Egy jel, egy mondat könnyebben kommunikálható. S egy idő után, ha ez a logó, jel feltűnik, a közönség is tudni fogja, itt a normálisok beszélnek. Voltak, akik úgy vélték – főleg magyarországi oldalról , hogy fölösleges a közös kampány, a közös jel, mert hamar kiüresedik és gyanússá is válhat, hogy m ost valakik felülről, talán kormányok pénzéből terjesztenek valamit. Folyjék inkább tovább az eseményszervezés aprómunkája. Nem lehet kampányolni az influenza ellen, a betegségre mindenki a maga gyógyszerét szedi be. A szellemi immunitás kérdése ugyanígy s zemélyes ügy.
