Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 25 . 13 Z. P.: Abszurd és elszomorító. A mai féligmeddig elmagyarosodott és elöregedett szlováksággal szemben elég nehéz volna valami "rendes okot" találni mondjuk arra, hogy kollaboránsai volnának valamiféle Szlovákiában képviselt politikának, ami a lánglelkű szélsőjobbos magyart fölháboríth atja. Még az agyrém szintjén sem teremthető összefüggés. Remélem, hogy az egész nem több, mint a káromkodó gesztusa, amivel szeretné megbotránkoztatni környezetét. HVG: Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő egyik interjújában arról beszélt, h ogy a szomszédos országok kacagnak rajtunk, ha mi önmagunkban keressük a hibát. Példaként hozta Cseres Tibor Hideg napok című regényét, amely Becsey szerint "egyoldalú szembenézés" és "önmagunk egyoldalú lejáratása". Z. P.: Én nem hiszem, hogy ha föltárju k bűneinket, azzal gyengeséget mutatnánk. Gyakran hallom - és nem is irredenta őrjöngőktől , hogy kezdjék előbb a szlovákok, minek nekünk folyton elhatárolódni a radikálisoktól, akik nálunk nincsenek is hatalmon. "Erőt kell mutatni" - mondják. Pedig nem a z erőfitogtatás ad magabiztos öntudatot, hanem a közös pontok kitapogatása, az előzékeny ajánlatok. A közös kultúra, a közös uniós és NATOtagság, a gazdasági kapcsolatok, előbbutóbb a közös euró, a határok eltűnése. Szomorú, hogy a szlovák és a magyar ér telmiség között ma alig van kapcsolat. HVG: De mennyit érhetnek majd ezek a remélt - még alig látható - kétoldali politikai gesztusok a társadalmi szinten is megerősödött szlovák- és magyarellenességgel szemben? Z. P.: Az idegenellenesség és rasszizmus e rősödése európai jelenség, ma újra divatjuk van. Nekünk viszont nem kell újat kitalálni, tanulhatunk a francianémet megbékélésből - ők képesek voltak túllépni a történelmi sérelmeken. Gondoljunk a német példára - a fiúk rámutattak az apák bűneire, és hely ettük követték meg Európát. Nálunk ma más a helyzet. A történelem iránt érdeklődő fiatalok körében hódítanak a jobboldali radikális, rasszista és irredenta világmagyarázatok. HVG: Merkel kancellár arról beszélt a kristályéjszaka évfordulós ünnepén, hogy a mai németség igenis átveheti elődjei felelősségét, tévedés azt hinni, hogy a maiak ne lennének a nagy nemzeti bűnök érintettjei. Idegen testünk című regényében ön is alkalmazza a kollektív mi elbeszélői szempontját, ebben egyes kritikusai a "bűnös nemzet" ötvenes évekbeli kommunista koncepciójának az újjáéledését látják. Z. P.: Ez a szöveg megformálásának egyik módja, egy elbeszélői technika. Közelebb vinni az olvasóhoz a mondatot, tényleg érintettebbé akarom őt tenni, mint ahogy azt egyébként megszoktuk. És igen, kicsit feszenghetünk is, eldönthetjük, vegyüke magunkra, vagy ne vegyük magunkra - egyebek közt a bűnöket is. Merkel szerint is létezik az a helyzet, van az a fajta közösségképző szempont, amelyben bizony magunkra kell venni őseink bűnét, és biz ony bocsánatot kell kérni. A szégyenben is osztozni kell, nem csak a dicsőségben. Mert hát a nemzeti tudat is efféle kollektív kisajátítás, a becsülendő és melldagasztó érdemek döntő részét is elődjeinktől kaptuk, olykor olyanoktól, akikről hajdan még azt mondták, hogy nem is magyarok. HVG: Ahhoz a bírálathoz mit szól, hogy a kommunisták bűneivel nem foglalkozik eleget? Z. P.: Aki a könyveimet ismeri, nem állíthat ilyet. Különben is - regényt írok, nem igazságot teszek. A Kulákprés című könyvem a birtokos parasztság felszámolásáról szól, ha úgy tetszik, a kommunisták bűneiről. Az Idegen testünk viszont regényként foglalkozik a magyar középosztály felelősségével, amit nem tett semmissé, hogy a második világháború után számtalan gaztettet követtek el ellene. Nem lehet úgy elégtételt venni, hogy szimplán megváltoztatjuk az előjeleket. Önmagában nem válik valaki hőssé azzal, hogy a kommunisták bírósága ítélte el. HVG: Mennyire érzi analógnak a mai helyzetet az 1940es évek Magyarországával? Mennyire "maiak" re gényének történetei? Z. P.: Az az évtized egyetemes történelmi mélypont - ahhoz azóta semmi se fogható. Noha vannak egybecsengések: ilyen az akkori antiszemita, illetve a mai cigányellenes közbeszéd hasonlósága. Ma is megdöbben az ember, hogy a középosztá ly egészen addig, amíg deportálni nem kezdték a zsidókat, bele sem gondolt, mit beszél. vissza
