Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-24
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 24 . 10 1. A közvélemén yt tévesen tájékoztatták, hogy már elkészült a nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezet. Nem törvénytervezetről van szó, hanem annak még csak a „munkaváltozatáról”, amelyet a Svetozar Čiplić, emberi és kisebbségügyi miniszter vezette „szakcsoport” készíte tt, és amelyet a következő személyek írtak alá: prof. dr. Várady Tibor, prof. dr. Marijana Pajvančić, az újvidéki Jogi Kar tanára, ifj. Korhecz Tamás, tartományi kisebbségügyi titkár, Muškinja Heinrich Aniko, a minisztérium államtitkára (akiről eddig kiseb bségi ügyben először hallunk, és azt sem tudjuk hogyan került ebbe a pozícióba), Gordana Mataija, a minisztérium tanácsosa és Žarko Marković, konzultáns. 2. Indokolatlan volt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) részéről a törvénytervezet munkaváltozatával kap csolatos társadalmi vitát november 12éig lerövidíteni, mivel a Zorana Čamber, az emberi és kisebbségi jogi miniszter kabinetfőnöke által aláírt 2008. november 2ai levél szerint, a szöveggel kapcsolatos megjegyzéseket és javaslatokat november 28ig lehet írásban eljuttatni a minisztérium címére: 1170 Belgrád, Mihajlo Pupin sugárút (Bulevar Mihajla Pupina) 2 (email: kabinet@ljudskaprava.gov.rs ). 3. Hiányzik a szövegnek a bevezető része, egy preambulum, amel y hivatkozna a szerb alkotmány 75. szakasza 3. bekezdésére és a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 19. szakaszára, mint a tanácsok megválasztásának jogi alapjára, valamint azokból a nemzetközi egyezményekből eredő ki sebbségvédelmi kötelezettségekre, amelyekben Szerbia részséget vállalt. 4. A VMSZ tisztségviselői túllihegték a törvénytervezet dicséretét („A délvidéki magyarság 18 éves követelése fog ezzel megvalósulni” – miközben a kisebbségi nemzeti tanácsok már 2002 ót a működnek.): A szöveg nem biztosítja a magyar perszonális autonómiát, csak a kisebbségek azon jogát, hogy nemzeti tanácsot válasszanak „a kultúra, oktatás, tájékoztatás és a nyelvhasználat területén való önkormányzat megvalósítás érdekében” (1. cikk, 1. b ekezdés). A nemzeti tanácsok illetékessége megmaradt az eddigi keretekben. A legjobb esetben is tehát ismét valamiféle kulturális autonómiatestület létrehozásáról lehet szó. Ezért szükség lenne a nemzeti tanácsok hatáskörét legalább úgy megfogalmazni, hog y – a fenti kérdéseken túl – ezek a testületek állást foglalhatnak az adott kisebbséget és önazonossága megőrzését érintő minden más kérdésben is. 5. A szöveg nem tartalmazza a nemzeti tanács teljes definícióját, vagyis valamiféle képviseleti/reprezentáló tes tület (2. szakasz) szintre degradálja azt, amely „részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt” az említett területekhez tartozó kérdésekben, „intézményeket, gazdasági társaságokat és más szervezeteket alapít ezeken a területeken”. Nincs azonban világosan megfo galmazva, hogy valójában mikor és miben is dönthet a nemzeti tanács? Nagyon úgy néz ki, hogy szinte semmiben, vagy csak periferikus kérdésekben. A saját belső tevékenységi köreit kivéve, inkább csak tanácsadó, javaslattevő, kezdeményező szerepe van. 6. A törv ényből ki kellene iktatni a tanácsok elektorok útján való megválasztásának lehetőségét, mert a végül az lesz, hogy ismét ilyen választással áll fel a testület. (Lásd a 33. cikket, mely szerint, ha valamely nemzeti kisebbség tagjainak 50 százaléka plusz egy személy nem iratkozik fel a választási listára, akkor úgy tekintik, hogy az illető nemzeti kisebbség „az elektorok által való választás mellett döntött). 7. Túl hosszú a szöveg – 145 cikkből áll. (Vajdaság Statútumának például 70 cikke van.) Ezek kétharmada procedurális, leginkább a választási folyamat lebonyolításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, sok a rossz/pongyola megfogalmazás és a szükségtelen ismételgetés. Ilyen cikkek például a 36., 37. és 38., amelyek azzal foglalkoznak, hogy mi a választói j og, kinek van aktív és passzív választó joga, mivel ezeket a kérdéseket az általános választói törvény már rendezte. A 113. szakasz például – amely arra vonatkozik, hogy hány tagja lehet a nemzeti tanácsnak – a 10 szakasz ismétlése. A 121. szakasz 2. bekez dése ismétli a már említett 33. szakasz első bekezdését. Vagy például a 44. szakasz, amely „a tájékoztatási eszközöknek a nemzeti tanácsok megválasztásával kapcsolatos kötelezettségeit” kívánja rendezni (mintha ez nem tartozna az általános tájékoztatási kö telezettségek közé), stb. 8. A tervezetbe be kellene építetni egy rendelkezést (például a 9. vagy a 45. szakaszba, amelyek a nemzeti tanácsok tisztségviselőinek megválasztására vonatkoznak), mely tiltaná, hogy a nemzeti tanács elnöke és tisztségviselői más t isztségekre is kinevezhetők, illetve választhatók legyenek, illetve ellássanak, és hogy (összesen) 8 (nyolc) évnél tovább ezeket a tisztségeket betölthessék. 9. Egy olyan rendelkezést is be kellene építeni a majdani tervezetbe, amely lehetetlenné tenné, hogy bármelyik párt is dominálhasson a nemzeti tanácsban. Ha ilyen rendelkezés nincs, akkor már most megjövendölhetjük, hogy a Magyar Nemzeti Tanács továbbra is VMSZ többségű lesz és maradnak az eddigi sikertelen vezetők („káderek”), tekintettel arra, hogy egye dül ennek a pártnak vannak jelentősebb (választási propagandára is költhető) eszközei és a kezében tarja vajdasági magyar sajtót. Nem fog megvalósulni tehát a nemzeti tanács összenemzeti képviseleti összetétele. 10. Szükségtelen újból létrehozni Szerbia nemze ti kisebbségügyi tanácsát (131 – 135. cikkek). Annál is inkább, mert eddig sem folytatott érdemi tevékenységet és azért se nincs szükség rá, mert most már létezik kisebbségügyi minisztérium. A miniszter bármikor összehívhatja a nemzeti tanácsok elnökeit, ha tanácskozni szeretne velük, vagy valamilyen témában kikérni a véleményüket. 11. Az október 7i szabadkai tanácskozáson érdemi vita szinte nem is foly(hatot)t a szövegtervezetről, hiszen a jelenlévők között bizonyára sokan még csak nem is látták azt. A szervezők számára – valamilyen okból kifolyólag – azonban fontos volt, hogy a magyar ok ilyen olvasatban elsőként támogassák meg. Kérdés
