Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-04
15 közösséget felelősen vezetni az igények és lehetőségek, a törvények és pénzügyi források, a tennivalók fontossági sorrendjének a megállapítása és az egyszerre mindent akarás között, ráadásul a helyi csoport, csa ládi és egyéni érdekek olyannyira bonyolult szövevényében. Október végén megtartott tanácskozásukon Hargita és Kovászna megye tanácsának elnökei, a két megye nagyobb városainak polgármesterei arra a következtetésre jutottak, hogy mivel az SZNT által kezdem ényezett népszavazási határozat nem tesz eleget az érvényességhez szükséges jogi követelményeknek, tanácsosabb lenne elhalasztani a tervezetek vitáit. De milyen tervezetekét? Hol vannak azok a tervezetek? A dr. Csapóféle statútumból, az egyikmásik polgár mester fejéből kipattanó ötletből, miszerint jó lenne, ha először Hargita és Kovászna alkotna Székelyföld nevet viselő megyét, soha nem lesz területi autonómia. Ez inkább politikai köntörfalazás annak a megállapításnak az elkerülésére, hogy a polgármestere k és tanácselnökök nagyon is tisztában vannak azzal: törvényes keretek és pontos szabályozások nélkül az újabb meg újabb népszavaztatások pusztán illúziókeltő társadalmi játékok maradnak, parlamenti választások idején pedig mindössze arra jók, hogy fellobb antsák a román nacionalizmus parazsát. Az SZNT népszavaztatási igyekezete éppen arról a lehetséges és nélkülözhetetlen, az autonómia alapjait meghatározó munkáról tereli el a figyelmet, amely a jelenleg érvényesülő társadalmi folyamatok mentén próbálná kör ülhatárolni az önrendelkezés legfontosabb intézményrendszereit és hatásköreit. Ráolvasásból ugyanis soha nem lesz autonómia. És abból sem, ha államfői vagy politikusi mondatok morzsáiból próbálnak táplálékot gyűjtögetni. Hanem kizárólag a jól megalapozott és következetes építkezésből. Mit jelent és mivel jár a területi autonómia gazdasági téren? Pénzügyi téren? Költségvetés tekintetében? Az infrastruktúra megőrzésének és fejlesztésének a vonatkozásában? Mit jelent és mivel jár az autonómia az oktatásban, a szociális ellátásban, a székelyföldi központ vagy központok és más települések viszonylatrendszerében? A közigazgatásban? Az adóztatás, a közpénzek ellenőrzése és a jogszolgáltatás terén? Hol és hogyan találkozik a közösségi, valamint az ezerarcú egyéni ér dekérvényesítés? Több kérdőjelre aligha van szükség. A függetlenség, az autonómia és az önrendelkezés vágya ott él minden emberben és nem csupán a székelyekben, ha pedig valaki ezt kimondja, az még nem forradalmi tett. Még akkor sem, ha ezzel kel és ezzel fekszik. Szavak és óhajok maradnak mindaddig, amíg nem találja meg az elérésükhöz szükséges eszközöket. Az SZNT azt próbálja elhitetni, hogy a vágyak fenntartása és a népszavazási kapirgálások önmagukban hordozzák azok megvalósulását. Cselekvésnek mondja a zt, ami pótcselekvés, és ezzel kitölti az igazi cselekvés helyét. A parlamenti asztalról egyet len mozdulattal lesöpörhető termékével még azt is cáfolja, amit az ókirályságbeli románok mindig elismertek: az erdélyiekbe azért szorult egy kis többletértelmesség. Ezért neveztem kerékkötőknek, és ezért írom le még egyszer: oldják már fel azokat a féke ket. Amíg el nem tűnnek a szekerek. vissza Kisebbségek helyzetéről rendeztek konferenciát Szegeden Szeged, 2008. október 30., csütörtök (MTI) - A középeurópai és a mediterrán országok kisebbségi helyzete és védelme a té mája annak a kétnapos konferenciának, mely csütörtökön kezdődött a Szegedi Tudományegyetem Európatanulmányok Központja, az általa működtetett Europe Direct Szeged információs iroda, valamint a Jean Moulin Lyon III. Egyetem Jogi Kara szervezésében. A r endezvényen kilenc ország (Románia, Szerbia, Belgium, Franciaország, Törökország, Algéria, Marokkó, Libanon és Magyarország) előadói - kisebbségi jogi szakértők, alkotmánybírók, egyetemi tanárok, parlamenti képviselők - hasonlítják össze az Európai Unió és a tagországok nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó politikáját és gyakorlatát, valamint a mediterrán országok polgárainak szabad vallásgyakorlását érintő kérdéseit. A francia nyelvű kerekasztal beszélgetésről Trócsányi László, az Európatanulmányo k Központ igazgatója az MTInek elmondta: az unió francia elnökségének egyik fontos témája a kulturális sokféleség. Az Európai Unióban gazdasági szinten egységesítés történik, mégis sok nemzetiség lakja, sok nyelve van, és sokan keresik identitásukat. A ki sebbségek helyzetét minden tagállam más megoldásban látja. Az Európa Tanácsnak a kérdésben csak ajánlásai vannak, de ezeket nem kötelező végrehajtani. Európában emellett egyfajta regionalizáció érezhető, helyi szinteken kialakult az igény a saját ügyekben való döntésre. Ilyen például NagyBritanniában a skótok igénye, akik a gaelic nyelv újjáélesztéséért dolgoznak, de hasonló törekvések vannak Spanyolországban is. Nem kell azonban messzire menni, a volt jugoszláv utódállamokban is hasonló a helyzet- hangsúl yozta a szakember. Trócsányi László felhívta a figyelmet arra, hogy a sokszínűség tényleges elfogadásaként az európai szerződésekben lassan megjelenik az értékek közt a kisebbségi lét fogalma. Ez a gazdasági integráció folyamatában korábban nem volt je len.
