Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 34 Újra beindul a magyar anyanyelvi oktatás Petrozsényben Erdély.ma • [ 2008. november 15., 09:01 ] Újra beindult a Zsilvölgyi magyar gyermekek anyanyelvi oktatása a petrozsényi ferences nővérek egykori zárdájában. Öt évvel ezelőtt még egyetlen magyar tanítója volt a térségnek, az iskolában ma 200 gyermek tanulhat anyanyelvén. Petrozsény és környéke a múlt században zömében magyarlakta bányászvidék volt. A 2002es népszámláláskor már csak 18 ezren vallották magukat magyarnak. Az anyanyelvű oktatás az utóbbi évtizedben villámgyorsan leépült: 1998ban még volt érettségiző magyar osztály Petrozsényban, 2003ra viszont mi ndössze egy tanító maradt hat gyerekkel. Az 1948ban államosított, és a '90es években visszaszolgáltatott egyházi ingatlant ma újra gyermekzsivaj tölti meg. „2006ban a Szent Ferenc Alapítvány szerződést kötött, az egyházmegyétől átvette teljes egészébe n ezt az épületet, és alapjaitól a plafonig, a cserepekig mindent megújítottunk. Több mint 260 gyermek lakja, óvodai csoportok vannak, egynyolc osztályosok, többen vannak, mint amennyien beférnek” – mondta Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnök e. Az Erdélyben fenntartott négy tucat gyermekotthon mellett az új iskola költsége is a Szent Ferenc Alapítvány kasszáját terheli. A nagy család pedig egyre gyarapodik. „A szülők kimennek külföldre, elhagyják a gyerekeiket, most ez a legnagyobb problém ám. Konkrétan az anyukák elhagyják a gyerekeiket, és sokan még egy telefon erejéig sem tudatnak magukról” – mesélte Ács Éva igazgatónevelő. A bentlakók húsz százaléka már évek óta nem látta szüleit, legfeljebb telefonon jelentkeznek néhanapján. Tucatnyi felnőtt látja el a család sokrétű gondjait. „Mi a saját munkahelyünkön lakunk. Tényleg éjjelnappal itt vagyunk jelen, és a gyerekeknek megpróbálunk azt adni, amit tudunk, azt, ami hiányzik nekik. Nem vagyunk mi természetes anyukák, de azért a simogatás , a puszi csodákat tud művelni” – tette hozzá az igazgatónő. A nevelőanyák a legkülönbözőbb helyekről szegődtek az elszegényedett bányavidéki központba. S hogy mi vonzza ide őket? „Én Kolozsvárról jöttem, és azért vállaltam, mert szeretem a gyerekeket. Hogy él itt, szerényen jól, 14 gyermekkel, van két kislányom is. Ők is itt vannak” – mondta Zsebe Gizella gondozónő. Mivel és hogyan telnek hétköznapjaik? A háromemeletnyi szoba, a sok csöppség és a felsorakozó soksok gyerekcipő láttán könnyű kitalálni : „Sok munkával. De megéri, mivel látjuk, hogy a gyerekek haladnak. Reggel félhétkor kelünk. Utána a gyerekeket iskolába küldjük, takarítás, délután tanulás. Sok lelki erő és energia kell!” – tette hozzá Zsebe Gizella. Az ötödikes, hatodikos fiúknál tett látogatás győzi meg az idelátogatót. Itt mindennapos a sikerélmény. A 11 éves Doru két testvérével együtt itt, a Jézus szíve otthonban hallott először magyar szót. Mára nemcsak szépen olvas, hanem a magyar beszéd sem okoz neki gondot. A gyerekek részt v esznek a november 14iki budapesti jótékonysági koncerten, ahol énektudásukat csillogtatják meg. Ízelítőül rögtönöztek is egy mini koncertet a kedvünkért… A fellépés is egy lehetőség, amellyel a petrozsényi magyar oktatást ügyét szolgálják. A segítségnyújt ás legmélyebb értelmét a mallersdorfi ferencesrendi nővérek egykori kápolnájában érthetjük meg: „A Jézus szentsége szívéről elnevezett kápolna névadója az egész kollégiumnak. Az a szobor nagyon sokat mond, mert három nap múlva feltámadott. Itt 50 évet ke llett várni a kommunisták ideje alatt. Amikor azt az épületet
