Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 31 Katalin, az Országgyűlés elnöke m ár másfél hónapja levélben kérte szlovák kollégáját, hogy tárgyaljanak erről a kérdésről, pozsonyi partnere azonban kitérő választ adott. Visszatérve: tagadhatatlan, hogy a magyar radikálisok sem különbek a deákné vásznánál, a Jobbik és a Magyar Gárda ott van, ahol csak egy kis zűr ígérkezik, ám a történések tekintetében távolról sem lehet egyenlőségjelet tenni a két ország hivatalos szomszédsági politikája közé. Először is nem tudunk olyan hivatalos magyar politikust megnevezni, aki olyan minősíthetetle n üzengetésekbe fogott volna a túloldalra, mint amilyent Slota eregetett el Göncz Kinga magyar külügyminiszternek címezve. Arról van szó, hogy míg a szlovákiai államéletben is jelen vannak a hivatalos gyűlölködők, addig Magyarországon csak a társadalom szé lén kapnak helyet, ritkábban az Andrássy úton, de ott is csak magukat, és nem valamiféle államnacionalizmust képviselve. A magyar pártközi viszonyok, valamint a politikai megosztottság miatt és közös álláspont híján ez idáig meglehetősen vérszegényen vag y sehogy sem csatlakoztak fel a parlamenti pártok a magyar diplomácia mögé, ám most úgy néz ki, hogy ritka pillanatnak lehetünk tanúi: határon túli magyar kérdésben, a szlovákiai magyarok szorongatottsága esetén, alapkérdésekben egyet tudnak érteni a párto k. Szinte kétségtelen, hogy a magyar politika széthúzását látva kapott vérszemet a szlovák sovinizmus. Valamennyi frakció egyetértett abban, hogy szükség van a szlovákiai magyarellenes megnyilvánulásokról szóló politikai nyilatkozatra. A tervezet tarta lmát az Országgyűlés Hivatala egyezteti a héten az öt parlamenti párttal, és a tervek szerint jövő hétfőn szavazhatnak is róla, tehát van esély arra, hogy közös hangon szólaljanak meg a szlovákiai magyar kisebbség védelmében. vi ssza Tessék belehúzni! ÚMSZ Krebsz János | 20081111 23:40:01 Amikor, még a kilencvenes években, a romániai magyarság először állított államelnökjelöltet, álságosan kíváncsi újságírók megkérdezték az etnikai alapon létrehozott kisebbségi szerveze t elnöki ambícióval fölstafírozott emberét, hogy mekkora eséllyel is indul egy tízszázalékos minoritás jelöltje az országos versenyben. Amikor, még a kilencvenes években, a romániai magyarság először állított államelnökjelöltet, álságosan kíváncsi újságí rók megkérdezték az etnikai alapon létrehozott kisebbségi szervezet elnöki ambícióval fölstafírozott emberét, hogy mekkora eséllyel is indul egy tízszázalékos minoritás jelöltje az országos versenyben. Diplomatikusan politikus volt a válasz: meglátjuk, me lyik következik be előbb, Amerikának lesz fekete elnöke, vagy Romániának magyar. Akkoriban egyenlő eséllyel lehetett volna fogadni erre a két opcióra. És ha nem is a fantasztikumok, de a messzi jövendő utópisztikus távlatába lehetett helyezni elkerülő manő verrel a problémát. Egyszer megszűnik az USAban a faji kérdés, egyszer véget fog érni a keletközépeurópai kisállamok egymást maró nacionalizmusa, ahogy abbamaradtak a boszorkányperek, a prédikátorokat máglyára küldő hitviták. Ha hiszünk a fejlődésben. Csak eljut egyszer az emberiség egy magasabb értelmi fokra, ahol megszűnnek a napjainkat uraló érthetetlen ellentétek. Bár az amerikai elnökválasztás néhány központi kérdése (például a darwini tanokhoz való viszony vagy Sarah Palin tündöklése és üdítő bu tasága) primitív időket idéz, és mindvégig ott volt a kampány során a félelem, hogy a rejtett rasszizmus meglepetéseket fog okozni, hiába vezet meggyőző fölénnyel Obama. S az iránt se legyenek kétségeink, hogy a romániai választásokon is lesznek olyanok, akiknek egyetlen artikulálatlan programja a magyarellenesség lészen. A hülyeség jelenléte a demokratikus választások folyamán nagy állandóságot mutat. Ha tagadjuk a fejlődést.
