Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-07
24 A gazdaság sem áll készen Jóllehet a török cégek több mint háromnegyede pártolja az ország uniós csatlakozását, a gazdasági sze replők 72 százaléka még mindig nem kezdett el felkészülni az uniós jogszabályok jelentette változásokra, 95 százalékuknak pedig elképzelése sincs arról, hogy milyen költségekkel jár az átállás. A Eurochambres felmérése szerint az uniós követelményekkel kap csolatos informáltság szintje erősen függ az illető vállalkozás méretétől is: a nagyoknál általában sokkal tájékozottabbak. vissza Szobakonyhából indult hosszú útjára a Kárpátmedencei táncházmozgalom Magyar Hírlap 20081107 Kallós Zoltán végezte a magyar nyelvterületen a legnagyobb népzeneihagyománybeli gyűjtést. A 83. életévében járó kolozsvári néprajzkutató az erdélyi magyarság magyar állampolgárságát megtagadó 2004es népszavazás óta nem szívesen jön Magyarországr a. A Hagyományok Háza meghívásának azonban nem tudott ellenállni, ősszel ő indította útjára a Dúdoltam én… című sorozatot. Kallós Zoltánt a hetvenes években népballadák gyűjtőjeként ismertük meg. Később a Kárpátmedencei táncházmozgalom apostola lett. A táncházzal már gyermekkorában, a család Kolozsvárhoz közeli válaszúti birtokán összekapcsolódott az élete. "Miután megvettük a jelenlegi házat, amit a táncházasok között ma Kallóskúriaként szokás emlegetni, a szülőházamban a kocsma és az üzlet továbbra is működött, de megürült egy szoba és egy konyha. Apámék megengedték, hogy ott a románok és a magyarok is táncot szervezhessenek. Volt olyan, hogy egy időben ment a román és a magyar táncház a két helyiségben, de soha semmi probléma nem adódott ebből" – m eséli Zoli bácsi, aki 1992 óta a Kallós Zoltán Alapítvány segítségével tartja életben a népzenét, a hagyományt és a táncházmozgalmat a válaszúti kúrián. Az alapítványnak köszönhetően számos, országhatárokon átívelő hagyományőrző tábort szerveznek, ahol a f iatalok a falubeli öregektől és tanult népzenészektől élőben sajátíthatják el a velük gyakran szándékosan elfeledtetett közös nemzeti örökségüket. "A gyermekeknek már az óvodában meg kell tanítani az anyanyelvük mellett a magyar zenei anyanyelvet is. Ez a kötelességünk. Népzenénk és hagyományaink nem múzeumba való, idejétmúlt kacat, hanem a közösségben továbbörökítendő eleven egymáshoz kapcsolódás, összetartozásunk legelemibb megnyilvánulása, önazonosságtudatunk nélkülözhetetlen feltétele. Minél nagyobb például egyegy tájegységen belül a germán, szláv vagy román hatás, annál erőteljesebb lesz a magyar nemzeti jelleg. Ez nem egymás ellenében kell történjen, de ha a saját kultúránkat már jól ismerjük, akkor tudjuk befogadni a körülöttünk élő népekét is, és profitálni abból. Ebben a kölcsönhatásban egy hallatlanul gazdag közös kincs birtokába jutunk. Nincs igazuk azoknak, akik a táncházmozgalom halálhírét költik. A mi nemzetközi nyári táborainkban az általános iskolás korosztálytól a párkereső fiatalokon át a kisgyermekeiket magukkal hozó családosokig minden generáció megfordul. Ők egy hét alatt 3040 népdalt megtanulnak, mire hazamennek. A baj inkább az, hogy sokan még mindig nem ismerik a népzenénket és a táncainkat. Az a tapasztalatom, hogy akinek adatik l ehetőség, hogy újra megtanulja hagyományait, az megszereti, tudat alatt ráismer, és visszatalál azokhoz a mozdulatokhoz és dallamokhoz, amelyek ősidők óta hozzá tartoznak. Ebben van nekünk öregeknek, tanítóknak nagy feladatunk, és ezt kellene hogy biztosít sa az állami oktatás is a jövőnek, mert ennek elmulasztása, kihagyása a kötelező tananyagból óriási felelőtlenség. Amikor A Csángó Kultúráért Díjjal akartak kitüntetni, amit nem vettem át, azt mondtam Bozóki András miniszternek, ne díjakat osztogassanak, h anem folyamatosan támogassák, segítsék a határon túl is a magyar nyelvű oktatást és a zenei anyanyelv elsajátítását, Magyarországon pedig tegyék lehetővé az iskolai népzene és hagyomány oktatását" – hangsúlyozza a néprajzkutató. A Kallós Alapítvány kieme lten törődik a moldvai csángókkal, a helybeliek és Zoli bácsi rokonsága hihetetlen összefogásával nekik óvodát és iskolát is működtetnek Válaszúton. "Szülőfalumban huszonöt évig nem volt magyar iskola. Tíz évvel ezelőtt tanítónő unokahúgommal nekivágtunk, hogy legyen. Tizennyolc apuka csatlakozott, és deszkát deszkára rakva felépítettük az iskolát és az internátust. Most már többen a románok közül is hozzánk hozzák a gyerekeiket. Jelenleg húsz faluból hetven diákunk van, közülük negyven bentlakó. Aki harmad ikosként kezdte, már érettségizik. Elindítottuk a keresztszülőmozgalmat is, amellyel eddig harminc magyar család vállalta egyegy iskolánkba járó erdélyi magyar gyermek taníttatását. Most kezd kiteljesedni, amit
