Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-05
30 Obama háborúja Obama megérdemli az ünneplést, nemcsak azért, mert kiválóan kampányolt, hanem mert következetes és rendkívüli éleslátással megáldott politikus. ÚMSZ Molnár Gusztáv | 20081105 07:27:00 Mivel világéletemben leginkább szövegeket szerettem idézni, érte lmezni és kommentálni, hogy valami útmutatót találjak és adjak az elmúlt és eljövendő dolgokban való eligazodáshoz, azt gondoltam, legjobb, ha most is így teszek. Három nappal az amerikai választások előtt, amikor ezt a jegyzetet írom, nemcsak az tűnik el kerülhetetlennek, hogy a demokraták a kongresszusban lehengerlő győzelmet aratnak, hanem az is, hogy egy – nem is akármilyen – demokrata, vagyis ottani fogalmak szerint baloldali politikus fog bekerülni a Fehér Házba. Vegyük hát elő Barack Obama sokat eml egetett 2002. októberi beszédét, amelyben kiállt az akkor már javában készülődő iraki háború ellen. Illinois állam szenátora hét évvel ezelőtt többek között ezeket mondta a chicagói Federal Plazán összegyűlt híveinek: „Nem vagyok mindenfajta háború ellen . De ellene vagyok az értelmetlen háborúnak. A meggondolatlan háborúnak. Ellene vagyok annak a cinikus kísérletnek, amellyel Richard Perle, Paul Wolfowitz és a Bushkormányzat többi, karosszékből háborúzó hétvégi katonája saját ideológiai vágyálmait megpró bálja lenyomni a torkunkon, nem törődve azzal, hogy ez mennyi emberéletet követel és mennyi megpróbáltatással jár. Ellene vagyok a Karl Rovehoz hasonló politikai héják kísérletének, hogy eltereljék a figyelmünket a szegénység növekedéséről, hogy ne a na gy cégek botrányaira és ne a tőzsdére figyeljünk, amely a Nagy Válság óta a legrosszabb állapotokat mutatja. Legyen világos: nincsenek illúzióim Szaddám Huszeinnel kapcsolatban. A világ és az iraki nép jobb helyzetben volna nélküle. De azt is tudom, hogy Szaddám nem jelent azonnali és közvetlen veszélyt az Egyesült Államok vagy Irak szomszédai számára, és hogy a nemzetközi közösséggel együtt féken lehet őt tartani, ameddig az összes többi kisszerű diktátorhoz hasonlóan a történelem süllyesztőjébe nem kerü l. Tisztában vagyok azzal, hogy még egy Irak elleni sikeres háború is amerikai megszálláshoz vezet, amely nem tudjuk, mennyi ideig fog tartani, és hogy mennyibe fog kerülni. Tudom, hogy Irak világos indok és erős nemzetközi támogatás nélküli lerohanása c sak felkorbácsolja a közelkeleti szenvedélyeket, az arab világból a legrosszabbat, nem a jót fogja kiváltani, és lehetővé teszi az alKaida számára, hogy új támogatókat szerezzen. Ön harcot akar, Bush elnök? Akkor harcoljunk azért, hogy ne kelljen többé f üggnünk a közelkeleti olajtól, hogy energiapolitikánk ne csak az Exxon és a Mobil érdekeit szolgálja.” Kedden éjjel egymillió embert várnak a chicagói Federal Plazára és környékére. Ezek az emberek természetesen a nagy, történelmi győzelmet jönnek megünn epelni. (Arra gondolni sem merek, mit fognak csinálni, ha mégsem ők lesznek a győztesek.) Obama mindenesetre megérdemli az ünneplést, nemcsak azért, mert kiválóan kampányolt, hanem mindenekelőtt azért, mert – mint a fenti idézetből is látható – következete s és rendkívüli éleslátással megáldott politikus. Legközelebb azonban – lehet, hogy nagyon hamar, alig egykét hónappal azután, hogy január 20án elfoglalja hivatalát – már nem egy olyan háborúra kell outsiderként nemet mondania, amelyről mások, a Bushko rmányzat emberei döntöttek. Legközelebb már neki kell eldöntenie, hogy legyen vagy ne legyen újabb háború. Amerikában rendkívül befolyásos érdekcsoportok jutottak arra a következtetésre, hogy az iraki és afganisztáni helyzettől függetlenül a KözelKeleten újabb háborús frontot kell nyitni. Sokan gondolják azt – és nemcsak az
