Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-31
22 A PNDR 2013ig szóló 8,022 milliárd eurós pénzalapjaiból a legnagyobb rész, 3 milliárd eur ó a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szektor jobbá tételét szolgálja. vissza Népuralom ÚMSZ Molnár Gusztáv | 20081031 06:45:44 Timothy Garton Ash, a kevés britek egyike, akik önmagukat elsősorban európainak tekintik, most éppen Amerikában figyeli a választási kampány finisét. A The Guardianben megjelent legújabb kommentárját az alábbi meghökkentő kérdéssel kezdi: „Hol voltál, amikor Obamát lelőtték?” Reméli persze, hogy ezt a kérdést soha senkinek nem kell majd felten nie, de elmondja, hogy Amerikában szinte mindenki erről beszél (főként a sajtósok), bár a nyilvánosság előtt tabunak számít. Az is nyílt titok, hogy a szintén afroamerikai Colin Powell volt vezérkari főnök és külügyminiszter – aki republikánus létére épp a napokban jelentette be, hogy Obamát támogatja – csak azért nem szállt be eddig az elnökségért folyó küzdelembe, mert a felesége féltette az életét. Az egyik demokrata párti kampányszakértő ugyanakkor azt mondta, hogy ha Obama továbbra is legalább öt sz ázalékkal vezet, és a végén mégis veszíteni fog, „nagyon, nagyon drámai dolgokra számíthatunk”. Ezt látszik alátámasztani a Democrats.com című honlap egyik blogja, amelyben az alábbi sorok olvashatók: „Ha a televíziótok november 4e éjszakáján bejelenti, hogy John McCain a megválasztott elnök, a televíziótok hazudik. Ti pedig azonnal kapjátok fel a már előre elkészített csomagotokat, és irányuljatok egyenesen a Fehér Házhoz, amelyet körülveszünk és lezárunk, ameddig a harmadik illegitim elnökségre irányul ó kísérletet vissza nem vonják. Lehet, hogy napokig, hetekig, hónapokig kell ott lennünk. De ott kell lennünk. Többmilliónyian. Meg kell mutatnunk egymásnak, az országnak és a világnak, hogy elegünk volt, hogy nem fogunk eltűrni még egy ellopott választá st.” Ez bizony polgárháború közeli helyzet. Mint ahogy ide vezethet az is, ha Obama győz ugyan, de nem lehengerlő fölénnyel, ami azt fogja jelenteni, hogy a republikánusok nem fogják legitim elnöknek tekinteni. Ez meglepőnek tűnhet, ha arra gondolunk, hog y George W. Bush 2000ben csak azért győzhetett, mert a Legfelsőbb Bíróság egyetlen szavazatnyi többséggel úgy döntött, hogy Floridában – a rendkívül szoros eredmény ellenére – ne legyen manuális újraszámlálás. A demokraták mégsem haboztak őt főparancsno kként elfogadni. A jobboldali republikánusokat azonban nem ilyen fából faragták, és ők egészen biztosan vagy bíróság elé viszik a dolgot a szoros eredmény miatt, vagy a nekik nem tetsző győztest illegitim elnöknek fogják nyilvánítani. 1989 őszén, amikor Magyarországon az úgynevezett demokratikus átmenet döntő szakaszába érkezett, és a már csak féligmeddig diktatórikus, de egyértelműen illegitim Kádárrendszer az utolsókat rúgta, az Írószövetség frissen alapított lapja, a Magyar Napló Európa rovatának vez etőjeként folyamatosan ismertettem és kommentáltam a legfontosabb európai politikai gondolkodóknak a keleteurópai átalakulással kapcsolatos állásfoglalásait. Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor Karl Popper, a politikafilozófia nagy öregje a The Econ omistban megjelent esszéjében arról írt, hogy a demokrácia valójában nem népuralom, hanem a kormányok, vagy ha úgy tetszik, a hatalmi elitek váltakozásának rendezett, azaz mindenki által elfogadott szabályok szerint történő lebonyolítása. Az akkori rohanó időben nem gondolkodtam el mélyebben a dolgon, hiszen az ráadásul egybevágott a kollíziós társadalmakról kialakított saját elméletemmel, amelynek lényege az, hogy a demokráciára még nem eléggé érett, az úgynevezett átmeneti politikai rendszerekre a kultur ális értékek és a politikai érdekekcélok összeegyeztethetetlensége és elkerülhetetlen ütközése jellemző.
