Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-28
15 német sem sért bárkit, ha Brüsszelben, Strasbourgban az anyanyelvét óhajtja használni. Szlovákiát mi is alkotjuk, s azt akarjuk, hogy európai visz onyok legyenek végre ne csak Brüsszelben, hanem Szlovákiában is. A 21. század Európája a nyelvikulturális sokszínűség Európája, ezt tükrözi vissza az EU szlogenje is: egység a sokszínűségben. Ennek a gondolatnak kellene elérnie a szlovák politikusok és po lgárok tudatába is. A tankönyvek kérdése nagyon hasonlít a kétnyelvű bizonyítványok megvonása körül kialakult helyzetre. – Így van, bár a probléma most súlyosabb, mert az anyanyelvű oktatást akarják egy ilyen primitív lépéssel szétverni. Ha bárki két évve l ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy ilyen mélyre csúszik ez az ország, nem hittem volna el. Egyszerűen a józan ész szabályait negálják, hiszen ők sem azt mondják, hogy „Idem do Wien”, hanem azt: „Idem do Viedne”. Nem véletlen az sem, hogy a Szlovák Nemz eti Párt által felügyelt minisztériumról van szó, ők csak hisztériára képesek, velük nem lehet értelmes párbeszédet folytatni. A tankönyvügy viszont nagyon veszélyes, mert ha a folyamat folytatódni fog, az alternatív oktatásnál állhat meg. Ezért kell nagyo n határozottan elutasítanunk minden álságos cselt, s e kérdésben is ragaszkodnunk az elmúlt évtizedek gyakorlatához. Mi a helyzet az európai uniós alapok merítése körül? – Ismét csak a Szlovák Nemzeti Párt politikusa által vezetett minisztériumról van szó , a miniszter Slota beosztottja volt Zsolnán. Az európai uniós pénzek a nehezebb helyzetben lévő régiók felzárkóztatását kell, hogy szolgálják. DélSzlovákia esetében az EU normái szerint fokozott támogatás indokolt, tekintettel arra, hogy a régiót az elmú lt évtizedekben nem fejlesztették kellőképpen. Mi ezt nem hagyjuk ennyiben, ha nem változik meg a helyzet, Brüsszelbe visszük a témát. Mire volt jó az őrült nemzeti hisztéria az Ön és Tőkés László közötti találkozó kapcsán? - A jelek szerint megint csak a kicsiségről és az irracionális félelmekről van szó. Tőkés László a harmadik PartiumiSzlovákiai Református Keresztyén Találkozón vett részt, s miután a református egyházban épp püspökváltás zajlik, úgy gondoltam, illetlenség lenne visszautasítani a meghív ást. Köszöntöttem mindhárom püspököt, majd Tőkés Lászlóval félórás informális eszmecserét is folytattunk. Az utána következő rövid sajtótájékoztatón négy mondatot mondtam, amibe belekötöttek. „...tisztáztuk egymás között, mit értünk autonómiaformák alatt, informáltam kedves vendégeinket arról, hogy amikor kormányban voltunk, kidolgoztunk egy törvénytervezetet az oktatási és kulturális önkormányzati formák megvalósításáról, s ezt el fogom küldeni az autonómiatanácsnak, végül is talán mindenki okulásul megnéz heti, és megpróbáljuk harmonizálni az elképzeléseinket. Beszéltem a többi dokumentumról is, amelyet a párt kidolgozott, illetőleg amelyeket már elfogadtunk az elmúlt időszakban. Ez a téma, az önkormányzatiság kiteljesítése – akár területi, akár kulturális szempontból – mindig is a Magyar Koalíció Pártjának programjai közé tartozott.” Újságírói kérdésre, Tőkés miért az autonómia, én pedig az önkormányzatiság kifejezéseket használom, azt válaszoltam, hogy a szlovák érzékenység miatt, tekintettel arra, hogy a huszadik században ez a kifejezés torz módon rögzült a szlovák tudatban. Ez sajnálatos, folytattam, hiszen „az autonómia a demokratikus rendezési formák egyik legitim eleme. Az Európai Unió majdnem mindegyik tagállamában léteznek autonómiaformák, sőt, Szlo vákiában is több autonómiaforma létezik. Az egyetemeknek van például funkcionális autonómiájuk, a szakszervezeteknek szintén van funkcionális autonómiájuk, az egyházaknak is törvény garantálja az autonómiát, tehát azt, hogy a belső dolgaikban önmaguk rende lkeznek, és nem szólhat bele az államhatalom.” Ezeket a mondatokat az egyik szlovákiai magyar internetes újság egy órával a tárgyalás után már így kommentálta: „Csáky meghirdette az autonómiát!” Én ezek ellen a csúsztatások ellen tiltakoztam, a mondataimat és a találkozó tényét is vállalom és vállaltam. S ha ez az ország attól lesz ideges, hogy én valakivel leülök szombat este egy kávéra és törvényt nem sértő dolgokról elbeszélgetek, akkor – úgy gondolom – ez nem engem, hanem az önmaguk kicsiségétől rettegő ket minősíti. Említette az előbb a sajtó szerepét az ügy felfújásában. Sokan értetlenül szemlélik, miért olyan rideg az MKP és az Új Szó viszonya. – Ezt én is sajnálatosnak tartom. Elmondtam már több alkalommal, hogy a szlovákiai magyar sajtónak és a szlo vákiai magyar politikának a legokosabb volna stratégiai szövetségesként viselkednie. Ez nem azt jelenti, hogy az indokolt kritika ne jelenjen meg, de az alpári szintű támadássorozatok egyértelműen indokolatlanok és károsak. Látnunk kell, hogy mindkét félne k, a politikának és a sajtónak is nagy a felelősségünk, kerülnünk kell a közösségromboló lépéseket. Azt is elfogadom, hogy a szlovákiai magyar társadalomban sokféle politikai nézet és szimpátia él, de ebben a kérdésben is önmérsékletre van szükség. Tény, h ogy a szlovákiai magyarok legnagyobb része a nemzeti konzervatív nézetekhez áll a legközelebb, ez nagyban segítette fennmaradását az elmúlt
