Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-27
38 magyarországi ’56os drámák romániai folytatódásával kapcsolatos minimális rokonszenv, a beleérz és legcsekélyebb megnyilvánulása” marad ki. A kutató szerint „nem akadt az emlékév alkalmával és azóta sem olyan magyar közjogi intézmény, amely képviselte volna a romániai ’56osok (köztük természetesen magyarok és nemcsak magyarok) rehabilitálásának fo ntosságát, vagy megpróbálta volna a parlamentáris demokráciák és az európai közjogi gyakorlat alapján rendelkezésre álló eszközökkel előidézni a román politikai vezetés rehabilitálási szándékát”. Varga Andrea szerint bár az egykoron meghurcoltak kitüntetés eivel, romániai ’56os emléktáblák avatásával, illetve koszorúzásokkal történtek gesztusok, a magyar diplomáciának a kirakatperek sorozatában elítélt egykori politikai foglyok rehabilitálását célzó kezdeményezései viszont „messze elmaradtak a szükségestől” , ráadásul „Románia politikai vezetése a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy az európaizálódási folyamatban el kívánna számolni morális tartozásaival a rendszerváltozásokat előkészítő szereplők irányában”. A levélíró úgy véli: Nagy Imre és társai, vala mint a romániai halálra ítéltek kivégzésének idei, 50. évfordulója alkalmat szolgáltathatna a rehabilitálási folyamat elindítására. Varga Andrea ugyanakkor az RMDSZes politikusokhoz intézett levelében szóvá teszi, hogy ők sem tettek a jóvátétel érdekébe n. „Sehol senkinek nem jutott, nem juthatott eszébe (…), senki sem véli jogilag kivitelezhetőnek az ’56osok kompenzációját? (…) tude és akare a romániai magyar irányítás bármilyen értelemben is ebbe a kommemoratív tevékenységbe morális vállalás szintjén bekapcsolódni?” – teszi fel a kérdést a történész. Részmegoldás? „Történtek lépések, a folyamatot elindítottam” – nyilatkozta a Krónikának a kérdés kapcsán Frunda György, aki 2007 novemberében Kolozsváron jelentette be: kérni fogja az 1956os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlásban kivégzettek rehabilitálását. Az RMDSZes szenátor – akinek édesapjára a hírhedt Falibogaperben mondtak ki halálos büntetést, majd változtatták meg az ítéletet életfogytiglanra – megerősítette: kezdemény ezése csak a Szoboszlai, valamint az érmihályfalvi perben, illetve más csoportok esetében kimondott és végrehajtott halálos ítéletek áldozataira vonatkozik. Mint mondta, ez ügyben levelet intézett Monica Macovei és Teodor Chiuariu volt igazságügyi miniszt erekhez, valamint Teodor Meleşcanu honvédelmi miniszterhez. „Meleşcanu úr a legnyitottabb ebben a kérdésben. Kiadta az utasítást, hogy a honvédelmi tárca iratanyaga alapján azonosítsák a kivégzettek temetési helyét, erről azonban még nem került elő adat” – magyarázta Frunda. Hozzátette: addig nem nyugszik, amíg el nem éri a politikai perek nyomán kivégzettek kihantolását és méltó újratemetését. Felvetésünkre, miszerint Romániában nincs a politikai ítéletek semmisségét kimondó törvény, a szenátor azt mondta: a politikai bűncselekmény fogalmát meghatározó jogszabály már létezik, s bár rehabilitációs törvénytervezet is készült, ennek elfogadására a jelek szerint nincs politikai akarat. Ezt engedte sejteni EcksteinKovács Péter szenátor, a szenátus jogi bizottsá ga volt elnöke is, aki a Krónika kérdésére azt mondta: a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet (IICCR) kezdeményezésére benyújtott semmisségi törvénytervezetet a képviselőház visszaküldte az alsóház jogi szakbizottságához, a készülő jogszabály azonban megmag yarázhatatlan okok miatt több mint egy éve a fiók mélyén hever. Ezzel igazolódni látszik a kolozsvári szenátornak az az egy évvel ezelőtti megállapítása, miszerint „a jelenlegi politikai felállásban nehezen lesz elfogadható a törvénytervezet”. Románia nem akar tükörbe nézni? „Valami hasonló jóvátétel kell Romániában is” – mondta a Krónikának Varga Andrea. A történész ebben a szellemben állított össze egy törvénytervezetet, amely egyebek mellett kimondja, hogy a Grozakormány szovjet nyomásra 1945. március 6án történt hatalomra jutásától a politikai perek de iure 1964 augusztusában történt megszüntetéséig terjedő időszakban kimondott ítéletek semmisek. Leszámítva a háborús, illetve a lakosság elleni bűncselekményeket, illetve a népirtást. „Roppant egyszerű , hiszen az ebben az időszakban állam- vagy rendszerellenes, agitációs, szabotázs, vagy hasonló vádak alapján kimondott ítéletek egyértelműen politikaiak. Az 1964 utáni, köztörvényes besorolásba burkolt ítéletek esetében már bíróságilag kell tisztázni a po litikai indíttatást, ehhez külön jogszabály kell” – magyarázta lapunknak Varga Andrea. Raul Volcinski volt politikai elítélt, nyugalmazott egyetemi tanár már korábban jelezte: Románia azért adós lassan húsz éve a politikai ítéletek semmissé nyilvánításával , mert „ez az ország nem akar szembenézni önmagával és közelmúltjával”. Szerinte azzal, hogy 1990ben elfogadták a politikai elítéltek kárpótlásáról szóló 118as számú törvényt, még semmit nem
